Index |
Főbb szerepek
1. Lakás: ISTVÁN: Kezdő mérnök, a körülmények által lelkiismeretlen karrierista.
Matild: István felesége, csalódott és csalódást okozó.
Szabóné: A „Házmesterné", tipikus lumpen. Szabó úr: Szürke kispolgár, szürke zokniban.
2. Lakás: KETTESKE: Tipikus nőstény, 30 feletti, két ségbeesett férjhezmenő.
Czidáné: Ketteske anyja, klimaxos középosztálybeli.
Czida úr: Középszerű elviselő.
3. Lakás: ENDRE: Szellemi szabadfoglalkozású, fiatal
író és létfennkapkodó. Selgesyné: Endre anyja.
4. Lakás: LAPÁTOS: Kiöregedett élsportoló rossz passz-
ban.
5. Lakás: KOVÁCS úr: Új típusú vállalkozó, „szociál-
kapitalista".
Szerepek: Narrátor
Éva (erdélyi lány)
Elnökné
Tanácselnök(ök)
Fiatal mérnök
Titkárnő(k)
IKV-tisztviselő(k)
Nyúlgerinc (ügyintéző a lakásosztályról) Rendőrök (járőrök, nyomozók, őrnagy) Anyagbeszerző
Győző
Zoli (Endre barátai)
Gazsi
Vámos(ok)
Színész(ek), Mária (erdélyiek, beszélgető és más partnerek)
Ügyvéd(ek)
Ügyész
X. Y. et.
...és még sokan mások.
Színpad és díszletterv javaslat
A színpadképet forgó színpadra képzeltem el. Az egyik felén a „villa" áll, amelynek lakásait öt, (1 + 2 + 2) téglalap alakú, egymásra helyezett panel helyettesíti, míg az előtérbe és a háttérbe az irodák, bárok, börtön, présház, s más külső helyszínek kerülnek. A díszletek a lehető legegyszerűbbek, variálható válaszfalak, függönyök, minimális, jellemző bútor és főleg két, nagyméretű
kivetítő vászon, amelyekre, az eredeti helyszíneken felvett külső, belső felvételek, vagy filmek vetíthetőek. Fontos szerepe van a világításnak. A cselekmény adta „snitt"-szerűség úgy valósítható meg, hogy a fény mindig csak a soronlévő helyszínt és a cselekményt világítja meg, a színpad többi része sötétben van.
4
I. FELVONÁS
Értekezleten vagyunk. Irodaszerű díszletek között, a színpad első felében. (A háttérben a villa sötét.)
Változó súlyú témák, változatlan (súlyú) emberek. Kávéillat, hangfoszlányok;. . . csökkentett támogatás.. . önfinanszírozás ...adó...adieu elvtársak!
Az asztal körül a tanács és az IKV képviselői. A falon építési tervek, fényképek, valamelyik kerület térképe és egy légy a teljesítési grafikonok nylonborítóján. (A kép a léggyel a kivetítővásznon jelenik meg.) Megpróbál feljutni a grafikon csúcsára, de a szemléltető tanácselnök zsíros mutatóujjának következményeként erről a pontról mindig visszacsúszik. Picit zireg-zörög, bukfencezik, aztán újra nekiindul, hiszen azért légy, hogy próbálkozz(on).
TANÁCSELNÖK Pimasz és felháborító félremagyarázás!
Semmit sem változtatunk vissza! Ezek reformok,
nem a termelőeszközök újrafelosztása!
FIATAL MÉRNÖK Azért, nekem mégis furcsa, hogy
negyven év után kijelentik, ez nem is szocializmus... TANÁCSELNÖK A szocializmus felé vezető út! FIATAL MÉRNÖK Az a kommunizmus felé vezetett
volna...
IKV-s De, hát mit építünk tulajdonképpen? TANÁCSELNÖK Maguk semmit, még a karbantartásra is képtelenek!
FIATAL MÉRNÖK Legfeljebb a kötőszavakat egymásra...
IKV-s Értsük meg egymást tanácselnök elvtárs, egy csomó ház teljesen leromlott, rekonstrukcióra szorul. A közművezetékek tönkrementek, s ha nem teszünk valamit, egy év múlva katasztrofálissá válhat a helyzet.
TANÁCSELNÖK Ebben az évben csak állagmegóvásra van pénz.
FIATAL MÉRNÖK Már arra sincs.
TANÁCSELNÖK Szóval egyetlen lehetőségünk van, el kell adni a lakásokat.
FIATAL MÉRNÖK Senki sem lesz hülye egy leromlott lakást megvenni, hogy aztán a saját pénzén hozathassa rendbe.
IKV-s Hát persze. azt várják, hogy előbb tatarozzuk ki kívül-belül a házat, majd aztán veszik meg. Ha egyáltalán tudják, mert a környéken sok a nyugdíjas.
FIATAL MÉRNÖK Majd eladjuk velük együtt.
TANÁCSELNÖK Hol a legrosszabb a helyzet?
IKV-s Olyan nagyon nagy baj sehol sincsen, csak éppen a sok mulasztás, és minden ma elodázott döntés jövőre ...
TANÁCSELNÖK Addigra én már nyugdíjban leszek.
IKV-s Na álljon meg a menet, nem azért jöttünk össze, hogy veszekedjünk, hanem, hogy megfelelő megoldást találjunk ebben a kényszerítő helyzetben. Adva van egy kritikán aluli anyagi keret, a sürgető lakósági, kommunális igények és megoldásként, az állam új, tanácsi lakások eladását szorgalmazó programja. Itt a tanácsnak is, IKV-nak is, egy az érdeke; Rá kell venni a kritikus helyzetben lévő házak bérlőit, hogy vegyék meg a lakásokat.
TANÁCSELNÖK Már csak a vételár I5%-át kell szerződéskötéskor kifizetniük, ilyen esetekben. több kedvezményt nem adhatunk.
FIATAL MÉRNÖK Volna egypár javaslatom...
IKV-s Kérem, uraim. . . Ha jól emlékszem, az Örök Körforgás 8.-nál akadtunk el, nincs meg az elidegenítési eljárás megkezdéséhez szükséges 51%-os jelentkezés. Pedig ez egy gyönyörű, 5 lakásos kis kastély, egy hatalmas kert közepén, páratlan panorámával. (A kivetítőn a ház idealizált képe jelenik meg.)
FIATAL MÉRNÖK Beázó falakkal, hámló vakolattal, térdig érő gyommal... (A kivetítőn most ez a realitás látható.)
TANACSELNÖK Mindegy, itt példát kell mutatni! Az embereket rá kell venni, hogy ez az egyetlen helyes döntés!
IKV-s És ki tudja rávenni őket?
TANÁCSELNÖK A rendelet, a határozat és a szükség.
7
A reflektor most az előszínpad egy másik, elválasztott részét világítja meg, (a színpad többi része sötétben van.) Csúcsidő van egy taxis diszpécserközpontban, amely ilyenkor hangos átmenetet képez egy telefonközpont és egy madárkereskedés között. Ketteske leteszi a munkát és kocsit kér.
KETTESKE Gyerekek, leteszem a lantot, van valaki a közelben?
Sistergés, sípolás, brékelés...
LAPÁTOS 487 vagyok, hazafelé tartok, érted menjek? KETTESKE Ha lennél olyan kedves.
LAPÁTOS Elvégre egy házban lakunk.
KETTESKE Mégiscsak jó helyre születtem.
A fény, egy heverőt világít meg. A kivetítőn egy házibuli maradványai. István, egy keskeny, kényelmetlen sezlonon ébred.
NARRÁTOR Körülötte mindenütt összebújó, alvó fejek, Ő meg egyedül. . . Persze, már megint sokat ivott. A sezlon lábánál távoli barátnője, aki a buliba vitte, takaróba burkolózva alszik.
BELSÖ HANG (ISTVÁN) Megpróbáljak odabújni mellé? Inkább ne. Ki tudja, mi történt az éjjel. .. Nálam kiesett a legutóbbi egytől-hatig. Mégiscsak felelőtlen pazarlás, hogy valaki ebben a korban és inflációban álló fütykössel ébred és ne használja ki... De késő van, haza kell menni. . . Majd csak összejön valami, vagy ha nem, hát hónapok óta először boldoggá teszem az asszonyt.. .
Ezt inkább ne. . . (felhúzza a zokniját) maradjunk inkább a „majdcsak"-nál.
A színpadon a villa látható. István hazaérkezik. Belép az öt paneldoboz közül a földszintibe. (A villa a színpad belső felében van. Gyakorlatilag öt házszerűen egymásraépített dobozból áll, ahol a belső cselekmény folyik. A lakásokon belül a helyiségeket színes rongyok különítik el.)
8
Barátságtalan, rendetlen lakás, mindenütt pelenkák, koszos edények, ételszag. A házmesterné érthetetlenül gajdol a férjének (láthatóan Istvánról), míg az apósa megpróbál aludni, szürke zokniban. Az elkerített részben kisgyerek alszik, István megpuszilja és betakargatja. Matild a kád szélén ül és fásultan nézi a szennyeshegyet. (A képkivetítők segítenek a részletek bemutatásában) István lerogy az ágyra és rágyújt. Nézi a feleségét, az apósát, az anyósát, megrázkódik, kiül az undor az arcára. Kirohan a lakásból. Szembejön Endre két nagy doggal. István dühében elfelejt köszönni, elmegy mellette. Ketteske és Lapátos lép be az előtérbe. Köszönnek. István hosszan utánanéz Ketteskének.
NARRATOR Valahányszor meglátja Ketteskét, belesajdul a kőkemény mellek emléke... Ez jut először eszébe, ha róla van szó. Igazi kanca. Nagy telt mellek, karcsú csípő, vitális fenék, vagyis inkább far; az a típus, amely a hasonfekvő nőnél is domborúan keménynek látszik. Erős vékony lábak, finom bokával, telt asszonyos combokkal. Kitűnő szerető, ezt már az első alkalom után tisztázta magában, amikor másfél évvel ezelőtt kicsalta a sötét lépcsőfordulóba. Talán egy kicsit alacsony és jelentéktelen az arca azzal a seszínű hajával. Mindezt kompenzálja irtóztatóan nagy pofája, ami - lévén diszpécser - szakmai ártalom is, de még ott is párját ritkítja. Ketteske, ha száz évvel ezelőtt él, a női egyenjogúság harcos ultramarin-zoknija lehetett volna, most csak egy belevaló csaj a Budataxi 2. számú diszpécserközpontjából, a bal-kettes mikrofon előtt. István jóideig járt fel hozzá, végül kénytelen volt megszabadulni a „ragadva ragadozó" Ketteskétől, aki harsány jópofasága és cinikus megjegyzései mögött igencsak egyszerű vágyakat melenget. Birtokolni és tartozni valakihez. István még mindig kívánja, gyakran gondol rá, hogy kibékül vele, de fél újrakezdeni a kapcsolatot.
Visszanéz a házra, (a reflektor a házmesterlakást mu-
tatja ).
ISTVAN Az otthonom. (morogja gúnyosan. Rádöbben, hogy a fogát csikorgatja.)
9
Ketteske és Lapátos megérkeznek a ház elé. Beszélgetnek, viccelődnek. Lapátos érzi a feléje áradó tüzet. Egy hete nem volt nővel. Végeredményben. . .? Ketteske szokás szerint meghívja egy italra.
KETTESKE Na, whisky vagy unicum?
LAPATOS Ma egyik sem. Inkább te gyere be hozzám (teszi hozzá rekedten.)
KETTESKE Jó. (Mosolyog és Lapátos szemébe néz.) De nem most. Még van egy kis dolgom. Neked is váltanod kell és. . . Szóval dél felé ott vagyok.
A házmesterlakásban Matild felsóhajt. (A reflektorok mindig snittszerűen világítják meg az éppen soronlévő helyszínt) Benéz a rendetlen lakásba, vissza a szennyeshegyre és dönt.
BELSŐ HANG (MATILD) Meglátogatom Kovács urat, megköszönöm a segítségét, hogy bejuttatta a fiamat a bölcsibe, István biztos a kurvájához ment, le van szarva!
Fordul a színpad. István egy - modern új - villa előtt áll. A kivetítőn a villa fényképe. Bekopog, az ajtó kinyílik, egy jó karban lévő negyvenes nő néz ki. Beleegyezően bólint, István bemegy.
ISTVÁN Szép ez a lakás (csettint elismerően).
BELSŐ HANG (ISTVÁN) Tipikus újgazdag kégli. Olyan ízléstelen, hogy egy avantgardista kezét-lábát törné érte, hogy bizonyítékként megörökíthesse, egy osztályharcos pedig kettős rést ütne vele a procc értelmiség páncélján, vagyis két legyet egy csapásra, egy esztétát és egy lakberendezőt.
ELNÖKNÉ Á, nincs még a helyén semmi. (igazítja meg a haját). A videó is a szerelőnél van... de holnapra itt lesz!
ISTVÁN Vannak jó filmek hozzá?
ELNÖKNÉ Amit csak akarsz, horror, pornó... ISTVÁN Az jó.
10
BELSŐ HANG (ISTVÁN) Amit csak akarok. És én erre
vágyom! Csak egy kicsit átrendezem majd... ELNÖKNÉ Hát, azért te bátor fiú vagy. Csak így ideállítasz, azután, hogy csak egyszer találkoztunk. ISTVÁN Éppen azok után Nem szeretem félbehagyni
a dolgokat.
ELNÖKNÉ De honnan tudtad, hogy nincs itthon a
férjem?
ISTVÁN Kit érdekel... Kívánlak!
BELSŐ HANG (ISTVÁN) Honnét tudtam, honnét
tudtam'? Én állítottam neki össze a berlini tárgyaláshoz szükséges anyagot.
A nő félresiklik.
ELNÖKNÉ Nem tudom, hogy bízhatom-e benned?
A férfiak manapság olyan indiszkrétek.
ISTVÁN Ugyan, hogy juthat ilyen az eszedbe?
BELSÖ HANG (ISTVÁN) Persze, majd pont egy hervadó negyvenessel fogok dicsekedni. Megállj, Kovács,
sokba fog ez neked kerülni?
Magához rántja a teltkarcsú nőt és megcsókolja.
Visszafordul a színpad. A villa egyik középső - dobozában -, Ketteske a kádban ül.
BELSŐ HANG (KETTESKE) Szép akarok lenni, ki kell pihenni magam. (Lehunyt szemmel hátradül a vízben a kád peremén nyugtatja a fejét.) Jó forró víz. Ez majd felfrissít. Egy órát így szundikálok, aztán megcsinálom a hajam és kifestem magam. Lapátos. . . Kell nekem ez a pasas. Ha más nem jön össze, akkor is egy jó dugás. De miért ne jönne'? Úgy tudom most nincs senkije. Én meg, majd egygyel több vasat tartok a hm... a tűzben.
Matild felmászik a lépcsőn, Kovács úr lakásához és a csöngőt keresi. Nincs. Félénken kopogtat az ajtón. Semmi válasz. Biztosan alszik az öreg. Öreg? Negyven év körüli, segg kopasz...
11
Erősebben megveri az ablakot.
Kovács úr felriad. Valaki kopogtat az ablakon, kiugrik az ágyból.
KOVÁCS Juuuj (szorítja össze a fenekét), a gazdagságom! Csak óvatosan. (Felveszi a köpenyét és ajtót nyit.)
Matild zavarban
MATILD Jó napot kívánok. Nem zavarok? Nem zavarom nagyon?
Kovács végigméri a fiatal-nőt. Kissé elhanyagolt mostanában, de csinos. Meglehetősen csinos.. .
KOVÁCS Nem, dehogy. Mivel szolgálhatok?
MATILD Meg akarom köszönni, amit értem... illetve a
kisfiamért tett. Veszprémi Istvánné vagyok.. . KOVÁCS Tudom. Ismerem. Tessék, jöjjön he.
MATILD Én csak... meg akarom köszönni és átadni ezt
(félénken nyújt egy üveg konyakot).
KOVACS Neem, köszönöm, én csak emberi és hivatali
kötelességemet teljesítettem, ezért nem jár köszönet, ajándék meg pláne!
MATILD Kérem, fogadja el. . . Én bármit megtennék, kérem, fogadja el!
KOVACS De csak akkor, ha együtt isszuk meg.
MATILD Jó. (csillan fel a fiatalasszony szeme.)
BELSŐ HANG (KOVÁCS) Piás. Nem baj, ajándék lónak
ne nézd a fogát. (Előveszi a poharakat, helyet mutat és tölt.)
Ketteske Lapátos ajtaja előtt áll, (a másik felső emeleti kégli) és a haját igazgatja. A csöngetésre Lapátos ajtót nyit. Egy szál gatyában van, kócos, látszik, hogy most ébredt.
LAPATOS Elaludtam . .
KETTESKE Nem baj. Kár, hogy nincs kulcsom, most csendben bemennék, melléd feküdnék és simogatnálak, amíg felébredsz. Imádom az alvó férfiak melegét.
LAPATOS Gyere (suttogja rekedten).
Megnyalja az ajkát, érzi, kiszáradt a szájpadlása.
12
A szobában Lapátos az ágyon térdel, Ketteske előtte áll, vetkőzik.
KETTESKE Ne, én hamarabb kész vagyok vele... Tényleg hagyd, elrontod a frizurámat.
A szomszédban, Kovács úrnál.
KOVÁCS Na még egy pohárral. Egészségünkre! (Kovács egy hajtásra lelöki az italt, kezefejével letörli a borostás állán végigcsurgó maradékot.)
MATILD Hát egészségére Kovács úr, köszönöm amit... (Matild nyelve megbicsaklik) amit tett.. .
BELSŐ HANG (KOVÁCS) És amit tenni fogok (Pompás kedve van.)
MATILD Higyje el Kovács úr.. .
KOVÁCS Hagyja már ezt a Kovács-urazást, tegeződjünk, igyunk pertut.
Egymásba karolnak, úgy hajtják fel az italt, aztán Matild megpuszilja Kovácsot.
KOVÁCS Ilyenkor nyelves jár ám! (Átkarolja Matild vállát és hosszan megcsókolja.)
MATILD Kovács úr én olyan hálás vagyok, hogy bármit...
KOVÁCS János. (suttogja és felemeli az enyhén részeg nőt.) Felszisszen, leteszi és óvatosan az ágyhoz vezeti.
NARRÁTOR Dél van. A Petőfi rádióban idegennyelvű híreket mondanak, s mindhárom helyszínünkön kefélnek.
Lapátos ágya, Lapátos szobájában.
KETTESKE Köszönöm. (Mosolyogva felül az ágyon és kisimít Lapátos arcából egy előrehulló hajtincset.)
13
LAPÁTOS Én is. (Fáradtan piheg.)
KETTESKE Aludjál csak.
LAPÁTOS Nagyon jó veled, már régóta kívánlak. KETTESKE Én régóta szeretlek!
LAPÁTOS Szóval, felvettél a névsorba?
KETTESKE Nincs semmiféle névsor, egyedül vagy. Ettől a perctől kezdve, csak Te vagy.
LAPÁTOS Na erre tényleg aludni kell.
A szín elsötétül.
Ébredés Kovácsnál.
MATILD Kovács úr! János! (Rázza Kovács vállát Matild) Kelj fel! Haza kell mennem! El kell hozni a kicsit a bölcsiből!
Kovács felül, bambán nézi a kócos hajú, meztelen nőt maga előtt.
BELSŐ HANG (KOVÁCS) Ez igen. . . Tizennyolc eves korom óta nem keféltem ilyen jót... De a kúrának befellegzett. Most aztán végleg meggazdagodtam. Vér és arany. . . - ahogy a költő mondja.
KOVÁCS Máris nyitom, csak készülj. Rögtön Matildkám...
BELSŐ HANG (KOVÁCS) Hogy lehet ilyen nevet adni egy élő nőnek? Kikászálódik az ágyból.
KOVÁCS Bevigyelek a városba?
MATILD Ne, maradj csak.
KOVÁCS Ne hívjak egy taxit?
MATILD Ne, nem szükséges.
Hát, még egyszer köszönöm...
Matild vállára veszi a táskáját, lemegy a lépcsőn (sietősen el).
István elnöknénél a franciaágyon. (Külső helyszín az előszínpadon.)
ISTVÁN Szóval ilyen hülye ez a Kovács. Begyöpösödött, szűklátókörű, vaskalapos. És ő a főmérnök. A férjednek persze senki sem szól...
14
Szétdúlt franciaágyon fekszenek, a nő boldog, kielégült félálomban hallgatja Istvánt.
ISTVÁN Fiatalabb, konstruktívabb főmérnök kell, aki
megérti és azonnal ki is használja a lehetőségeket. ELNÖKNÉ Mint te.
(súgja mosolyogva az asszony és magához húzza István fejét.) István dühös, mert félbeszakították. ISTVÁN Komolyan, az ilyen állandó totojázás fáziskiesést jelent, és az egész szövetkezet kárára megy.
Hidd el én nem a magam érdekében beszélek, valakinek fel kéne világosítani az elnököt.
ELNÖKNÉ Tudtommal meg van elégedve Kovács úrral,
de azt is gyakran mondogatja, hogy ifjítani kéne a
vezetést... vagy ezt a Gorbacsov mondta?
ISTVÁN. Na ne viccelj! Komolyan beszélek, én... ELNÖKNÉ Konstruktívabb, modernebb vezetés kell,
már mondtad. Te, te mondjuk vállalnád? ISTVÁN Természetesen.
István képe felragyog, s ráborul a nőre.
A „villa" felső emeletén Lapátos felébred. Az első, amit meglát, a mellette szuszogó Ketteske. Befúrta magát a hóna alá, összegömbölyödve alszik. BELSŐ HANG (LAPÁTOS) Mint egy cica. Ketteske kinyitja a szemét, a fölötte lévő tükörbe néz. KETTESKE Jaj, de összegyűrtem az arcom. LAPÁTOS Mi történt?
KETTESKE Úgy nézek ki mint egy...
LAPÁTOS A legtöbb ember hasonlít valami állathoz. Én
egy rozmárhoz. (Bosszúsan felnyög.)
KETTESKE De jó, hogy melletted ébredhetek. (Nyújtózkodik)
Lapátos rámosolyog.
LAPATOS Lassan fel kéne kelnem. KETTESKE Kár, olyan jót aludtam. LAPÁTOS Maradhatsz, ha akarsz...
KETTESKE Jó, (vágja rá gyorsan). Majd összeütök neked
valami kaját, mire hazajössz.
BELSŐ HANG (LAPÁTOS) Hát ez elkezdődött.
Lapátos tesz egy-két tornamozdulatot és bemegy a fürdőszobába.
15
István fáradtan elnyúlik a franciaágyon. Az elnökné kiszól a fürdőszobából.
ELNÖKNÉ Prüntyikém mész, vagy itt maradsz vacsorára?
István elfintorodik, de tettetett örömmel válaszol.
ISTVÁN Hát, ha meghívsz... Azonnal hazatelefonálok, hogy ne várjanak.
A nő fürdőköpenybe bugyolálva belejt, csókot dob a telefonáló Istvánnak, kimegy a konyhába. ISTVAN Halló, te vagy az Matild? Nem, már nem érek
haza. A jövő évi tervet állítjuk össze... Te, tudod jól, hogy ez nem egy állami cég. Itt, ha kell éjjelnappal melózunk. Délelőtt. . . Ebédre biztosan. A gyerek jól van? Jó. Ne, ne az anyád, etesd te. Lassan jobban kötődik hozzá, mint az anyjához. Hozzám? Nézd, én. . . Dühös grimasszal belefúj a kagylóba, majd leteszi.
Kedves mosolyt igazít magára, s indul a konyhába. ELNÖKNÉ Na, kimenőt kaptál?
ISTVÁN Nálunk ez nem így megy. Én gyakorlatilag teljesen szabad vagyok.
Leülnek a megterített asztalhoz.
ELNÖKNÉ De a feleségeddel élsz?
ISTVÁN A kisfiammal. Mellette ott van az anyja is.. . ELNÖKNÉ Nála laktok?
ISTVÁN A szüleinél.
ELNÖKNÉ A szokásos felállás. A drámákban rendszeresített após, anyós és a megunt asszony. Nem egy főmérnökhöz illő élet.
ISTVÁN Á, ez csak most van így...
ELNÖKNÉ Kérsz levest?
ISTVÁN Kösz nem kérek. Hölgyem, ön nem ismeri az
életet, még az átlagost sem, nemhogy az enyémet. ELNÖKNÉ Hogy szereted a bifszteket, átsütve vagy véresen?
ISTVÁN Mindegy. . . Szóval a mi korunkban állandósulnak az átmenetek.
ELNÖKNÉ Mesélj csak. . . Ott a polcon a ketchup és a mustár.
István gépiesen engedelmeskedik, majd szinte magának kezdi mondani.
ISTVÁN Az életem? Milyen séma egy ember élete, így elmondva, pár mondatban. . . Százezrek gyalult deszkája, bölcsője, ágya, koporsója...
Megrázza a fejét, félig tréfásan folytatja.
ISTVÁN Születtem 1953. március 13-án Budapesten. Anyám neve Vlahot Anna. Sohasem hidegültünk el egymástól, a mai napig ő számomra a biztonság, a megértés, az utolsó menedék. Az apám, (István összevonja a szemöldökét, elmélyül a hangja) magas, szikár, szigorú ember, önmagával elégedett, felfelé nyaló, lefelé ordító bunkó. Negyvennyolctól ÁVÓ-s, 56 után is, burkoltabb formában a belügyi szakma alkalmazásában állt. Megkapta a Szocialista Hazáért érdemrendet. 78-ban tropára ment a lába és leszázalékolták. Ettől kezdve otthona zsarnoka, mint a nyugdíjas rendőrök, vagy katonák általában.
ELNÖKNÉ Ha mindketten dolgoztak, ki vigyázott rád?
ISTVÁN Óvodába jártam. Fél 7-kor keltem és fél 5-re jöttek értem. Az általános iskola említésre méltó események nélkül telt el. Jól tanultam. Tanáraim önfejű, visszahúzódó, de értelmes gyereknek tartottak. Anyám csak 26 éves koromban mondta el, hogy évekig idegcsillapítót csempészett a reggeli teámba, úgy engedett iskolába. A gimiben főleg a humán tantárgyak érdekeltek. Sokat olvastam, műveltem magam. Negyedik első félévében, néhány sikertelen irodalmi próbálkozás után, elhatároztam, hogy építész leszek.
ELNÖKNÉ Sört kérsz, vagy bort bontsak'?
ISTVÁN Bifsztekhez sört szoktam inni! (István ingerült, hogy félbeszakították) Folytassam?
ELNÖKNÉ Persze, persze... mindig érdekeltek a hódolóim, he he...
ISTVÁN Sikeresen érettségiztem. Felvételiztem az építészkarra. Második, harmadik lehetőségként megemlítettem az Építő és Kertépítő Kart. Helyhiány miatt elutasítottak. Fellebbeztem, Anyu könyörgésére, hivatkoztam apám kitüntetésére, és az öreg is közbelépett. . . Felvettek a Kertészeti Egyetem Táj- és Kertépítő Karára. Az egyetem csalódást okozott. Nem nagyon jártam be, csak ha túl sok volt a katalógusom, vagy a gyakorlatokra. Csak a szabadon választott tervek érdekeltek, holdbéli játszótereket terveztem.. .
ELNÖKNE Hogy te milyen kis csudabogár vagy! Gyere lefekszünk... De csak mondd... mondd!
Istvánon látszik, hogy már bánja, hogy belekezdett. ISTVÁN A csoporttársaim és az oktatók zöme rühellt, de
elismerték, hogy tehetséges vagyok. Megnyertem egy
egyetemi tervpályázatot.
ELNÖKNÉ Igazán? Na, ne húzódj el!
ISTVÁN Óriási ambícióval kezdtem a diplomatervemhez. Beneveztem egy pályázatra is, meg akartam nyerni a meghirdetett tervezői állást. A pályázatot egy protekciós nyerte meg, az illető cég igazgatójának az unokaöccse. Képzelheted. Örjöngtem, összetéptem a terveket. Aztán cinikusan megkértem az öregét, szerezzen valami jó állást, ahol jól fizetnek, vagy tartós kiküldetésbe mehetek. Apám egy vadásztársa révén betett egy mezőgazdasági rendszereket exportáló céghez, kertészmérnöknek. Az igazgató megígérte, fél éven belül utazhatok, 2 év után garantálja a tartós kiküldetést. Igaz, addig kevés pénz, de megéri (3000 Ft). Fél évig nem kaptam munkát, de elvégeztem egy intenzív nyelvtanfolyamot. Egy év után kezdtem idegeskedni, mérnöki megbízást, akartam. Kineveztek létesítményfelelős szakmérnöknek, Iránba.
ELNÖKNÉ Az mi?
ISTVÁN 200 Ft. Annyit kaptam érte, meg beírták a munkakönyvembe. Megszületett a határozat, hogy a következő félévben kiutazhatok. 3 hónap múlva beütött az iráni forradalom. Kineveztek iraki referensnek. Én etettem, itattam, szórakoztattam az iraki delegációkat. Komolyabb feladatot kértem. Azt a választ kaptam, ez még csak az előterv időszak, az én munkám fél év múlva kezdődik. Addig is tegyem le a felsőfokú külker szakvizsgákat, hogy mérnök-üzletkötőként dolgozhassak. Párhuzamosan tanultam, majd csináltam az iraki sivatag paradicsomtermesztési tervét. A komplett mezőgazdasági farm tervét az irakiak elfogadták, kitűzték az indulás időpontját. Kitört az iraki-iráni háború. Közben letettem a szakvizsgákat, és emelni méltóztatták a fizetésemet 3400 Ft-ra! Nagy tisztelettel visszautasítottam, és közöltem, hogy osszák szét a 200 Ft-ot a nyugdíj előtt álló kollégák között és kiléptem. Egy haverom felajánlotta, menjek el egy TSz melléküzemág kert és mélyépítő ágazatába, ága
18
zatvezetőnek 6000 Ft-ért. Kaptam az alkalmon. Egy évig, napi 12 órát dolgoztam, helyezkedtem, vitatkoztam a cigány kubikusokkal. " - Ugyanmár főnök - mondták - velünk ne kiabáljon, mi ezt a pénzt akárhol megkapjuk, magát viszont kirúgják, ha nincs kész a meló" - (utánozza a romát István). Idegesített ez a kiszolgáltatott helyzet, állandóan fölöttem lógott Damoklész kardja, mert alul-fölül mindenki lopott és én voltam az egyszemélyi felelős. Az ügyeletes mennybemenő 6000 Ft-ért. Több pénzt követeltem, fenyegettek, hitegettek, - nem történt semmi. Aztán lebukott a főkönyvelő, s az utolsó pillanatban szerencsésen kiléptem. Tervezés? Hja. . . még a saját életemet se hagyták, hogy megtervezzem! Másfél évig tartott ez az időszak. Egy pestkörnyéki telek maradt belőle meg egy megizmosodott vegetatív neurózis. Nem volt állásom, pár hét alatt teljesen leküzdöttem magam. Majdnem olyan mélyen voltam, mintha eltemettek volna. A végén már csak lámpafénynél tudtam aludni.. Apám nem bírta elviselni az állandó lámpafényt, kirakták az előszobába az ágyam. Statisztálni jártam, hogy valami pénzem legyen. 30 éves voltam. mikor Matild bejelentette, hogy terhes. Labilis békességem érdekében belegyeztem, hogy megtartsa a gyereket. Feleségül vettem, az anyósomékhoz költöztünk az Örök Körforgás utca 8-ba. Azután Kovács
révén, aki szintén ott lakik, az anyóson beszerzett a szövetkezetbe. Én dolgozom helyette.. .Most 32
éves vagyok, kiéhezett és türelmetlen. .
ELNÖKNÉ Gyere éhes farkasom, egyél meg. . (az elnökné Istvánra veti magát)
ISTVÁN Jajjj... De mégis, mi a véleményed?
ELNÖKNÉ Hát a szerencsétlen gyermekkor meg a többi,
de majd anyuci a hónod alá nyúl . .
Lapátos egy csokor rózsával siet haza, Ketteskével nagy vacsorát csapnak, láthatóan boldogok. (Eddig némajáték-szerűen, halványabb megvilágításban.) KETTESKE Akár össze is költözhetnénk.. .
19
LAPÁTOS Megpróbálhatjuk.. . Ha unjuk egymást, legföljebb lemégy a lépcsőn.
KETTESKE Szigorúan ki-ki alapon. A formalitások ráérnek!
LAPÁTOS Milyen formalitások? Együtt élünk és punktum!
KETTESKE Hát jó... Majd kialakul...
LAPÁTOS Erre pezsgő kell! Gyerünk gyönyörűm, megünnepeljük.
KETTESKE Szóljak anyáméknak is?
LAPÁTOS Bulizni megyünk nem eljegyzési vacsorára. Lapátos ellenálhatatlan jókedvében, a karjában viszi le Ketteskét a lépcsőn.
KETTESKE Mint a nászéjszakán. . (súgja elérzékenyülten)
LAPÁTOS Igen. Csak mi kifelé megyünk. .
Kovács úrnál kigyullad a fény. Kovács telefonál, közben a szövegnek megfelelő mimikára vált és nézi magát a tükörben. Körbetelefonál a házba, hogy holnap 4-kor lakógyűlés lesz az ő lakásában.
KOVÁCS Igen. A lakások megvételének ügyében... Persze, meg kell gondolni. Holnap itt lesz a tanácsi, IKV megbízott, s mindent részletesen elmond. Állítólag friss változások vannak Igen. Holnap 4-kor.
A házmesterlakásban cseng a telefon. Matild veszi fel a kagylót. Kovács úr elmondja az előzőeket, majd meg kérdezi:
KOVÁCS Ráérsz most?
MATILD Nem is tudom.
KOVÁCS Gyere, várlak.
Matild leteszi a kagylót és kiszól az anyjának.
MATILD Holnap 4-kor lakógyűlés lesz a Kovács úrnál. HÁZMESTERNÉ A lakás megvétele miatt? Kinek van
erre pénze, mi? Ki az Isten fizeti ki a fenntartási,
tatarozási költségeket, a takarítást? Ti persze megvennétek, mint főbérlők, a mi bőrünkre? Apád is, az
20
a hülye, tutyi-mutyi alak, átadná nektek a főbérleti jogot. De én nem engedem, velem ti nem fogtok.. .
MATILD Anya, ne haragudj, de el kell mennem. Zsuzsa
hívott, hogy rosszul van. Andriskát fcktesd le.
Lehet, hogy csak később jövök.
A házmesterné egyfolytában mondja a magáét Matild kapja a kabátját és kisiet a lakásból. Körülnéz. Minden csendes, az emberek tévét néznek. Bekopog Kovács úrhoz.
István hazaérkezik. Matild nemrég jött le Kovács úrtól, a konyhában találkoznak. Ebédelni készülnek. Mindenki fáradt-komoran a tányérjába néz. A házmesterné odateszi az ételt István elé.
HÁZMESTERNÉ 4-kor lakógyűlés a főnöködnél. ISTVÁN Engem nem érdekel, fáradt vagyok. HÁZMESTERNÉ Neked is ott kell lenned, bérlőtárs
vagy, hogy az istenit a hülye fejemnek...
MATILD Ugyan anya hagyd már!
HÁZMESTERNÉ Mit hagyjak? Hogy a családban ne
legyen egy igazi férfi sem? Az a tutyi-mutyi apád,
(az öreg nyugodtan eszik tovább) meg a férjed,
a mérnök úr! Miért nem lépsz be a pártba, hogy
érvényesülj, ha már mérnöknek gyenge vagy! István lecsapja a kanalat és távozik.
A Selgesy lakást mutatja a fény. Az anya tüntetően tevékenykedik a konyhában, mosogat, csörömpöl az edényekkel, készakarva leejti a merőkanalat. Az éktelen zajra Endre dugja ki a fejét a cselédszobából. ENDRE Anya, most mondd meg miért kell zajonganod,
amikor tudod, hogy alszom.. .
SELGESYNÉ Ne hajnalban gyere haza részegen, akkor
nem kell délig dögleni!
ENDRE Részegen. . .? Abból a 100 Ft-ból amit Tőled
kapok . .
SELGESYNÉ Elvárnád, hogy a szórakozásodat is fizessem? Nem elég, hogy eltartalak?
21
ENDRE Nagyon jól tudod, hogy csak kölcsönkérem. Ahogy megkapom a pénzem, visszaadom.
SELGESYNÉ Pénzed! Milyen pénzed?
ENDRE A filmnovelláért...
SELGESYNÉ Azt te sohasem kapod meg. ENDRE De jó, hogy így hiszel bennem... Endre visszabújik a vackába.
SELGESYNÉ Hozd magad rendbe, fél óra múlva eszünk, délután lakógyűlés.
Lapátos felébred ásítozva visszarakja a félretett telefonkagylót a helyére. A készülék szinte azonnal megszólal. Kovács úr telefonál, meghívja a délutáni lakógyűlésre. LAPÁTOS Kovács úr, mondja meg, hogy én bennevagyok. Inkább megveszem, csak hagyjanak aludni.
Komolyan, mérget vehet rá...
Lerakja a telefont és visszafekszik.
Kovács úr lakása fényárban úszik, a kivetítőn elegáns enteriőr, fogadási díszletekkel. Czidáék vasárnapi ruhában az ajtó előtt állnak, csöngetnek. Kovács úr bevezeti őket, a többi lakó már bent ül. Elkezdődik a lakógyűlés. KOVÁCS ÚR Hölgyeim és uraim, tisztelt lakótársak.
Azért gyűltünk össze, hogy megvitassunk egy nagyon fontos és mindnyájunkat élesen érintő problémát. A jelen gazdasági helyzet és a hivatalos tendenciák.. .
CZIDA ÚR (közbevág) A ház megvételéről lesz szó, nem?
KOVÁCS Én próbáltam megvilágítani a helyzetet, és a motivációkat.
CZIDA ÚR Az árakra pilácsoljon rá!
HÁZMESTERNÉ És a rendeletekre, kérem tisztelettel, Kovács úr... Mert rendnek kell lennie!
SELGESYNÉ Ida, adjál abból a csokis kekszből (szól oda Czidánéhoz, aki rosszallással vegyes csodálkozással mered a férjére).
KOVACS Nézzék, az új rendeletek szerint a kijelölt
házakat be lehet vonni az elidegenítési eljárásba, ha 22
megvan a lakók 51 %-os hozzájárulása. A felbecsült ár 20%-át kell egy összegben kifizetni, a többit lakbérszerűen, 30 éves részletekben. Mivel ez a ház legalább 15 éve nem volt tatarozva, ezért mi a forgalmi érték 15%-áért vehetjük meg.
CZIDÁNÉ Miért venném meg akármennyiért is, mi nyugdíjasok vagyunk, úgysem tehetnek ki minket.
KOVÁCS A rendelet további kedvezményeket nyújt a nyugdíjasoknak, részletfizetést, OTP kölcsönt,...
CZIDÁNÉ Kinek vegyük meg, nekünk nincs unokánk, a lányom meg úgyis megkapja, mert velünk él. . (körülnéz, Ketteskét keresi)
CZIDA Legalábbis névleg. (morog a bajsza alatt)
KOVÁCS Nézzék, nem kötelező megvenniük, ez egy lehetőség. De meg kell hogy mondjam, a közeljövőben az állam az összes tanácsi lakást értékesíti, kötelezni fogja a lakókat, hogy megvegyék, csak nem ennyiért...
ENDRE Igaza van! Akkor már nem lesznek kedvezmények, plusz a pénz addig tovább romlik. Aki meg
akarja venni, annak most érdemes, mert 5, vagy 6 év múlva.. .
SELGESYNÉ Hol leszek én már akkor...
ENDRE Jaj, anyu! Senki se várja el tőled, hogy te vedd meg, majd megveszem én.
SELGESYNÉ Csak, ha én hozzájárulok!
SZABÓ Tudják maguk, hogy mibe kerül egy ilyen ház fenntartása!?
HÁZMESTERNÉ Es a takarítás, a szemétlehordás...
SELGESYNE A közművezetékek már rég elrohadtak a falban. Ha valami elromlik, az anyagot, a szerelőt, mind nekünk kell fizetni!
KOVÁCS Erre van a havi közös költség!
SELGESYNÉ És az mennyi?
KOVÁCS Ugy kell kikalkulálni, hogy a havi törlesztés összegével együtt, ami az eddigi lakbér 50%-ára is csökkenhet, ne legyen több annál, mind amit eddig fizettünk.
CZIDÁNÉ Es a tatarozás? Előbb-utóbb csak fel kell újítanunk a házat! Nem beszélve a kertről, úgy néz ki, hogy az szégyen.
HÁZMESTERNÉ Ki kell vágni azt a ronda nagy diófát az ablakunk előtt, teljesen elfogja előlünk a napot.
23
SZABÓ A diófát nem lehet, az védett...
KOVÁCS Ezekre felújítási alapot kell képezni fokozato san. . . majd, ha összegyűlik a pénz, akkor tataroz tatunk.
CZIDA És az IKV eddigi tartozásai?
SELGESYNÉ És a meglévő törlesztések?
Csöngetnek. Kovács úr kimegy ajtót nyitni és egy öltönyös, szemüveges „hivatalos" emberrel jön vissza. KOVÁCS Kérem lakótársak. Minden kérdésre kielégítő
választ fognak kapni. Megérkezett az IKV képviselője...
Némileg zavarban fordul a vendég felé.
IKV-s Szvidlacsek...
KOVÁCS Szvitlacsek elvtárs... A további kérdéseket kérem neki tegyék fel.
Az ember méltóságteljesen körbepillant, megköszörüli a torkát.
IKV-s Először is azzal kezdeném, hogy Szvidlacsek, d-vel. KOVÁCS. Khm. Khm.
IKV-s Másodszor bejelentem, hogy maguk megszabadulnak a sok előzetes tortúrától, győzködéstől, vitatkozástól, mert a legújabb rendelet értelmében, a nyolclakásos, vagy annál kisebb tanácsi kezelésű házakban, a lakók a lakásokat kötelesek megvásárolni. Kivételt képeznek a nyugdíjasok,de az ő lakásukat az IKV lakottan adja el. Természetesen az ismertetett kedvezmények, a közlönyben megjelent rendeletekre gondolok, továbbra is érvényesek...
A lakók lassan magukhoz térnek a sokkból és vérmérsékletük szerint reagálnak. Némajátékszerűen felugrálnak,
kiabálnak, vitatkoznak (természetesen hang nélkül).
A narrátor mint egy speaker közvetíti az eseményeket.
NARRÁTOR Összesítésként: Az elmúlt fél órában az IKV versenyzője hozta a formáját és mint általában mindig, most is győzött a papírforma. Ami a részeredményeket illeti, a lakók három részre szakadtak. Kovács és Lapátos megveszi, Selgesyék és a házmesterék még nem döntöttek, Czidáék elzárkóztak a vétel elől. Visszaadom a hangot a stúdiónak, hiszen
24
lényeges változás már nem jöhet közbe, legföljebb a nyugdíjas bérlőknek van lehetőségük a próbálkozásra...
Ketteske az utolsó percben érkezett, s a szüleivel együtt távozott. A szín elsötétül.
A házmesterék konyhájában családi körben folytatódik a vita.
HÁZMESTERNÉ Én ugyan bele nem megyek (harsogja), hogyne, ha öröklakás ház lesz, nincs szükség házmesterre, minket meg kitesznek!
ISTVÁN Nem teszi ki magát senki (legyint lemondóan) ugyanúgy megvesszük a lakást, mint a többi lakó.
HÁZMESTERNÉ Én ugyan nem! Majd, ha meszet ettem, így ez ingyen van, sőt még nekem fizetnek érte.. .
MATILD Anya, te meg se vehetnéd. Nem te vagy a főbérlő.
HÁZMESTERNÉ István is csak bérlőtárs!
SZABÓ ÚR Minek vitáztok, úgysincs pénzünk.
ISTVÁN Maguknak nincs, de nekem van! (pattan fel) Azt az összeget, amit a vételkor kell kifizetni egyösszegben, bármikor előkerítem.
HÁZMESTERNÉ Te? A segged kilóg a nadrágból, te kódis!
ISTVÁN Fogja be azt az ocsmány száját, mert.. .
MATILD Anyuka, miért veszekedtek folyton!
HÁZMESTERNÉ Te nem szólsz? Hagyod, hogy így beszéljenek a feleségeddel'? (Szabó ijedt gombszemét egyikükről a másikukra kapkodja, a keze idegesen repdes. István ránéz, arcán düh és szánalom látszik, legyint, és visszaül.)
ISTVÁN Szóval bármikor megvehetném, ha akarnám, de inkább felakasztom magam, minthogy örökké magukkal éljek.
HÁZMESTERNÉ Szerezz nekünk egy megfelelő lakást és már itt sem vagyok. Én sem szívesen nézem, hogy bánsz a lányunkkal és azzal a szegény gyerekkel. 25
ISTVÁN Mi a baja a gyerekkel? Hogy bánok én vele? Mit tagadok én meg a fiamtól? Hisz csak miatta nem mentem már el a francba!
HÁZMESTERNÉ A családot, azt!
ISTVÁN Hát ezzel csak jót tennék neki.
HÁZMESTERNÉ Mit tudsz te a családról, te lelenc?
ISTVÁN Igazad volt (fordult Matildhoz) nem tudom, hogy miért állok szóba vele.
(Matild zavartan pislog.)
Szabóné lecsap rá.
HÁZMESTERNÉ Védd csak a drágalátos férjedet, védd csak az Anyád ellen ezt a csődtömeget, aki még a családját sem tudja tisztességesen eltartani, normális otthont teremteni nekik, mint én!
István elégedetten somolyog.
Selgesyéknél is tart a vita.
SELGESYNÉ Nem veszem meg, amíg nem látok tisztán, még jöhetnek új rendeletek, különben sincs rá pénzem.
ENDRE Nem is neked kell megvenni, majd megveszem én.
Endre közelebb húzza a székét.
ENDRE Értsd meg anya, ha aláírom a keretszerződést, két évre is rendben leszek anyagilag. Ez havonta minimum húszezret jelent.
SELGESYNÉ Ne álmodozz fiam, egyenlőre én tartalak el. Selgesyné hangjának enyhén gúnyos felhangja van. ENDRE Mi az, hogy eltartasz? Kölcsönkérek, s ahogy
pénzt kapok, visszaadom.
SELGESYNÉ De mikor kapsz pénzt, már két hete ígéred. ENDRE Látod, hogy dolgozom, szerződésem van, arról
nem tehetek, hogy az elfogadás késik.
SELGESYNÉ De te is megértheted, hogy ilyen körülmények között nem is gondolhatunk a lakás megvételére.
ENDRE Miért? Mondtam már, hogy én veszem meg!
SELGESYNÉ Az bizonytalan. Én vagyok a főbérlő, és erre én nem írom alá a kérvényt.
ENDRE De értsd meg, köteleznek rá!
26
SELGESYNÉ Engem nem, én nyugdíjas vagyok.
ENDRE Aztán veled együtt eladják a lakást, én meg lecsúszom róla.
SELGESYNÉ Nem tetszik nekem az a vétel. A fenntartással együtt, sokba kerülne nekünk.
ENDRE Lehet, hogy téged nem érdekel, de én előbbutóbb szeretnék megnősülni, s nem mindegy, hogy van-e egy legalább kétmilliót érő öröklakásom, amit eladhatok, kettécserélhetek...
SELGESYNÉ Éppen ettől félek én. Hogy szerelmes leszel, a feleséged majd telebeszéli a fejed. s eladod a házat a fejem fölül.
EN RE Hogy mondhatsz ilyet? Egyáltalán, hogy gondolhatsz erre!
SELGESYNÉ Sok mindent láttam én már.. .
ENDRE De hát, hogy én? Ennyire nem ismersz?
SELGESYNÉ Nézd fiam, ez a lakás nekem biztosíték. Nem tudhatjuk, hogy később mi lesz, én nem akarom szeretetotthonban végezni.
ENDRE Szégyellem magam (Endrének elfullad a hangja), és te is szégyelld magad, anyám!
Az elnökné ajtaja előtt István áll és kettőt csönget. A hölgy kilibeg és beengedi.
ELNÖKNÉ Szia, már vártalak (simogatja meg az álla alatt
Istvánt).
ISTVÁN Szia, de csinos vagy...
ELNÖKNÉ Igazán? (pördül meg István előtt.)
Rikító, afrikai ingruha van rajta, szabadon rengenek benne bájai.
ELNÖKNÉ Nigériai népviselet. Egy barátomtól kaptam. ISTVÁN Hiijj! Mennyire közeli barátod volt? ELNÖKNÉ Ne aggódj, Pesten él, ő a fogorvosom. ISTVÁN Nem szeretem a tartós egzotikumokat.. . ELNÖKNÉ Mit gondolsz te rólam! (csattan fel) Azért,
mert hagytam magam tőled elcsábítani, azért még
mindenkivel...
ISTVÁN Nem, nem dehogy, csak vicceltem.
ELNÖKNÉ Jól van, kis „long-Islandim", van egy meglepetésem a számodra. Indulnak be a hálószobába. ISTVÁN Mi ez a „long-Islandi?"
27
ELNÖKNÉ Kakas. Nagy vörös kakas. (vihorászik) Mi van a feleségeddel'?
ISTVAN Ezt most miért...?
ELNÖKNÉ Mesélj róla, te olyan jól tudsz mesélni. (Fel- hajtja az ágyterítőt.)
ISTVÁN Két éve követtem el. Kiborulva egy beborult időszakban, megfogtam az egyetlen elérhető kezet. Aztán már el sem tudtam engedni. Rafinált volt. Szinte rögtön terhes lett és az utolsó pillanatban szólt. Nekem akkoriban minden mindegy volt. Anyagilag, erkölcsileg fél méterrel a padló alá tettek. Idegesített a nagy sírás-rívás; jól van, ha akarod, tartsd meg, csak hagyj már békén, az isten szerelmére.. .
Eldönthetnéd már, hogy meséljek, vagy csiklandozol.. .
ELNÖKNÉ Mesélj csak, de közben azért simogathatsz,
jó?
ISTVÁN Szült egy gyönyörű gyereket és egy láthatatlan rácsot körém. Igen hamar kiderültek a kellemetlen tények, úgymint; primitív, pitiáner, ribanc, rendetlen, zugivó, idegbeteg és büdös a szája. Emellett pénzéhes, rossz feleség és közepes anya. Biztos annyi rosszat követtem el az életben, hogy most vezekelnem kell. Látszólag mellette maradok, a gyerek miatt végleg nem hagyom el, hacsak szerelmes nem leszek, vagy meg nem gazdagodom.
ELNÖKNÉ De milyen a külseje, hogy néz ki? Szebb, mint én?
ISTVÁN Első látásra kifejezetten csinos jelenség. A férfiaknak tetszik, dekoratív nőt látnak benne, pedig inkább ruhafogas, mint nőstény. 19 éves koráig szűz volt!
ELNÖKNÉ Miért? Én is 20 éves koromban vesztettem el a szüzességem.. .
ISTVÁN Az egy más korban volt. . . (gyorsan folytatja) szóval külsőleg jól néz ki, az első szóig. Ha megszólal, utána csak a durranásokat lehet hallani, ahogy összedőlnek az illúziók. Vékony, cincogó hangja még akkor is vágyirtó lenne, ha okos, vagy humoros dolgokat mondana, de ez nála elképzelhetetlen.
ELNÖKNÉ Es belsőleg?
28
ISTVÁN Ha most egy szót sem szólnék, nem sokat hazudnék. Matild belső, érzelmi élete egy átlagos gyermekéhez képest is visszafejlődött. Vágyai vagy teljesültek és elfelejtette őket, vagy meg sem születtek. Gondolatai a gyerek, az étel-ital, a napi teendők és a televízió körül forognak.
ELNÖKNÉ Meg körülötted.
ISTVÁN Hogy találtad ki? (gúnyosan csücsörít )
ELNÖKNÉ És a többiek?
ISTVÁN Az apja csöndes, félénk emberke, keskeny, egér arccal, fényes gombszemekkel. Könyvelő egy belkereskedelmi vállalatnál. Matild maga sem tudja, hogy csoportvezető-e, vagy csak helyettes. Szinte teljesen lényegtelen, szürke középszerűségében. Az anyósom, az más. Tipikus Búló. Magában hordozza
ennek a nagy családnak minden ismérvét: ronda, kövér, zsarnokoskodó öregasszony, pénzéhes, örökké elégedetlen és gyűlölködő, egy orkánpongyolába bújt rémálom, csak ébren is jelen van. Nagyhangú, buta, de annál rosszindulatúbb átmenet, már a lumpenből, a kispolgárba. Ő a házmester. Ehhez fájdalom- és idegcsillapítónak a gyerek. De róla nem beszélek.
Az elnökné magára húzza a vonakodó Istvánt. A szín
elsötétül.
Ketteske felmegy Lapátoshoz. Elhúzzák a függönyt, csak az árnyékokból lehet sejteni, hogy szeretkeznek. Tus zaja hallatszik, majd Ketteske törülközőturbánnal a fején széthúzza a függönyt. Lapátos ásít, lustán nyújtózkodik. LAPÁTOS Azért, jól megvagyunk együtt? KETTESKE Jól. Csak olyan keveset tudunk egymásról. LAPÁTOS Az a szerencse... KETTESKE Ne, én komolyan kíváncsi vagyok rád. LAPÁTOS Itt vagyok.
KETTESKE Az életedre, hogy mi volt azelőtt.
LAPÁTOS Ugyanez a Lapát József, csak több hajjal.
(Bánatosan borzolja a feje tetejét.) Apámat ugyanúgy hívták, mint engem. Ez volt az egyetlen folytonosság, ami megvalósult abból, amit a nagy
29
fater magyarázott apámnak a - család szentsége - címszó alatt. Idősb. Lapát sértődötten élt az emberek idő-bűz-hang nyomaitól sebes földszinti szobakonyhában. Idealista volt és öreg lett. Öt éve, egy keddi napon nem bírta el többé magát, öngyilkos lett a konyhában, pálinkában oldott dohánnyal, a proli-mámorral, nem bírta a feje és a szíve, hogy nem gyengül a szeme.
Anyu halk volt és szerencsétlen. Azóta is ideges leszek a templomokban és a képtárakban a szentképek előtt, a „könyörületes szűz" az anyámra emlékeztet.
Gyermekkoromat a VIII kerületi „csikágó"ban töltöttem, ennek minden hátrányával és előnyével. Inkább edződtem, mint nevelődtem, de valahogy összejött és még mindig tart.
(Döngve a mellére csap és csibészesen kacsint.)
KETTESKE Szeretsz a keményfiú szerepében tetszelegni.
LAPÁTOS Bravó! Te a vesémbe látsz. 12 éves koromban kezdtem sportolni. Pár év alatt, szerénytelenség nélkül mondhatom, jóképű, kisportolt kamasz lettem. Otthon ment minden tovább, ahogy a környéken szokott, a pincéből az emeletre. Sokgyökerű csend, az anyám halk neszezése. . . Állandó menekülési vágy, ki a térre a galcsihoz. Jöttek a nők, egyre több és egyre jobbak, a pia, a balhé csak módjával, keményen edzettem reménykeltő eredményeket értem el, s már a bajszom is serkent - (sodorította meg Lapátos a büszkeségét). Közben szakmunkástanulónak mentem, karosszérialakatosnak tanultam, ahogy az edzésterv megengedte. 17 éves koromban voltam először szerelmes, 18 évesen letettem a jogosítványt, és még ebben az évben válogatott lettem. A seregben megszereztem a hivatásos jogosítványt, leszereltem, folytattam a versenyzést. Tartottam a formámat, de tudtam, jobb már nem leszek. Beiratkoztam edzői tanfolyamra és elvégeztem. 25 éves koromra már egyre romlottak az eredményeim. Kezdtem kiöregedni. Utoljára megnyertem a 500 m-es futamot, s az eredményhirdetés után bejelentettem a sportriporternek, abbahagyom a versenyzést. Kitört a balhé. Az egyesület lebeg
30
tetett. Nem rúgtak ki, de nem is kaptam edzői megbízást. Egy évig bírtam, aztán berúgtam az elnöki iroda ajtaját és a főnök ölébe szórtam a serlegeimet. Másfél évig külföldön csavarogtam. Bejártam fél Európát. Sok mindent láttam és leszűrtem két igazságot: sehol sem lehet olyan kevés munkából megélni, mint itthon, és hogy nem bírom a társas magányt. Egy ideig még tengtem-lengtem, aztán beálltam a taxihoz. Most simogatom a segged és nincs pofám beszerelni a tápegységet az órába, hogy jobban keressek.
KETTESKE Én.. .
LAPÁTOS Te inkább ne mondj semmit. Egy nő maradjon rejtély. Kimegyek fürdeni.
Visszafelé a fürdőszobából Lapátos véletlenül leveri
Ketteske táskáját, és kiesik egy levél. Lapátos merő kíváncsiságból beleolvas. Ketteske egy Norvégiában zenélő
barátjának írta.. .
BELSÓ HANG (KETTESKE) Szóval szeretlek, várlak, vágyom rád.
LAPÁTOS Mai dátummal. . . A rohadt életbe, nálam írta. . . Lapátos visszateszi a levelet, bemegy a szobába és lefekszik Ketteske mellé.
LAPATOS Tudod, én hiszek a megérzésekben és valami zavar engem.
KETTESKE Mi, szerelmem?
LAPATOS Az az érzésem, hogy van még valakid rajtam kívül. Ha nem is fizikailag, de érzelmileg. Távolban élő valakire gondolok, levelezésre, .. .
Ketteske megdöbben és bevallja, hogy.. .
KETTESKE Valóban írtam egy levelet, a volt szerelmemnek Norvégiába, de már egy hónapja és azt sem küldtem el.
LAPÁTOS Jó. Ha 48 órán belül megmutatod, elfelejtem az egészet. Számomra a legfontosabb az őszinteség. Én nem tudok egy hazug emberrel együtt lenni. Ez az utolsó sanszod kedves. A kettőnk érdekében mutasd meg azt a levelet.
Ketteske komolyan néz rá, bólogat, sírva mondja, hogy.. .
KETTESKE Tudod mennyire szeretlek, holnap hazamegyek és elhozom a levelet. Lapátos tudja, hogy csak ki kéne mennie az előszobába,
31
behozni a táskájából, de nem árulja el csalódottságát, elhatározza, végigjátssza a történetet.
(Mintha mi sem történt volna, ágyba bújnak, közben lassan elhalványul a fény.)
Kovács úr egy karosszékben ül, s a padlót nézi utálkozva. Magában morog.
KOVACS Unom ezt a Matildot. Idegesít a hangja, állandóan beszél, és miket! Esküszöm, a seggem hozzá képest egyetemi magántanár. És akkor még finom voltam! És ki a fenének kell ez az iram?! - Baszni és beszélni - minél gyorsabban és minél többet! Mint egy futurista vers, alliterációkkal.
Dühösen a kapcsolóhoz lép és eloltja a villanyt.
Az elnöknénél, az elülső színpadrészen, István bóbiskol alsónadrágban egy kisszéken. (minél távolabb az ágytól) Az elnökné lép be sugárzó arccal, mögötte egy ember képmagnót cipel.
ELNÖKNÉ Nézd kakaskám, a szerelő meghozta a videót, hát nem klassz? Rögtön be is kapcsolja, véletlenül egy pornó megy...
A harmadik menet után István már fáradt, kezd elege lenni a nőből.
(Szétdúlt ágy, paplan alatti cselekmény.)
ELNÖKNÉ Nézd a filmet szívem, próbáljuk meg mi is. ISTVÁN Hagyjál kérlek, fáradt vagyok.
ELNÖKNÉ Na, hát milyen kakas vagy te?
Erővel feltámasztja István fejét, hogy lássa a filmet. ISTVÁN És az állás,... Mikor szólsz a férjednek? ELNÖKNÉ Korai még az kicsikém, ráérünk. Még alig
ismerjük egymást. Az ilyesmikhez idő kell. Meg
erő. Ugye kakaskám...
ISTVÁN Ehhez a pózhoz meg illene megmosakodni.. . ELNÖKNÉ Jól van kakaskám rohanok, csak el ne aludj! A nő kimegy a fürdőszobába. István megvárja a víz csobogását, kiugrik az ágyból, magára kapkodja a ruháit.
32
Rúzzsal az öltözködőasztal tükrére írja: - Valamit, valamiért -- Most te jössz!
A nő kiszól a fürdőszobából. ELNÖKNÉ Fordítsd meg a kazettát! István berak egy Tom és Jerryt és elmegy.
Lapátos jön keresztül az előtéren. Ketteske lekiált neki, odamegy és átadja a levelet. Lapátos csak belenéz és látja, ez nem az a levél. Keserűen megrázza a fejét. LAPÁTOS Ez nem igaz! Hazament és írt egy új levelet.
BELSŐ HANG (LAPATOS) Mondd meg neki!"Vale et
mi amo" - Takarodj és szeress engem! A végszó,
a szép befejezésed!
De csak áll torz vigyorral az arcán, visszaadja a levelet és szinte kiokádja magából a szavakat. LAPÁTOS Na szevasz gyönyörűm.. . Ketteske hisztizni kezd.
KETTESKE Tudtam előre! Hiába teszek meg mindent,
úgyis kirúgsz! Lapátos megfogja a karját, nagyon
vigyázva minden mozdulatra, szóra. kissé eltartja
a hisztériázó nőt és szinte magának mondja. LAPÁTOS Én olvastam azt a levelet.. .Nem ezt, az eredetit. Megfordul és otthagyja Ketteskét. A színpadon csend van. Elsötétedik.
István érkezik, meglátja az előtérben kuporgó, zokogó Ketteskét.
ISTVÁN Mi van gyöngyöm, valami baj van?
KETTESKE Most már kétszer akkora, mint az előbb volt
(szipogja)
ISTVÁN Segíthetek?
KETTESKE Hagyjál békén, mindenki hagyjon békén!
(bömböl Ketteske és István nyakába csimpaszkodik) ISTVÁN Na gyere, itt megfázol. A ház felé vezeti. Ketteske közben összefüggéstelenül zokogja a történteket.
ISTVAN Ilyenkor inni kell. Kár, hogy nincs piám.
33
KETTESKE Nekem van. Gyere fel hozzám, jól berúgunk és kisírjuk magunkat.
Ketteske és István egy üveg konyak társaságában leülnek a szőnyegre és egymásra koccintanak.
KETTESKE Az a rohadt szemét. Tudtam, éreztem, csak az alkalmat keresi, hogy megszabaduljon tőlem! Akárhogy igyekeztem, tök mindegy volt! Zavartam a köreit, a lusta magányát, a megbántottságát. Hidd el István, én igazán...
ISTVÁN Ne meséld el. Soha nem az összeveszés lefolyása az érdekes, hanem az indítékai.
KETTESKE Persze, ti férfiak, utáljátok a részleteket. Mert ezekben a részletekben van a ti legfőbb szemétségetek. „Ketten gyertek a barátnőddel, mert egyedül kevés vagy Ketteském" - idézhetnélek. És pont neked mesélek, aki ahelyett, hogy megmondtad volna, hogy a családod mellett döntesz, inkább kreáltál egy jó veszekedést a végére!
ISTVÁN Ilona, most mit...
KETTESKE Ne aggódj, nekem is jobb így. Te egy megbízhatatlan, önző, gátlástalan alak vagy. Törtető, hideg és a legjobban magadat szereted. Lehet, hogy jól nézel ki és jó vagy az ágyban, de túl sok alkalmazkodást igényelsz. Nekem végeredményben szerencsém volt, nem mellettem fogsz megvénülni.
ISTVÁN Na. Vigyázz, kiöntöd a szőnyegre a konyakot.
KETTESKE Szarok a szőnyegre! Rád és Lapátosra, a többi koslató kanra! Mind azt akarjátok. Egy jót kefélni, aztán ha elég volt, lelépni.
ISTVÁN Azért nem mindenki.. .
KETTESKE Nekem ne mondd, mindig így volt! Hetedik óta, mióta megnőttek a melleim. A fiúk az egyik percről a másikra elkezdtek érdeklődni utánam. Én voltam a legfejlettebb lány az osztályban, a szünetekben kergettek, fogdostak, csapatostul kísértek haza. Nem mintha zavart volna, felizgatott a népszerűség, szinte kívántam az esetlen, durva, vagy félénk simogatásokat, a fénylő kamaszszemeket, az izzadt tenyereket. Tudod, hogy fél évvel később, nyolcadik év vége előtt elvesztettem a szüzességem? A földrajzszertárban! Az életem egymás sarkára taposó férfiak láncolata.
34
ISTVÁN Te sohasem voltál kurva, csak nagyigényű, mind kvantitatív, mind kvalitatív értelemben.
KETTESKE Kösz. Nem bírom a magányt. (Egy pillanatra elmélázik.) Az első pasi az életemben, akit igazán szerettem, jóval idősebb volt nálam. Szerettem, gyereket akartam tőle, a felesége akartam lenni. Kapcsolatunk negyedik évében a pasas kiutazott a nagynénjéhez Pozsonyba. Két hónappal később kaptam tőle levelet Rómából, amelyben elnézést kért és sok boldogságot kívánt.
ISTVÁN Egy csomó tagot meg te rúgtál ki.
KETTESKE Igen, de most 32 éves vagyok és családra, melegségre vágyom, tartozni valakihez!
ISTVÁN „de most már férjhez akar menni... mert kell a biztonság, s ezért már mindent feláldozna..." (énekli)
KETTESKE Igen, férjhez akarok menni! Egy nő hivatása az, hogy gyereket szüljön, felnevelje az új nemzedéket, a férje, a társa mellett legyen, összetartsa a családot és.. .
ISTVAN Is!
KETTESKE . . . és ennek ma még a házasság az alapja. Mégha a legtöbb házasság nem is sikerül, és előbb utóbb mindegyik megromlik. Te, például, hogy tudtad azt a nőt elvenni? Szar, kis piti tyúk, minden szempontból gyengébb nálad.
ISTVÁN Nézd, te tudod, mi a véleményem a feleségemről.
KETTESKE Akkor miért nem hagytad ott?
ISTVÁN Mert szült nekem egy gyereket, akit imádok, s a srácnak szüksége van az anyjára.
KETTESKE Na, látod ez az! Erről beszéltem!
ISTVÁN Á, ne hasonlítsd össze. Az az egész egy tragikus vicc volt. Matildot egy reklámfilm forgatásán ismertem meg. Új modelleket mutattak be és Matildnak állandóan hosszú ruha jutott, pedig tudod, egyedül a lába jó. Teljesen kiborult, csipogott, méltatlankodott, mindenkivel cserélni akart. Végső elkeseredésében felhúzta a szoknyát és a lányok háta mögül megpróbálta előrenyújtani a lábát. Szünetben a gyártásvezető szózattal fordult a jelenlevőkhöz: „Tüntesse el valaki ezt a ribancot, mert eltöröm a lábait!" Én ott statisztáltam, elmentem megkeres
3
ni. Azt mondtam neki bemegyünk a stúdióba, vételezünk neki egy új ruhát.
„Kapok miniszoknyát?" - kérdezte.
Persze, feleltem, csak előbb vesd le a régit. Ezt már az üres raktárban mondtam, miközben az öltöztetőnő a harmadik unicumot itta a statiszta-pénzemen. A forgatásra nem mentünk vissza, de találkozgatni kezdtünk. Úgy három hónap múlva Matild bejelentette, hogy terhes. Beültettem egy taxiba, hogy vigyem az ÁB elé. Útközben bevallotta, hogy már három hónapos a magzat, nem valószínű, hogy engedélyezik a műtétet. Legyintettem és elvettem feleségül. Így volt. Egy szót se róla többet.
KETTESKE És milyen diadalmas volt, amikor visszamentél hozzá... Képzeld, egy gyászjelentést küldött nekem a te neveddel, hogy „számodra meghalt kedvesem".
ISTVÁN Ne irigyeld.
KETTESKE De igenis irigylem! Neki legalább van választása. Ha akar, elválik!
ISTVÁN Adná az Isten! Erre iszunk.
KETTESKE Szeretnéd. De szarba lennél nélküle. Mit csinálnál egyedül a gyerekkel? Vagy neki adnád a fiadat? Egyformák vagytok mind. Azt sem tudjátok, hogy mit akartok! A Lapátos is.. .
ISTVÁN Mit tudsz te a Lapátosról?
KETTESKE Épp eleget mesélt és van emberismeretem.
ISTVÁN A számodra fontos dolgokban, az apróságokban és az átfedésekben. De a mozgatórugókat nem ismered. Azok nem is érdekelnek. Ezért nem tudtad megfogni !
KETTESKE István! (Ketteske elvörösödik)
ISTVÁN Jó, bocs. Az ember életében az a legfontosabb,
hogy külön tudja választani a lényeget a lényegtelentől. Mindenben.
KETTESKE Ahogy mondod! Számomra most az a legfontosabb, hogy elvegyen. Vagy legalább perspektívája legyen a dolognak, de neki semmiféle ambíciója nincs.
ISTVÁN De azt nem tudod, hogy miért van így? KETTESKE És te tudod?
ISTVÁN Én igen. Régóta ismerem és valamikor jó haverok voltunk. Jól rajtolt. 18 évesen 500 és 800 méte
36
ren magyar bajnok. Spiccen van. Van pénze, az egyesülettől lakást kap. Népszerű, a nők szeretik. Éli a sikeres emberek életét. Egy hónappal a 19. születésnapja előtt megnősül. A nő bölcsész, ravasz kis kékharisnya. Előbb nem engedi közel magához. Bajusz megőrül és elveszi. A nászéjszakán egyszerre kap trippert és lapostetűt. Összeveri a nőt, kidobja a cuccait az ablakon. Elválik, inni kezd. Elhanyagolja az edzéseket, teljesen kiborul. Az edzője bevonultatja katonának. A sportszázadban rendbejön, de úgy érzi, soha többé nem nősül meg. Nesze neked ambíció! Egy rossz házasság miatt tönkrement a karrierje.
KETTESKE Más is csalódott és mégis újrakezdi.
ISTVÁN De ő többet vesztett, majdnem mindent.
KETTESKE Én ezt nem tudtam. Amikor én megismertem, egy jóképű, jópofa mackót láttam benne. Egy humoros, sportos fickót, hatalmas bajusszal, aki elfogadja az élettől, amit kap és vár. Ebben tévedtem. Nem vár semmit, csak vegetál.
ISTVÁN Ezt mi nem tudhatjuk. Lehet, hogy csak nem téged vár.
KETTESKE Akkor miért hagyja el magát? Lassan olyan, mint egy kétszárnyú ólajtó. A lakása csupa por. Hetekig nem mossa le a kocsiját...
ISTVÁN Miért nem mostad te le?.. .
KETTESKE Én nem vagyok a felesége, csak. . . Kellett neki valaki, de csak olyankor... Egyébként jól megvan egyedül. Felületes kapcsolataiban jó alkalmazkodó képességű, de szűkebb magánéletében, csak a ruháit veti le, a bizalmatlanságát nem. A nőket szereti, de az érzelmeik hidegen hagyják. Én sejtettem, de összességében sajnos túl jó parti.
ISTVÁN Te természetesen elfogult vagy. Egy ember nem csak ennyi, akkor sem, ha erről az oldaláról nézed is. Emellett intelligens, jó felfogóképességű, átlagosan műveletlen., és még millió más. Szegényt jól kibeszéltük. Lehet, hogy egészen másmilyen. Gyöngyöm, neked már nagyon csillog a szemed.
KETTESKE Az ember lányának néha be kell rúgnia, hogy vigyorogjon magán, meg mellette örülök, hogy nem csak én vagyok lelki szemétláda.
ISTVÁN Mindenkinek vannak problémái. Én például
37
már kiütést kapok, ha haza kell mennem. Kikészít, hogy egy fedél alatt kényszerülök élni velük. Az anyósom, az egy szörnyeteg. Én megértem azokat, akik kinyírják az anyósukat. Baltával, ciánnal, vagy akár körömollóval. Én felmentetném őket.
KETTESKE A házmesternét nem kell bemutatnod, mindenki szenved tőle. De a Szabó bácsi olyan rendes ember.. .
ISTVÁN Ő is idegesít. Néha saját rossz-végemre ismerek, ha ránézek.
KETTESKE Apropó, hogy veszitek meg a lakásotokat? ISTVÁN Én megvenném, de csak nélkülük. Valahogy kijjebb rugdalom őket.
KETTESKE Mi nem. Anyámék nyugdíjasok, őket úgysem tehetik ki innen, én meg azt hiszen, kimegyek Norvégiába.
ISTVÁN Hova?
KETTESKE Norvégiába.
ISTVÁN Minek?
KETTESKE Férjhez.
Egy volt pasim évek óta ott zenél, már állampolgár. Hívott, hogy menjek ki hozzá. Már régóta fűz, holt szerelmes. Nemrégen írt levelet. Egyébként ezen vesztünk össze Lapátossal.
ISTVÁN Aha. Nekem is meg kéne pattanni. Itt egy fiatal értelmiséginek szinte semmi lehetősége. A szövetkezetben sem tudok továbblépni. Ott az a hülye Kovács fölöttem.
KETTESKE Kovács úr? Az egy jó fej.
ISTVÁN Neked. Mert agglegény, gazdag, sikeres és mindene megvan. Ő a nagyember a házban. De nekem a főnököm, és a főnök a harmadik számú közellenség, a természeti csapások és a gazdasági rendőrség után. Jó, vannak képességei, de betokosodott, szűklátókörű ember, tipikus kispolgár az ódivatú ruháiban, azzal a hülye termoszával, amiben a kávét hozza otthonról, hogy megspórolja a közös kávépénzt.
A francba! Igyunk!
Kellemesen berúgnak. Ülnek egymással szemben a földön és várják, hogy rájuk takaródzon a nyugalom. Nagyon lassan elsötétedik, kívül a kivetítőn a napfelkelte, mindenütt hangos rigófütty.
38
Selgesyék még mindig haragban vannak. Endre felkapcsolja a villanyt, (vékony fátyolfüggöny van előttük), az anyja lekapcsolja a villanyt, és elhúzza a függönyt. Endre nem bírja tovább, kifakad.
ENDRE Anya, rendben van. Megoldjuk úgy, hogy mindkettőnknek megfeleljen. Elmegyünk együtt a tanácsra, bejelentjük, hogy családtagból bérlőtárs leszek,
így én fogom megvenni a lakást. Ne félj! Nyugodj
meg, a kettőnk nevére. Az én pénzemen, a kettőnk
nevére!
István betámolyog a házmesterlakásba. (A díszletkép átmenet az „Édes otthon"-é és az „Éjjeli menedékhely"-é között.) Matild kötöget.
ISTVÁN Mi van, veszekednek?
MATILD Nem, belemennek. Megvesszük a lakást. ISTVÁN Mást nem is tehetnének. ISTVÁN (gyorsan) Szóval belemennek? HAZMESTERNÉ Bele. De nem miattad. A lányom és a
gyerek miatt. Hátha rendbe jön a házassága.
István kétkedően Matildra néz.
MATILD Apám életében először a sarkára állt. Ha, kifizeted, megvásárolják.
ISTVÁN Megvásároljuk mi! Az a minimum, hogy társbérlők, vagy társtulajdonosok leszünk. Különben
is, két éve bent van a jogos igénylésünk.
MATILD Most örüljünk, hogy így alakult. Ha már a
miénk, majd meglátjuk, mihez kezdünk...
ISTVÁN Óriási! Felhívom Kovácsot, hogy minden rendben van.
István felcsöngeti Kovácsot és szenvtelen, hivatalos hangon közli:
ISTVÁN Aláírjuk a jelentkezést. Igen. Az anyósomékkal együtt... Társakként. . . Igen. Ha lehet, részletre...
39
Kovács „lakása" közepén áll, telefonál, szélesen gesztikulál. Elemében van, láthatóan elégedett.
KOVÁCS Igen Bandikám. Ez így helyes. Főleg a te szempontodból. Így sokkal egyszerűbb. Nincs szükség hivatalos nyomásra. Hát, szemétség, szemétség. . . De nézőpont kérdése, nem? Biztosan... A nyugdíjasokon kívül mindenkire. . . Jó. Kézcsókom édesanyádnak és neki is mondd meg, hogy ma este közösképviselő-választás lesz nálam, utána meg egy kis összejövetel.
Kovács az italkészletet ellenőrzi, fütyörészve szendvicseket készít.
Ketteske nem találja a kulcsát, kopog az ajtón., Az anyja nyitja ki.
CZIDÁNÉ Mi az, elhagytad a kulcsod? És hol voltál?
KETTESKE Bélával találkoztam, megérkezett Norvé
giából.
CZIDÁNÉ Este választás és buli Kovácsnál.
KETTESKE Vissza kell mennem, a szállodában vár. . CZIDÁNÉ És milyen, mit látsz?
KETTESKE Hát nem egy nagy szám, de lelkes. CZIDÁNÉ És elvesz?
KÉTTESKE Venne, ha mennék. De Lapátos után. . . Ketteske ajka körül csalódás, de a homlokán hivatástudat. Elkendőzi egy kis make-up-al, kirúzsozza a száját és indul.
CZIDÁNÉ Hazajössz estére?
KETTESKE Nem tudom... lehet.
„Kovácséknál ég a világ". Minden bedobva, fogadáshoz terítve. Kovács úr nagy beszédet tart a ház megvételének alkalmából. (Némán tátog, gesztikulál, míg a lakók a lakás értékeit szemrevételezik.) Kovács meghajol, a taps bár gyér, de valódi. Beindul a buli. A lakók nevében, a finisben befutó Ketteske cuppanós puszit nyom le Kovácsnak.
NARRATOR Kovács elpirul, zavarában össze-vissza szorongatja a nőt. Ketteske rájön, hogy az öreg odavan érte. Körülnéz a korosodó házbizalmi otthonában és dönt. Felszedi Kovácsot. Felkéri és egész este vele táncol.
Lapátos módszeresen leissza magát. Rá se néz Ketteskére, magát sajnálja. A buli végén Kovács lement Ketteske szobájába, s egy órás svédtorna után, a gutaütés határán fekszik a kádban, vörös fejjel nézegeti össze-vissza karmolt, petyhüdt testét, remegő ujjait.
KOVÁCS (magának) Hát ez egy nőstényfarkas... Nem is lenne baj, csak az az utójáték.. .
NARRÁTOR Kovács úr szokás szerint túl hamar befejezte.
KOVÁCS Miért, neki ugyanannyi ideje volt rá, hogy elmenjen, mint nekem.
NARRÁTOR (folytatja) Utána becsületből félkezest játszott Ketteske libidóján. Jó fél órába telt, míg Ketteske hármas sikoltás után eljutott a „magas C"-ig.
KOVÁCS Kész ínhüvelygyulladás. Haza kéne lógni. .
A kivetítőn a „kert" képe, az előszínpadon István összfut Lapátossal.
ISTVÁN Szia öreg. Régen láttalak.
LAPÁTOS Sokat dolgozom... (Lapátos egy halom csomaggal küszködik.)
ISTVÁN Na várj, majd segítek.
LAPATOS Köszi. Csak ezt fogd, a többit már viszem. ISTVÁN Valami baj van?
LAPÁTOS Semmi. Mi lenne? ISTVÁN És Ketteske?
LAPÁTOS Milyen Ketteske? (túljátszva színészkednek) ISTVÁN Milyen? Hát olyan 165 cm magas, karcsú, izmos
testalkatú, lebilincselően fejlett, elsődleges nemi
jelleggel, olyan seggel és mellekkel, amelyre a hiénák
egy percig elfelejtenek megjegyzést tenni a Váci
utcán, amit az apjáéknál lácsó raj csulnak és bulnak,
vidéken faros-mellyes menyecskének hívnak, és úgy
jellemeznek, hogy egy bolhát el lehet nyomni rajtuk.
41
40
Vegyük még ehhez szépvonalú lábait, villogó szemeit, libegő járását és máris előttünk van a tipikus kanca!
LAPÁTOS Az, akiről első látásra egy oltári nagy kefélés jut mindenkinek az eszébe, akinek meg nem, az vagy hazudik, vagy a másik oldalon áll?
Elröhögik magukat, majdnem elejtik a csomagokat. ISTVÁN Tényleg, miért rúgtad ki?
LAPÁTOS Á, olyan mint a többi és még hazudik is. Az előnyein kívül, amiket mind a ketten ismerünk - (itt meghajol István felé) - képességei átlagosak. Közepes műveltséggel, felfogóképességgel rendelkezik, ami nem áll összhangban megdöbbentő bőbeszédűségével. Igazi nagypofájú, lehengerlő és elkeserítő. És még hülyének is néz. Ilyen esetben akkor már jobban szeretem a friss húsokat.
ISTVÁN Miért, 30 felé az alakja még nem romlik.
LAPÁTOS Csak a jelleme kissé, férjhez akar menni, s már nemcsak szerelemből, birtokolni akar, nem szükségből, hanem mindenáron.
ISTVÁN Ezt kivéve optimális partner.
LAPÁTOS Ő szólt neked?
ISTVÁN Beszélgettünk és említette, hogy szeretné a dolgot megbeszélni.
LAPÁTOS Megvigasztaltad?
ISTVÁN Igyekeztem. Probléma?
LAPÁTOS Ugyan, hisz lakótársak vagyunk...
Lapátos a „lépcsőn" tusakodik magában.
LAPÁTOS Na jól van! Te akartad. . . Megpróbáljuk még egyszer, de a te fegyvereiddel!
Dühös is; sértett is, feldobott is.
LAPÁTOS Végh Béla... (gúnyosan elfintorodik) a
segg... így hívtuk a suliban. Ott is ő volt a legrosszabb. A keselyű; a hiéna, a maradék ragadozója. Nemes ellenfelem... a segg! Ezzel megcsalni
engem! Ezt megkeserülöd, Czida Ica...
Ketteske jön. Kicsit zavarban vannak, de Ketteske felágaskodik és megpuszilja Lapátost. Lapátos elmosolyodik a szuszogó kedvességen, feloldódnak. Bemennek Lapátoshoz.
42
NARRÁTOR Lapátos mindent bedob, kedveskedik,
szerelmet vall. Ketteske elmondja újabb házasulási szándékát, meg azt, hogy Lapátost szereti jobban,
de nem tudja, hogy döntsön. A bajnok teljes intenzitással harcol és egy lávaforró éj után győz. Ketteske felhívja Bélát és megmondja, kibékült Lapátossal. Béla hazautazik.
Lapátos megelégedetten jön elő, dobálja a slusszkulcsot. BELSŐ HANG (LAPÁTOS) Mosf kéne kirúgni, hogy
helyreálljon és lényegtelenné váljon az egyensúly. LAPÁTOS (mintegy válaszként) Á, semmi kedvem,
kényelmes így és különben is szeretem. Ketteske siet utána kicsípve, boldogan.
Egy diszkóban. A kivetítőn egy diszkóbár enteriőrje,
hang- és fényhatásai. Ketteske és Lapátos összeborulva
táncolnak, spiccesek.
KETTESKE Figyelj ide, komolyan akarok beszélni veled. Nézd, én tudom, hogy rosszul sikerült a házasságod. (Rángatja a bambán mosolygó Lapátost)
(Lapátos elfintorodik)
De nehogy azt hidd, hogy mind ilyen. Én.. .
LAPATOS Üljünk le. (elindul)
KETTESKE Hallgass végig! Tudod, hogy most miattad. . . Nem fontos. . . Elvennél engem feleségül?
Lapátos megmerevedik, Ketteske gyorsan folytatja.
KETTESKE Na, nem most rögtön, tudok várni, ha érdemes, de mégis,legyen perspektívám, . .
LAPÁTOS Nem. (Magához szorítja Ketteskét, rosszkedvűen elnéz a feje felett.) Nem akarok megnősülni.
KETTÉSKÉ (csalódottan, keserű céltudatossággal) Akkor a kapcsolatunknak nincs perspektívája, így semmi értelme a dolognak.
Lapátos elereszti, hátralép...
KETTESKE Pedig tudod, mennyire szeretlek...
LAPÁTOS A jelenben kell élnünk, nem a jövőben. Ha igazán szeretjük egymást, miért fontos egy papír? Különben sem vagyok alkalmas a házasságra, szerintem te sem.
43
KETTESKE (közbevág) Azt te honnan tudod? Én.. . LAPÁTOS (folytatja) Ezzel az erővel élni sem érdemes,
mert az életnek sem jó a vége. Egyébként a házasságoknak sem.
KETTESKE És mit csinálnál, ha terhes lennék tőled? Lapátos gondolkodás nélkül válaszol.
LAPÁTOS Elvinnélek ÁB-ra.
KETTESKE Akkor te nem szeretsz engem, ha ilyen fájdalmat akarsz nekem okozni!
LAPÁTOS (idegesen) Házasságon kívül gyereket sem akarok!
Még folytatná, de legyint és elindulnak.
A ház előtt.
LAPÁTOS Mondd meg, ha be akarod fejezni, ha így nem akarod tovább.
Maga felé fordítja Ketteskét, a szemébe néz. Nyugodtan mondd meg!
KETTESKE Melletted akarok maradni, tudod mennyire szeretlek.
Iroda. Kávéfőző, íróasztal, telefonok, titkárnő. Kovács érkezik.
KOVACS Jóreggelt Katika, dolgozom, ne zavarjanak. Élindul a szobájába. Visszanéz.
KOVACS Ha egy vékony, csipogó hangú nő keresne, nem
vagyok bent és nem is tud rólam semmit! Rosszkedvűen tologatja az iratokat az asztalán, feláll, kiszól a titkárnőnek. (Határozott, kissé mogorva.) KOVÁCS Kiveszek egy nap szabadságot, legyen szíves,
írja ki.
Kimegy a kocsijához, beül, indít. A kivetítőn mozgó, szembejövő forgalom.
KOVÁCS Én aztán megkaptam (dohog). Matild kibírhatatlan, ez a Ketteske pedig olyan, mint a lépesméz
darázzsal együtt, vagy inkább szivacs viperával. Megáll, leállítja a kocsit. A képernyőn öreg présház, előtte kék Moszkvics.
44
KOVÁCS Úristen, itt az asszony... Ez az én formám!
Két fiatal nő elől meglógtam, hogy egy öregedő
kurvába fussak. Kiszáll.
A reflektorfény Selgesyné hátára esik, aki rányitja az
ajtót a bóbiskoló Endrére.
SELGESYNÉ Elérted a rendezőt?
ENDRE Egész nap nem tudtam elkapni, de majd otthon, a lakásán hívom. Hidd el, rendben van minden, csak az aláírás miatt csúszik a dolog.
SELGESYNÉ Nem lesz ebből pénz, helyezkedj el valami rendes állásba, ebből nem lehet megélni.
ENDRE De értsd meg már végre, szerződésem van, nem tudom teljesíteni, ha mellette 8 órát dolgozom!
SELGESYNÉ De pénzed az nincs. És én sem adok többet. Elegem van belőle, hogy én tartsalak el 32 éves korodban. Adtam egy diplomát a kezedbe, menj és keress magadnak munkát.
ENDRE Nekem az írás a munkám és azt csinálom.
SELGESYNÉ Ahogy akarod, de tőlem ne kérj pénzt.
Az irodában. István ül a szobájában, ír, papírokat rendezget, közben figyel, hallgatózik, vár. Felveszi a telefont, megkérdezi a titkárnőt.
ISTVÁN Katika, a főnök nem keresett?
KATIKA Eddig még nem, de biztos fogja, mert a Kovács
szabit vett ki.
ISTVÁN Köszönöm, itt vagyok a helyemen. Csókolom. (Mire leteszi a kagylót, már elégedett.) A munkaidő után az elnök a vállára teszi a kezét. ELNÖK Nagyon jó munkát végeztél a berlini anyaggal
kapcsolatban. Profi módon volt megszerkesztve. ISTVÁN Igyekeztem... (István boldog, hálás alázattal
mosolyog.)
ELNÖK Majd szólok Kovácsnak, hogy figyeljen oda
rád.. .
45
Lapátos otthon ül és olvas. Napközben nem találkoztak és most Ketteske hívását várja. Megcsörren a telefon. LAPÁTOS Igen!
KETTESKE Szevasz. Ilona vagyok. Várjál, átmegyek a másik készülékhez, itt sokan vannak. Na, szóval gondolkoztam a dolgon és nem akarom tovább csinálni.
Lapátos felkacag.
LAPATOS Tudtam. Biztos voltam benne, hogy így lesz!
KETTESKE Nézd, végiggondoltam. En férjhez akarok menni és te nem is szeretsz annyira, amennyire nekem kéne.
Lapátos keserűen elmosolyodik.
BELSŐ HANG (LAPÁTOS) Amíg a hívást vártam, gondoltam: Ha nem méricskélem, még szeretem is) LAPÁTOS Én szeretlek a magam módján. KETTESKE A magad módján! Ez a baj.
LAPÁTOS Hát idefigyelj! Csak azért békültem ki veled, hogy győzzek és aztán kirúgjalak! De nem tettem meg, mert megszerettelek!
KETTESKE Én is szeretlek, nagyon szeretlek és még sokáig szeretni foglak, de nem látok célt és így nem tudom tovább csinálni.
LAPÁTOS Házasság nélkül nem tudsz szeretni? KETTESKE Így döntöttem.
LAPÁTOS Hát milyen a te szereteted?
KETTESKE Szerelem.. .
LAPÁTOS Akkor szar a szerelmed! Nagy szar a te szerelmed, gyönyörűm! /Lecsapja a kagylót./
NARRATOR Lapátos megpróbál aludni, de nem tud. Izzad, rángatózik a nagylábujja. Nem várja meg, míg az egész teste viszketni kezd, felkel és lezuhanyozik. A hideg víz egy időre kikergeti belőle Ketteskét, s a körülötte hullámzó dühöt, fájdalmat- és hiányérzetet.
LAPATOS Éreztem, hogy ezt fogja csinálni. Még szerencse, hogy nem két hét múlva mondta be az unalmast, addigra tök belecsavarodtam volna. (A hátát törülgeti) Feleségül... Pont őt, egy sárló kancát. . Meg különben is. Előbb fogják a fingot befőzni, mint a szerelmet intézményesíteni...
Elvigyorodik, tetszik neki a hasonlat. Elindul dolgozni.
46
Beül a kocsijába és „taxizik" a két kivetítőre vetített
forgalomban.
NARRÁTOR Órák hosszat keringett a városban, de egy normális fuvart sem fogott. Ismerte ezt az állapotot. A szerencsétlenség állapota. Az emberek megérzik és elkerülik. Főleg a nők! Ha kirúgták, vagy maga alatt volt, még azok a nők is félrekapták a fejüket, akik addig telefonáltak, üzentek, kellették magukat. A „tuti-dugás" is vagy rosszul érezte magát, vagy menstruált.
Forrt benne a visszafojtott düh, a sértett hiúság lassan átfestette a fájdalmas hiányt, izmai görcsösen feszültek, érezte nincs elég levegő a kocsiban.
Megállt egy ismerős taxis-pihenő mellett. (Pult, mögötte
italok, tükör, közöttük molett szőke nő.)
LAPÁTOS Rumot kérek sörrel.
NARRATOR Tudta, ettől rúg be a leghamarabb. A „kalózok szeretője" rá se nézett, pedig jóba voltak, a nő egyszer-kétszer már megkönnyebbítette Lapátost, a raktár melletti helyiségben.
BELSŐ HANG (LAPÁTOS) Legutoljára elárultam neki a becenév eredetét, a Faludy-féle Villon adaptációt. „Jennynek hívták, szőke volt és éhes, s egy kuplerájban üveget mosott, hol elhamarkodott szeretkezések illatát árasztották a bútorok.." A teltkarcsú gebines hangosan vihogott, miközben a lavórba guggolva mosta magát.
NARRÁTOR A második beöntés után már kezdte érezni az ital hatását. A pult fölé dülve hessegette Ketteske képét, s magában imádkozott, senki se szóljon hozzá. Keveredtek benne a kedves emlékek, a telefonbeszélgetés hideg pengéivel, zengett benne a lecsapott készülék hangja.
LAPÁTOS Kérek egy harmadik rundot.
NARRÁTOR Zsibbad.
BELSŐ HANG (LAPÁTOS) Az istenit neki, ha így megy tovább, vigyorogni fogok!
NARRÁTOR Gyors egymásutánban lezavar még két rumot, s a nyúltagyából kiönt a szomorúság.
BELSŐ HANG (LAPÁTOS) Nehogy idejöjjön valaki most...
NARRÁTOR De az emberek kikerülik, magánya félméteres körben érintetlen marad. Meglátja eltorzult arcát a pult mögötti tükörben, érzi, sírni fog.
Egy bankjegyet tesz a pultra és a lehető leggyorsabban kimegy a presszóból. Beül a kocsijába és elengedi magát. Ráborul a kormányra, válla rázkódik a kemény, szaggatott férfisírástól.
NARRÁTOR Csodálkozik is, mintha valami régen elfelejtett dolgot művelne.
LAPÁTOS Az a rohadt kurva, ez a rohad szemét életem...!
Felemeli és beleveri a fejét a kormányba. Megszólal a duda, hosszan, sikoltóan. Egy rendőr kopogtatja meg az ablakot.
RENDŐR Jó estét kívánok. Miért dudált? Nem tudja, hogy tilos a városban?
Jogosítványt, forgalmit kérem. . Húzza le az ablakot!
Lapátos feléje fordítja az arcát.
RENDŐR Adj csak egy szondát, úgy látom a taxis kollega illuminált. Méghozzá maszek, hohó!
LAPÁTOS Álló helyzetben van a kocsim, a motor se
jár.
MÁSIK RENDŐR Azt most állíthatta le, hallottuk a dudát.
RENDŐR Na fújjon csak bele.
LAPÁTOS Nem vezetek, csupán a saját kocsimban ülök, nem szondáztathat meg.
MÁSIK RENDŐR Adja ide a papírokat és fújja meg a szondát, mert bekísérjük!
LAPÁTOS A papírokat odaadom, tessék, nézegessék, de a szondába nem fújok bele, mert nem veszek részt a forgalomban. Maguknak éppúgy ismerniük kell a KRESZ-t, mint nekem.. .
RENDŐR Milyen csípős a kollega. Nagyon elpofátlanodtak ezek a maszek taxisok mostanában, nem
ártana valakinek helyrerakni őket! Kiszállni! LAPÁTOS Hagyjanak békén, mit akarnak? RENDŐR Gyerünk, kiszállni!
LAPÁTOS Nem csináltam semmit... Ne rángasson!
RENDŐR Nem száll ki? (A rendőr a gumibot nyelével beüt az ablakon.)
LAPÁTOS De. (Elkapja a zsaru kezét, berántja az ablakon és lefejeli. Látja, hogy a másik a kilincshez kap, kirúgja az ajtót. Az ajtó eltalálja a rendőrt, aki elveszti az egyensúlyát. A lefejelt rendőr összetört
arcából dől a vér.) 48
Lapátos egy pillanat alatt kijózanodik.
BELSŐ HANG (LAPÁTOS) Hát ezért fogtam vissza
magam éveken keresztül! Erre a finisre tartogattam
magam?
Kiugrik a kocsiból, kivédi a lesújtó gumibotot és metszett hideg dühével üti a rendőrt, míg áll. Körülnéz. A kis utca néptelen. Csak a belseje zakatol és a füle cseng. (Szívdobogást, csengést, zakatolást utánzó hangok.) Felnyitja a rendőrautó motorháztetőjét, elveszi és beledobja a két pisztolyt, bevonszolja a két eszméletlen erőszakszervezetit a hátsó ülésre, egymáshoz bilincseli őket, majd kitépi az URH vezetékét. LAPÁTOS Időt kell nyernem. (morogja) Valamibe belerúg.
LAPÁTOS A spray! A rohadt anyátok! Tönkretette-
tek!
Megfordul és belefújja a kis tartály tartalmát a kocsiba. Becsapja az ajtókat, beugrik a kocsijába és elhajt. LAPÁTOS Vége. Most aztán vége! Ha elkapnak, lecsuknak. Hatóság elleni erőszak, minimum 5 év! Mondhatok, amit akarok, tanúm nincs, ők pedig ketten
voltak. Semmi esélyem!
Lapátos megáll a ház előtt, felrohan a lakásába, kiveszi a széfből az összes pénzt és ékszert, leveszi a bőröndöt a szekrény tetejéről. Csomagol. Kicsit habozik, aztán bedobja a ruhák tetejére az edzői bizonyítványát és néhány serleget. Odalép a telefonhoz. LAPÁTOS Utazási információ? Mikor indul a legköze lebbi járat Bécsbe? Mennyivel kell előtte ott len nem?
Az órájára néz.
LAPÁTOS Jó. Ezzel kell mennem. Köszönöm.
Még egyszer körülnéz, becsapja az ajtót és lesiet a kocsi jához.
NARRÁTOR Kihajt a repülőtérre, s a legközelebbi gép pel nyugatra repül.
BELSŐ HANG (LAPÁTOS) (Közben a szín elsötétül.)
Még szerencse, hogy volt érvényes útlevelem. NARRÁTOR Különben?
49
II. FELVONAS
Matild egyedül ül az elsötétített szobában és iszik. (Hátsó megvilágítás.)
BELSŐ HANG (MATILD) Istvánt napok óta nem látom, csak onnét tudom, hogy hazajár, hogy megeszi a kikészített ételt. És ez a Kovács is, két napja nem tudom elérni. Ha már ez a pasi is fut előlem, akkor vége... Az már a vég. (Nagyot húz az üvegből.)
Ketteske a lépcsőn ül, álmodozik. Felfelé pislog az emeletre, terveket sző.
BELSŐ HANG (KETTESKE) Igen, Kovács a nekem való ember, meg kell fogni! Nyugodt, megbízható, jó állása van, szép lakása, kocsija, sikeres üzletember aki tud is bánni a pénzzel, és már nem is él örökké. Ő lesz a megfelelő férj. Mellette nagyasszony lehetek. Sürgősen beszélek vele.
Felhívja az irodát és Kovácsot kéri.
KETTESKE Jó napot kívánok, . Czida Ilona vagyok. Kovács főmérnök úrral szeretnék beszélni. Nincs...? És mikor? Szabadságra? Értem.. . Köszönöm szépen.
Visszateszi a telefont az ablakba,elgondolkodva rágcsálja a körmét.
István óvakodik be a házmesterlakásba, Matild az asztalnál ül és mereven nézi.
ISTVÁN Régen láttalak.
MATILD Egyél és tűnj el!
ISTVÁN Kikérem magamnak ezt a hangot!
MATILD A fizetésemelést kérd ki és az istentől a bocsánatot, hogy így bánsz velünk.
ISTVÁN Amilyen a fogadjisten, olyan az adjonisten, ha már a közhelyeknél tartunk. . . És mi az hogy velünk?
50
MATILD Mikor láttad utoljára a fiadat, mikor vitted ki
a kertbe, mikor játszottál vele?
ISTVÁN Azt te nem tudhatod, mert olyankor te nem
vagy itt!
MATILD Igen. Legszívesebben elmennék, eltűnnék
innen! Lefeküdnél valahol...
ISTVÁN És valakivel...
MATILD Lefeküdnék valahol és kialudnám ezt az egészet, az anyámat, téged, ezt a hiábavaló küzdelmet
érted, ezt az egész szerencsétlenséget!
ISTVÁN Menj, feküdj le és aludd ki magad. MATILD Lefekszel velem?
ISTVÁN Egy kicsit később, még van egy kis dolgom... MATILD Nem úgy értem. Teljesíted férji kötelességedet? István kínosan felnevet.
ISTVÁN Na, hagyjál békén. Fáradt vagyok és nem dobsz
fel ezzel a jelenettel.
MATILD Nem kellek ugye'? A terhedre vagyok, az anyáméra is! Nem kellek senkinek, te semmibe veszel
engem, elegem van az egészből!
István érzi, hogy az asszony teljesen kikészült.
ISTVÁN Na nyugodj meg, holnap majd mindent megbeszélünk.
MATILD Holnap, hogy felsóhajthass, hogy ezt az éjjelt
is megúsztad! Nem! Most! Gyere és elégíts ki!
(Matild feltépi a hálóingét.)
István olyan arccal nézi, hogy elszégyelli magát, összerántja az inget és sértett dühében sírni, csuklani kezd. NARRÁTOR István sajnálja, legszívesebben megvigasztalná, hisz barátságban könnyebb élni, ha már össze
vannak kötve, de tudja, ebben az állapotban ez lehetetlen. Matild teljesen begőzölt, ilyennek még nem
is látta.Próbál lelépni, de elhatározza, ha egyenesbe jön,
elsimítja ezt a balhét.
MATILD Menj csak vissza a kurvádhoz, vagy ahonnan
jöttél!
István becsapja az ajtót, mintha elmenne és lefekszik a kisszobába a kisfia mellé.
51
Selgesyék teáznak. Lágy, megnyugtató fények. Beszélgetnek.
SELGESYNÉ Mindegy fiam, ez így nulla. Nem várhatod el tőlem, hogy mindaddig eltartsalak, míg véletlenül egyszer neked is beüt valami. Ez évekbe telhet, és nekem már nincs olyan nagyon sok időm. Szeretnék, ami még hátravan kényelemben, nyugodtan leélni, nem úgy, hogy már a hónap elejéd rettegek, hogy mit eszünk a végén... Már neked kéne engem segíteni.. .
ENDRE Igazad van anyu, de nem adhatom fel a terveimet. Én mindent az írásra tettem fel. Ez nem alku tárgya, nem akarom másként. Ehhez értek, ezt tudom a legjobban. Azt hiszed, nekem nem hiányzik a pénz? Valamikor az egyik legjobban öltözött srác voltam, most meg. . . Azt hiszed nem ég a képem, hogy mindig a haverjaim fizetnek? De, ha az írást abbahagynám, soha nem lehetnék boldog! Így is rohadt érzés, bérmunkákat írok, hogy egy kicsit összeszedjem magam, ahelyett, hogy a regényemen dolgoznék...
SELGESYNÉ De legalább összeszednéd!
ENDRE Nézd, téged az egészből a pénz izgat. Ígérem,
hogy a jövő héten elintézem. Pénzt szerzek. De most
kérlek hagyjuk, mert teljesen kikészítesz. SELGESYNÉ Én is nyugodtabban élnék nélküled. ENDRE Ki tudja, mikor miért fizetünk?
SELGESYNÉ Vagy fizettetnek velünk...
ENDRE Leviszem a kutyákat. Ha a rendező keres. . SELGESYNÉ Te, naív. Vidd a pórázt is!
ENDRE Minek? Be vagyunk kerítve.. .
Endre az előtérben sétál a dogokkal. A kutyák játszanak, hemperegnek, Endre nem is figyel rájuk. Fázósan összefonja a karjait, csak egy pólóban szaladt le, s a nyálkás hideg megborzongatja.
Ketteske nem is tudja mióta ül egyedül a sötét szobában, bambul kifelé az ablakon.
KETTESKE Ez a rohadt ősz.. .
NARRÁTOR Lejátssza magában a történteket, haragszik
magára. Túl sokat van egyedül, túl sokat gondol
a magányra.
KETTESKÉ Most már jönnie kell valami jónak, mert
megőrülök!
Észreveszi Éndrét. Elmosolyodik, felkap egy kardigánt, levesz a polcról egy üveg whisky-t és lemegy hozzá. KETTESKE Kicsit hideg van ilyenkor egy szál ingben.
(Mosolyogva Endrére teríti a kardigánt.)
ENDRE Köszi. . . köszönöm szépen. . . nagyon kedves
vagy.
Ketteske letekeri az üveg kupakját. KETTESKE Kérsz? ENDRÉ Igen, de először te igyál. KETTESKE Ezen ne múljon.. .
Meghúzzák az üveget, köhögnek-krákognak az erős piától, de felmelegednek, az ital betölti szerepét, a hídét két majdnem-idegen között.
KETTESKE Te mit csinálsz tulajdonképpen? ENDRE Mármost?
KETTESKE Nem, úgy általában. ENDRE Író vagyok.
KETTESKE Azt hallottam, hogy valami ilyesmi, de azt
hittem újságíró vagy.
ENDRE Nem. Eredetileg verseket írtam, de most két éve
belekezdtem egy tényregénybe az elmúlt 15 évről, s
ezt már csak prózában lehet.. .
KETTESKE Két éve? S még nem vagy kész vele?
ENDRE Borzasztóan nehezen haladok. Tudod a versben
az író szóképekbe, szimbólumokba tömöríti a mondanivalóját, a prózában meg pont fordítva, a lényeget, a történést kifejteni, részletezni kell.
KETTESKE Aha... Iszunk még?
ENDRE Persze. . . Meg ezzel a formával különösen vigyázni keli, megtörtént eseményekről írok a tényleges szereplőkkel, s ezeket a dolgokat rajtam kívül
még sokan megélték. Itt nem lehet szépítgetni, mellébeszélni. Ezt vagy leírod, ahogy volt, vagy nem!
KETTESKE Hány éves vagy?
ENDRE 33. (Endre észreveszi magát, elmosolyodik, átkarolja Ketteske vállát.)
KETTÉSKE És nem gondoltál még a házasságra? ENDRE Ó, dehogynem, sokat.. .
52
53
KETTESKE Te is!
ENDRE Rémálmaimban. 18 éves korom óta mást sem csinálok, csak a házasságot próbálom megúszni.
KETTESKE Miért? Nem találtál még olyan. lányt. . .
ENDRE Hagyjuk. Nemcsak erről van szó. Én heccből nem házasodom. Nem vagyok konvencionalista, megvan a véleményem a házaséletről, nem áltatom magam. Csak a gyerekért tenném. Ahhoz meg előbb meg kell teremteni a feltételeket. Én naprólnapra élek. A pénz sokszor kevés és bizonytalan. Szóval egy ideje és még jó ideig nem fenyeget ez a veszély. . . Egyébként a barátnőm is ezért ment el.
KETTESKE Te is egyedül vagy? Pedig annyi nővel látlak.
ENDRE Te sem vagy Krisztus menyasszonya...
Jó. Értem. Az ember alapjában véve mindig egyedül van.
KETTESKE Én nem bírom, nekem kell valaki!
Ketteske odabújik Endréhez, szinte simogatja a melleivel. Endre meglepődik, aztán átkarolja, belemar formás, kemény fenekébe és megcsókolja.
(Katharzis!)
ENDRE ló. Mondjuk együtt vagyunk és járunk. Szükségünk van egymásra, közel lakunk. Jókat szeretkezünk és jól érezzük magunkat együtt. Esetleg szerelmesek leszünk, majd nem, de csináljuk, mert nem találunk jobbat. Hozzászoktunk egy szinthez, jobb ritkán kerül elénk, alább meg nem adjuk. Nekem, jó így. Kényelmes. Nem is rossz. . . ugródeszka leszünk egymásnak. De neked ez kell?
KETTESKE Én házasságra vágyom, családra, gyerekekre. De egymás után többször csalódtam, és nem bírom ki egyedül. Várok. Érzem, hogy veled boldog lennék, aztán majdcsak kialakul...
ENDRE Múltunk kifestőkönyv
a jelen kiközösítve
Egy szerelem árnyékában élünk Egymásra ítélve
(Szavalja Endre és elnéz, mintha ott sem lenne.) KETTESKE Te is szerelmes voltál?
ENDRE Mondjuk, talán, a magam módján. (Megrázkódik, megtelik energiával. Gyere, kívánlak...! Te kis
54
ördög. Mennyire mások vagyunk, mennyire másra
vágyunk. . . Csak a szerelem segíthet rajtunk. KETTESKE Meg az idő.
ENDRE Abban ne bízz. Én az öröklétre pályázom. KETTESKE Nem szeretem a halhatatlanokat, már húsz
éves korukban impotensek, és évszázadokon keresztül a por az egyetlen, ami áll rajtuk.
ENDRE Ez rám nem vonatkozik. Én már 33 éves vagyok. Nevetve továbbsétálnak.
ÉNDRE Szóval nem házasodom, nem ígérek semmit.
Amíg jó addig csinálom, ha van kedved, gyere. KETTESKE Rendben, miért ne. Egyelőre...
Endre füttyent a kutyáknak, meghúzza az üveget és elindulnak.
A színen Kovács úr. (Némajáték, illetve pantomimszerűen jeleníti meg a színész a narrátor szövegét.)
NARRÁTOR Kovács úr megváltozott az utóbbi napokban. Ugy érzi a reneszánszát éli. Az, hogy egymásután két, azelőtt irigyelt nő ráhajtott és meg akarja fogni, a felesége békülni óhajt, hogy életében először a nők futnak utána, megfiatalította, szinte kiszínezte. Elkéri István szabójának a címét, egyszerre három öltönyt, kabátot csináltat, felújítja az egész ruhatárát, manikűröztetni megy, beiratkozik egy testkultúra-szalonba (bár ezt később túlzásnak találja) és tárgyalásokba kezd az Opel Mazdáért. Mindez persze megrendítheti a rejtett tartalékát, nem beszélve a lakás megvételi díjáról. Bemegy az elnökhöz és ígéretekkel, burkolt zsarolásokkal megszerzi az önálló szerződéskötési és pénzkifizetési jogot. Ettől kezdve mindenhova egy aktatáska készpénzzel jár, élesbe, zsebből fizeti a kenő- és csúszópénzeket, a visszatérítést a jó munkák és a „fal versenytárgyalások" megnyerése után, végül megcsináltatja a fogait, ki- és betehető protézist rendel, elülső foghíjai takarására. Egyelőre csak tárgyaláskor és randevúk alatt használja, egyébként a zsebében hordja.
Íme megszületett egy új típus; a szociálkapitalista!
55
Kényelmesen ül a foteljában és a számlákat rendezgeti. A szájában szivar, a foga egy pohárban. Megszólal a telefon.
KOVÁCS Tessék. Kovács.
LAPATOS Üdvözlöm Kovács úr, Lapát József vagyok. KOVACS Igen... a szomszédból?
LAPATOS Igen. . . Vagyis nem. . . Jelen pillanatban Bécsből telefonálok, meg szeretném egy kis szívességre kérni.
KOVÁCS De hát tegnapelőtt azt mondta, hogy megveszi a lakást...
LAPÁTOS Nem üdülni jöttem. Tegnap este elvesztettem a fejem és megruháztam két fejvadászt. KOVÁCS Mit?
LAPÁTOS Zsarut. Nekem volt igazam, de nincs tanúm, lecsuktak volna.
KOVÁCS Hogy jutott ki?
LAPÁTOS Volt érvényes útlevelem. Összeszedtem egykét cuccot és... de éppen ezért...
KOVÁCS Nem is rossz ötlet, nekem is ki kéne váltanom.
(morog)
LAPÁTOS Magának, Kovács úr?
KOVÁCS Vszjo mózset büty.
LAPÁTOS Tessék` Kérem, Kovács úr, tegyen meg nekem valamit. Menjen át hozzám, be tud jutni, csak becsaptam az ajtót, szedjen össze mindent, ami mozdítható, a fényképeket, díjakat, a leveleket. . . meg amit jónak lát és vigye át magához. Ne jusson a zsaruk kezébe.
KOVÁCS De mit csináljak velük? Kinek adjam? Küld valakit értük?
(Csend.) Nincs valakije, aki...
LAPÁTOS Senki.
KOVÁCS Szülei, rokonai?
LAPÁTOS Nincs több apróm, le fog járni az idő. Kérem, tegye meg, később telefonálok.
KOVÁCS Mit fog csinálni? Istenem, micsoda pech! LAPÁTOS Mit tudom én, a sittnél minden csak jobb lehet. Később jutok a sorsom végére, ha megmaradok az átmenetekben.. .
KOVÁCS Biztos ezért sajnálja, hogy el kellett mennie innen?
56
LAPÁTOS Talán később. Most leköt, hogy élek.
Ja, és higgye el, semmi olyat nem csináltam, amit
szégyellnem kéne.
KOVÁCS Maga tudja. . . Jó. Amit tudok, átmentek.
Hát, fel a fejjel...
LAPÁTOS Ezt tudom... és semmi bizakodás.
Kovács úr megvárja amíg éjfél után elcsendesedik a ház, álkulccsal átmegy Lapátos lakásába. BELSŐ HANG (KOVÁCS) Szép, elegáns kétszobás kégli.
Persze, az enyémből választották le. Csak a hallból
fürdőszobát csináltattak, a személyzeti szobából
meg WC-t. Ugyanaz a stílus, még a falak színei is
azonosak. Hát persze, én ajánlottam Lapátosnak
a festőt.
Sorban kinyitogatja a szekrényeket, a komódot, s egy sportszatyorba szórja a leveleket, fényképeket, írásokat. Kivesz egy férfi nutriabundát, két bőrdzsekit, s egy szmokingot. A könyvespolchoz lép, végigfut a könyveken, megvetően elfintorodik, átmegy a hálószobába. Óvatosan leveszi a paravánról az okleveleket, dicséreteket, a törött evezőkből kreált házioltárról leszedi az otthagyott serlegeket, érméket, leakasztja a XIV. századi olasz ismeretlen művét és egy, a 66-os magyar bajnoknak dedikált M.C.P.- képet, kiegyensúlyozik velük az ajtón és áthordja őket a maga lakásába. Még visszamegy a sarokba támasztott sífelszerelésért. NARRÁTOR Eldönti, megszerzi a megüresedett lakást.
Ledönti a válaszfalat.
Selgesyéknél. Endre bújik ki a vackából, borzasan.
ENDRE Jó reggelt, drága, kedves Idesanyám. Készítse össze a tarisznyámat, szerencsét próbálok. De a hamuba sült pogácsát ne felejtse ki ám. (Jókedvűen, bambán indul a fürdőszoba felé.) Van valami kaja?
SELGESYNÉ Ki volt itt már megint az éjjel? Hallottam hajnalban az ajtócsapódást. Milyen kurva az, aki ilyenkor megy haza? Már félek bemenni a fürdőszobába, ki volt ott előttem, milyen nyavalyát kapok?
ENDRE Ne félj, semmi veszély nem fenyeget.
57
SELGESYNÉ És az AIDS?
ENDRE Anyám, én a jó oldalon állok. A biszex nők meg
csak párosan szépek. Hány nőt hallottál elmenni? SELGESYNÉ Szórakozol, te hülye! Tudod, hogy ha egyszer felriadok, reggelig nem tudok visszaaludni.
Miért nem mész te a kurváidhoz?
ENDRE Az lesz anyám. Meg, amit még akarsz. Ma nem fogsz tudni összeveszni velem.. .
SELGESYNÉ Es mikor dolgozol....?
Endre felkap egy szendvicset, az ajtóban felhörpinti a teát, és már a folyosóról nyújtja be az üres bögrét. ENDRE Most élményanyag-gyűjtés lesz.. .
A házmesterlakásban, Istvánék szobájában.
István felébredt. A kisfiú békésen gőgicsél, rugdalódzik a kiságyban. A sezlon lábánál, a szőnyegen Matild alszik. ISTVÁN (felsóhajt) Na gyere, te szerencsétlen. Megsimogatja az alvó nő haját és felemeli magához. Matild félálomban motyog valamit és hozzábújik. ISTVÁN A cselekmény erőszakolja a cselekvést.
Kovácsnál. Behúzott függönyök, félhomály. Kívülről nagy járkálás zaja, a közelből dörömbölés. Kovács felriad. Kívülről: rendőrség! Azonnal nyissa ki!
Kovács úr megmerevedik, aztán kapcsol.
KOVÁCS Mint a filmekben. . . Elkéstetek (kuncog fel akaratlanul).
Aztán a házmesterné hangját ismeri fel, majd kulcsok zörgését. Ajtó csapódik, pár perc járkálás, meg szakaszokban a csend, majd csöngetnek. Kovács úr feltápászkodik, gépiesen rendbeszedi magát és ajtót nyit. Az ajtóban civilruhás férfi, mögötte két rendőr a szomszéd lakás ajtaját pecsételi le.
BELSŐ HANG (KOVÁCS) Helyes. Egy null a javamra. .
RENDŐR Jó reggelt, államrendőrség. (Betonarc, igazolvány)
KOVÁCS Mi történt?
RENDŐR Bemehetek?
58
KOVÁCS Tessék. (Félreáll az útból, beengedi a nyomozót.) Miről van szó?
RENDŐR A szomszédjáról, Lapát Józsefről, őt keressük.
KOVÁCS Azt hiszem, dolgozik. Bár mióta maszek, nem olyan rendszeres mint azelőtt.
RENDŐR Mikor látta utoljára?
KOVÁCS A múlt héten. Az időbeosztásunkkal ütjük egymást, ő akkor van itthon, amikor én dolgozom és fordítva.
RENDŐR Itt laknak és nem hallja, mikor jön-megy, csapódik az ajtó ?
KOVÁCS Ez egy régi ház, vastag falakkal, jó hangszigetelők. Más, mint a panelházak. . . Az ajtócsapódást csak az előszobából hallani. Mi történt, baleset?
RENDŐR Nem. . . De köszönöm. .. elég is lesz... Ha valami mégis eszébe jut, vagy megtud valamit a hollétéről, vagy teszem azt hazajön, értesítsen ezen a számon.
Átnyújt egy névjegyet és elfordul.
RENDŐR Ja, egy pillanat! Nem tudja, van-e valakinek még kulcsa a lakáshoz?
KOVÁCS Nem tudok róla. Egy időben sokan megfordultak nála, de mostanában alig. A házmesternének biztos van. Meg információja is.
RENDŐR Még egyszer köszönöm. És ha.. .
KOVÁCS Természetesen.
A házmesterlakásban. Istvánék és Szabó a reggelizőasztalnál ülnek. A házmesterné ront be. MATILD Na, mi történt?
HÁZMESTERNÉ Lapátost keresik, a taxist! ISTVÁN Lapátost? Mit akarnak tőle?
HÁZMESTERNÉ Azt én nem tudom. Tőlem csak azt
kérdezték, hogy mikor láttam utoljára és hogy van-e
kulcsom a lakásához.
MATILD És?
HÁZMESTERNÉ Dörömböltek, kiabáltak egy kicsit,
aztán kinyitották az ajtót. Még sosem láttam ilyet,
csak filmen. Az egyik, pisztollyal a kézben beugrott,
a másik kettő fedezte. Állati izgalmas volt, rögtön
felment a vérnyomásom. Lapát persze nem volt ott.
A rendőrök marha pipák lettek, mindenkit bezavartak.
59
ISTVÁN Nem mondtak semmit, hogy miért keresik? HÁZMESTERNÉ Nem! De a lakást lepecsételték. ISTVAN Ez azt jelenti. . . Mindenesetre meg lehet pró-
bálni!
MATILD Gondolod, hogy felszabadul?
ISTVÁN Vagy elkapják, vagy már kilógott. Van útlevele, együtt csináltattuk. Szerintem a lakás megüresedik. Ki kell igényelni.
HÁZMESTERNÉ Egyelőre csak én tudom. Hány óra? SZABÓ ÚR Hét.
HÁZMESTERNÉ Rohanok a tanácsra.
SZABÓ ÚR Kicsit korán lesz.
HAZMESTERNE Majd elintézem.(A házmesterné elemében van.)
MATILD) De hisz a mi igénylésünk van bent.. . ISTVÁN Hallottad, anyád elintézi...
Czidáéknál. Ketteske alszik. Az anyja viharzik be. Megrázza Ketteskét.
CZIDÁNÉ Ilona! Hallod, kelj fel! Valami baj van a Lapátossal!
KETTESKE Az engem már nem érdekel!
CZIDÁNÉ Mi az, hogy nem érdekel? A barátnője vagy,
vagy nem?
KETTESKE Csak voltam. Nem akartam mondani neked, de összevesztünk. (Ketteske feltápászkodik.) Mi baja
van?
CZIDÁNÉ Kint van nála a rendőrség.
KETTESKE A Lapátosnál? (döbben meg Ketteske) Csak nem csinált valami hülyeséget?
CZIDÁNÉ Jaj, Istenem! Csak az hiányzik, hogy idejöjjenek! (kap Czidáné a fejéhez) A rendőrség, mihozzánk! Tudtam én, hogy nem lesz jó vége, csak csapódsz mindenféle emberhez, ahelyett, hogy egy rendes, jóravaló férjet keresnél. . . És most belekeversz minket is!
KETTESKE. Ugyan, anyu, azt sem tudjuk, miről van szó. Már két napja nem is találkoztunk, telefonon szakítottam vele...
60
CZIDÁNÉ Akkor hol voltál egész éjjel? Jaj, Istenem,
miért vert meg az ég egy ilyen lánnyal, egy ilyen
cemendével.. .
KETTESKE Ne reménykedj anyu, az új sem hoz a konyhára sermmit, sőt feleségül sem vesz. Egyszerűen
csak járunk, együtt vagyunk, amíg mind a kettőnknek jó, amíg szeretjük egymást...
CZIDÁNÉ Egymás milyét? Hát mi vagy te, kurva, akit
addig használnak amíg szükség van rá, aztán otthagynak? Meddig akarsz még szórakozni, a mi
nyakunkon lógni, meddig keseríted még az én életemet?
Ketteske csak néz kikerekedett szemmel, döbbenten hallgatja az anyját.
CZIDÁNÉ Tudod mi vagy te? Vénlány! Érted? Vénlány!
(süvölti Czidáné hisztérikusan.) Szégyellem magam
miattad, az ismerősök összenevetnek a hátam mögött, a veled egyidős lányoknak már két gyerekük
van...
KETTESKE És kétszer elváltak...
CZIDÁNÉ Mindegy, asszonyok és nem a szüleik életét
zavarják.
KETTESKE Én zavarlak?
CZIDÁNÉ Igen, zavarsz! A lehető legrövidebb időn belül
költözz el, ha nem változtatsz a viselkedéseden.
És addig is kérlek, ha itthon vagyunk, ne gyere be a
szobánkba!
KETTESKE Ez...
CZIDÁNÉ Apádat ne is molesztáld, neki is ez a véleménye. A te érdekedben. Hogy végre a saját lábadra
állj. Ki az az ember?
KETTESKE Endre.. . CZIDÁNÉ Milyen Endre? KETTESKE A szomszédból...
CZIDÁNÉ Az az ingyenélő? Hisz annak még állása sincs!
Az anyja tartja el!
KETTESKE Költő...
CZIDÁNÉ Link nőbolond... Sohase venne el. Ha lenne
pénze, akkor sem. úri fiú. Az ilyennek még ma is a
jó házasság az egyetlen esélye. Meg ne lássalak vele,
vagy költözz el!
61
A házmesterlakásban. A házmesterné induláshoz készülődik, a többiek még az asztalnál ülnek. (Ezt a részt össze kell vonni a házmesteréknél játszódó előző színnel; ez annak a folytatása.)
HÁZMESTERNÉ István, kérjél kölcsönt a munkahelyedtől.
A házmesterné láthatólag átvette a parancsnokságot. ISTVÁN Milyen indokkal?
HÁZMESTERNÉ Lakásvásárlásra. Ha huzakodnak, kérd
meg Kovács urat, hogy segítsen. Ő is meg akarja
venni a lakását, érdeke, hogy meglegyen a százalék. SZABÓ ÚR Arra már nincs szükség...
ISTVÁN Akkor is tőle kell kérnem.. .
HÁZMESTERNÉ Akkor ez rendben van. Én bemegyek a tanácsra a Szent úrhoz, aki megígérte, hogy segít és az előjegyzésetek alapján kiigénylem a fenti lakást. Állítólag a Lapátos disszidált...
Kovácsnál. Kovács úr törülközővel a nyakában borotválkozáshoz készülődik.
NARRÁTOR Kovács úr borotválkozás közben azon töpreng, hogy mit csináljon Lapátos holmijával. A ruhákat, díjakat, meg az iratokat el tudja zárni, de a képeket. . . Ha olyanvalaki észreveszi őket nála, aki gyakran járt Lapátosnál, például Ketteske, vagy akárki más a házból, biztos lebukás.
BELSŐ HANG (KOVÁCS) De ha elszállítom innen, azt is észrevehetik. A legjobb, ha szépen felakasztom a hálószobámba őket. Ha kérdezik, legföljebb azt mondom, már régebben vásároltam a képeket. Ehhez jogom van, nem?
Megnyugodva fütyörészik, új, hajszálcsíkos, szürke öltönyét veszi fel, halványkék inggel és hozzávaló nyakkendővel. Összeszedi az iratokat az asztalról, egy-egy köteg ezrest tesz két borítékba.
KOVÁCS Azért csak jobban érzem így magam. (mosolyodik el)
Hangosan elolvassa a dosszié címét.
KOVÁCS Ajánlkozás versenytárgyalásra. . . Kerületi tanács. . . (beteszi a táskájába és elindul). Ja, a fogam. . . (Visszamegy, kiveszi a pohárból a protézisét, berakja a szájába, majd mégis kiveszi és zsebrevágja.)
62
Ketteske szalad keresztül az előszínpadon, közben a színpad fordul.
NARRÁTOR Ketteske siet. A családi botrány miatt
jócskán elkésett. Az időjárásjelentért sem tudta
meghallgatni és most kényelmetlenül melege van
prémes kabátjában. Szerencsére a főnök nem látja,
így megússza a fejmosást, a főnök meg a kimagyarázkodást.
A taxisközpontban. Ketteske érkezik. KETTESKE Szia Picur! Volt valami?
PICUR Itt vannak a zsaruk. A főnök tárgyal velük. Állítólag a haveroddal van baj.
KETTESKE A Lapátossal? Már nem a haverom. PICUR De egy házban laktok. Nem hallottál semmit? KETTESKE A lakásán kint voltak. De gőzöm sincs, miről van szó. (A kapcsolópulton felgyullad a piros gomb. Ketteske felveszi a házi vonalat.)
FŐNÖK Ilona? Kérem jöjjön be hozzám. Most. Valakinek adja át a helyét.
KETTESKE Gyerekek, hívat a főnök. Vegyétek át az én
vonalamat is.
A főnök szobájában hárman ülnek. A főnök, a vállalkozás közös képviselője és két pasas, akikről messziről lerí, hogy rendőrök.
KETTESKE Jó napot kívánok!
FŐNÖK Üljön le Ilona. Tegnap egy sajnálatos eset történt
és reméljük, hogy maga tud segíteni nekünk. Az
egyik kollega, Lapát József tegnap ittasan vezetett...
KETTESKE Nem szokott.. .
FŐNÖK Nálunk senki sem szokott, de a rendőrség ezt
állítja...
RÉNDŐR Nem állítjuk, kérem, ez tény. Mind a két szolgálattevő rendőr egybehangzóan bizonyítja, hogy a
taxis láthatóan részeg volt.
FŐNÖK Khm. A szondázás és az igazoltatás során verekedés tört ki.. .
RENDŐR Nem volt hajlandó megfújni a szondát és a jogszerűen fellépő rendőröket fizikailag bántalmazta. KÉTTÉSKE Akkor összeverték és bevitték, nem? RENDŐR Nem. . . Sikerült elmenekülnie. Ketteske a főnökre néz, aki egy halvány mosolyt fojt el a szája szögletébe.
63
RENDŐR Hatósági közeg elleni erőszakról van szó és ittas vezetésről. Az említett személy körözés alatt áll, és mindenki köteles minden rá vonatkozó információt közölni velünk.
FŐNÖK Miután maga jól ismeri, gondoltam, hátha tud róla valamit.
KETTESKE Csak annyit, amennyit mindenki tud a házból. Hogy eltűnt, és keresik. A lakását lepecsételték, a szomszédokat kihallgatták. Meg kell hogy mondjam, én napokkal ezelőtt minden kapcsolatot megszakítottam vele.
RENDŐR Nem tudja, hova mehetett?
KETTESKE Nem.
MÁSIK RENDŐR Vidéki rokona, háza, ismerőse? KETTESKE Tudtommal nem volt.
RENDŐR Nem tudja, van érvényes útlevele? KETTESKE Azt hiszem, igen.
MÁSIK RENDŐR Ha megkeresi, vagy jelentkezik magánál, azonnal értesítsen minket.
RENDŐR Tudja, a bejelentési kötelezettség.
KETTESKE Igen. De nem hiszem... Miért pont engem?
Fordul a színpad. A reflektor egy ajtót világít meg. Rajta nagy betűkkel; TANÁCSELNÖK. Kovács nyit be széles mosollyal.
KOVÁCS Üdvözlöm, Tanácselnök elvtárs!
TANÁCSELNÖK Jöjjön be, régen láttam. Mi jót hozott? KOVACS Ajánlkozást a holnapi versenytárgyalásra. A
Kenő utcai iskola teljes rekonstrukciójára, beleértve az infrastrukturális.. .
TANÁCSELNÖK Igen. (vág közbe) Előbb is hozhatták volna.
KOVÁCS Bizonyos változások voltak nálunk, némi üzletpolitikai változtatásokat kellett eszközölnöm. (Cinkosan kacsint.)
Kinyitja a táskáját és a két borítékba teszi a dokumentációkat.
KOVÁCS A másik a főmérnök úré, ha lenne kedves
átadni neki. . . Azt mondták, házon kívül van.
A tanácselnök belenéz a borítékba, kutatóan mered Kovácsra.
64
KOVÁCS Ez a helyfoglaló a tárgyalásra. A késésért. . . Amennyiben mi nyerjük meg a munkát, úgy négy százalék üzletszerzői jutalékot fizetünk, a visszaigazolás után.
TANÁCSELNÖK Nem ilyen egyszerű ez, kérem. (köszörüli a torkát a tanácselnök)
KOVÁCS Ez nálunk teljesen legális, és a név más, természetesen. Az, hogy zsebből, készpénzben fizetem, az az én baráti segítségem, a kellemetlen adórendelkezések miatt...
TANÁCSELNÖK Kérem, én nem kockáztathatom. .
KOVÁCS Semmit sem kockáztat. A dokumentációban bent van a költségvetéstervezet, alatta a keretösszegnek, a főmérnök úrtól tudom. Dolgoztunk már együtt, tudja, hogy jól meg fogjuk csinálni, no meg majd' 20 milliós beruházásról van szó. . . Ilyen esetben a4%...
TANÁCSELNÖK Egyedül nem dönthetek.
KOVÁCS Önnél van a főmérnök úr csomagterve is, ha jól tudom, ő fogja átvenni a munkát... Ugyanúgy tudjuk lebonyolítani a dolgot, mint a tanuszoda rekonstrukciójánál júliusban. Az illető mérnök jó barátom, üdvözletét küldi. Egyéb referenciák benne vannak a dossziéban.
TANÁCSELNÖK Nézze, ha a referenciák rendben vannak és az árajánlat elfogadható... Kikérem a főmérnökünk véleményét és ha ő szakmai szempontból helyesli, akkor én, természetesen, csak ha azonos szintűek az ajánlatok. . . önöket fogom támogatni.
...szavalja hivatalos hangon, fesztelen arccal a tanácselnök,
aztán elmosolyodik, kiveszi a borítékból a pénzt és
számolni kezdi.
Halkan füttyent.
TANÁCSELNÖK Helypénznek nem rossz...
Kovács úr meghajol.
TANÁCSELNÖK Lényegében ez az egész világon így megy.
KOVÁCS Némi különbséggel. . . (felnevetnek) Nekünk nagy munka kell, amit időre, jó minőségben el fogunk végezni, a kerületnek iskola, Önnek megfelelő jövedelem, tisztán, adómentesen.
TANÁCSELNÖK Én nem írok alá semmit, biztosra semmit sem ígérhetek. . .
65
KOVÁCS Persze. Csak, ha megy a dolog. 4%. A mi oldalunkról is garantáltan levédve.
TANÁCSELNÖK Ne beszéljünk állandóan a pénzről (az elnök odalép Kovácshoz, barátian átkarolja a vállát) Nem segíthetnék valamiben?
KOVÁCS Hát, lenne valami. . . De ez már magánügy. A szomszédom disszidált, a rendőrség lepecsételte a lakást. Ezt a részt az én lakásomból választották le. Most, hogy eladók a lakások, szeretném együtt megvenni a kettőt és visszaállítani az eredeti állapotot.
TANÁCSELNÖK Biztos, hogy üres a lakás?
KOVÁCS Biztos. Nincs bejelentve más senki, a szomszédom egyedül élt.
TANÁCSELNÖK Szóval magának utaljuk ki?
KOVÁCS Vagy engedélyezzék az átalakítást. Mire a munkák befejeződnek, úgyis megveszem így, vagy úgy, az egész villa öröklakásház lesz. A visszaállítást saját kapacitásból végzem és nem leszek hálátlan.
TANÁCSELNÖK Na, erre még visszatérünk a versenytárgyalás után. . . Mindenesetre evidenciában tartom. Mi is a lakás pontos címe?
(Felírótömböt húz maga elé.)
KOVÁCS Örök-körforgás utca 8., 1. emelet 2.
Selgesyéknél az anya és Endre vitatkoznak. Keserűek, csalódottak. Valójában nem egymás, hanem a körülményeik és függőségeik lezüllése miatt.
SELGESYNÉ Ne gyere ide! Takarodj a szemem elől! Tűnj el az életemből, csak ezt kívánom!
ENDRE De Anyu!
SELGESYNÉ Nem érdekel, elegem van! Minden pénzen rád költöm, s nekem egy normális cipőm sincsen. Ennyi erővel egy dzsigolóm is lehetne!
ENDRE De Anyu, tudod jól, hogy most nem tudok mit csinálni.. .
SELGESYNÉ De és igen. Kétfelé cserélem a lakást! ENDRE Miért nem hallgatsz meg? Tanácsot akarok kérni! SELGESYNÉ Tanácsot azt igen. De pénzt, azt egy fityinget sem!
66
ENDRE Elfogadták a forgatókönyvet.
SELGESYNÉ Mi?
ENDRE Ma délben telefonált a gyártásvezető. SELGESYNÉ De hát akkor.. .
ÉNDRE A te részedre igen. Holnap felveszem a pénzt és
visszaadom a kölcsönt.
SELGESYNÉ Nem rendelnek újat? ENDRE Ők rendelnének, csak.. . SELGESYNÉ Mi a baj?
ENDRE Nem tudom, hogy belemenjek-e? Eleve kevesebb
pénzt kaptam. A forgatókönyv díjából levonták a
filmnovella árát.
SELGESYNÉ Ilyet még sohasem hallottam. Miért? ENDRE Állítólag egy-egy részre meghatározott összeg áll
rendelkezésre és eredetileg úgy leszűkítették a keretet, hogy csak így jön ki.. .
SELGESYNÉ Hát ez nonszensz! Huszonöt éve vagyok a
szakmában, de ilyet még nem hallottam.
ENDRE Várjál, ez csak az egyik dolog. Bevesznek még
két írót a buliba.
SELGÉSYNÉ A te sorozatodba?
ENDRE Igen. A rendező szerint team-munkában kell
megoldani a dolgot.
SELGESYNÉ Szóval kevesebb a pénz és még az is harmadolódik. Szemétség, amit csinálnak veled. Háromszor átdolgoztatják a filmnovellát, hónapokig
késnek az elfogadással és a kifizetéssel, ugyanezt eljátsszák a forgatókönyvnél is... Miért nem mondják,
hogy nem jó, hagyd abba?
ENDRE Mert nem erről van szó. Tetszik nekik, amit írok,
csak a jövőre nézve a team-munkában jobban bíznak.
SELGESYNÉ Gondolják, már annyira kikészültél idegileg, anyagilag, hogy mindenbe belemész.
ENDRE Hát ez az. A kifárasztás elve. Vagy, ha úgy tetszik, a kiéheztetésé.
SELGESYNÉ A rohadtak!
ENDRE Ez még a jobbik eset. Van még egy másik módszer is. A "sikátor- elv". Megbeszélnek egy közös
munkát, a „sarkon leütik", elveszik az ötletet és
otthagynak. Magyarul: átveszik az ötletet, s egy idő
múlva olyan feltételeket szabnak, hogy magadtól
kiszállsz a buliból.
67
SELGESYNÉ Ezért mondom, hogy ez nem megoldás, valami normális, állandó munka után kell nézned.
ENDRE Hagyd már abba, könyörgöm! Állandóan ezt mondod! (Kivörösödik, felemeli a hangját.) Azt mondd inkább, mit csináljak?
SELGESYNÉ Add meg a pénzem és költözz el!
ENDRE Te egy. .. (kihátrál a szobából) Megalázó, méltatlan és... kiszolgáltatott helyzet!
NARRÁTOR Liheg a felindulástól, szaggatottan keveregnek benne a gondolatok, szavak; menni - szeretni - írni - beérni - elfogadni - megalkudni - maradni - szégyenkezni - majd ! Másként lesz. De
most ...
ENDRE A rohadt életbe!
Felrángatja a dzsekijét, dühösen fújtat.
BELSŐ HANG (ENDRE) Ez az a pillanat, amikor INNI KELL! Persze, abból a 25 forintból, ami a kutyakajából megmaradt. . . Ilonánál mindig van valami dugi pia. Á, 24 órázik. Az állandó barátnőm, aki a társam szeretne lenni. ... - szabad- és ünnepnapon... -
Leszalad a lépcsőn, nagyot ugrik.
ENDRE Húú. . . A medálom! (A kis aranyoroszlán keményen csattan a fogához) Miért ne. . .? Holnap úgy is kiváltom.. .
Egy zálogház. Rácsos pult, becsüs, mérleg, páncélszekrény, sorbanálló emberek. Legalább tízen állnak Endre előtt.
NARRÁTOR Lassan megnyugszik, csak belülről dühöng, de mostmár mindegy, inni kell!
A nyakához nyúl, kikapcsolja a láncot, a becsüs elé tolja. BECSÜS 3000 Ft. Jó? (már rakja is el.)
ENDRE Mindegy... Holnap úgyis kiváltom. Kilép a zaciból, keserűen elvigyorodik és elindul.
68
A taxis-diszpécserközpontban. Többen ülnek a kapcsolópultnál, fejhallgatóval a fejükön, köztük Ketteske is. DISZPÉCSER Gyerekek, külföldi hívás, valaki vegye át! KÉTTÉSKE Oké, veszem. (Ketteske várja a kapcsolást) LAPÁTOS Taxi?
KETTESKE Igen, tessék'? LAPÁTOS Lapát vagyok. KETTESKE Szia, Ilona.
LAPÁTOS Nem veled akartam beszélni, add a főnököt. KETTESKE Nincs bent. Reggel itt voltak a rendőrök.
Meg otthon is. Lepecsételték a lakásodat. Hol vagy? LAPÁTOS Bécsben.
KETTESKE Hála istennek. Itthon köröznek. Állítólag
ittasan vezettél és megvertél egy rendőrt.
LAPÁTOS Nem vezettem, csak ültem a kocsiban. Leállított motor mellett. Ők kezdtek el erőszakoskodni,
de ezt úgysem hinnék el nekem. Nem tudnám bizonyítani. Egyébként ketten voltak.
KETTESKE Nagyon sajnálom. Csend a vonal túlsó végén. KETTESKE Mit tehetek érted?
LAPÁTOS Mondd el ezt a többieknek és segíts reménykedni, hogy a zsaruk elfelejtenek.
KETTESKE Én nem foglak.
LAPÁTOS Most már te vagy itt a leglényegtelenebb,
gyönyörűm. (Lapátos kurtán felnevet.)
KETTESKE Mindig is az voltam.
LAPÁTOS Eszköznek nem. Szeretkezés közben és a
sors kezében óriási vagy.
KETTESKE Szerbusz. LAPÁTOS Isten veled.
NARRÁTOR „Minden attól függ, hogyan értelmezzük
a bennünket körülvevő csendet."
Endre érkezik. A kivetítőkön szórakozóhelyek külső, belső képei váltakoznak a szöveg szerint. Jellemző zene, vagy ének hallatszik.
Sarokház: (bárpult, a kivetítőkön az intézmény fényképe,
csend)
69
BELSŐ HANG (ENDRE) Szép emlékek üres keretben, a táncparketten biliárdasztal.. Állítólag homokosklub lett, hetente kétszer.
Endre a kezében tartott pohárba néz.
ENDRE Savanyú. Vodka tonikkal.
Dörgicsei: (borozó, pult, poharak, bor, állva isznak,könyökölnek)
BELSŐ HANG (ENDRE) Részegek. Ilyen korán? Csupa fiatal.
ENDRE Gőzölt konyak, cukorral (a pultoshoz/férfi)
BELSŐ HANG (ENDRE) Honnan ismer az a dagadt csaj?
Taknyos varjú: (Fekete holló): (asztalok, tömeg, bábeli hangzavar)
Endre int a pincérnek.
BELSŐ HANG (ENDRE) Haver pincér, német vacsoracsoport. (A gondterhelt pincér közeledik.) Huu,
csak végig bírjam hallgatni. Mindenki panaszkodik. ENDRE Á, nincs... ez van... Kösz szépen. BELSŐ HÁNG (ENDRE) Potya pia.
FORTUNA disco: (hangos discózene, táncoló tömeg) BELSŐ HANG (ENDRE) Tömeg, meleg, papírtinédzserek, kurvák, fekák, arabok - szabadkereskedelem. ENDRE (a pultos csajhoz) Egy üveg pezsgőt.
Olcsó... (sandít az árlapra gúnyosan)
BELSŐ HANG (ENDRE) Nem elég száraz, nem elég
hideg.
Egy csaj mosolyog rá kihívóan.
ENDRE Persze, hogy meghívlak, gyönyörök kertje... Halászbástya: (Mindkét kivetítőn a külső, belső kép. Egy-két pár táncol, néhányan a pult mellett állnak, beszélgetnek.) Feszült, korán-jövő hangulat. BELSŐ HANG (ENDRE) Még korán van. A belépés
ingyenes. a pia drága. Ott a volt nőd! Olaszokkal
vagy németekkel?
ENDRE Oszlás.
Endre a sötétben baktat, a Halászbástya és a Mátyástemplom között. (kivetítőn). Kicsit tántorog, be van csípve.
ENDRE (magában) Randevú? Oda hétköznap csak hajtósok járnak. Margithíd? Aluljárják. Fészek? Úgy is saram van. Remélem, még mosásban vannak a tanítónők és a kékharisnyák. De előbb még sétálok egyet a Várban. ő
BELSŐ HANG (ENDRE) Tényleg púposak az utcák?
Régi Országház. . . De rég nem jártam itt. Vagy öt
éve. A régi társaság. . . Milyen jókat ordítottunk:
(énekel) Nekimegyünk, nekimegyünk, neki. . . BELSŐ HANG (ENDRE) Még fél óráig nyitva van. Csak
ez az átok sok lépcső.. .
Borpince, félhomály, az ácsolt faasztalokon gyertya, kancsó. Harmonika, hegedű, énekhang (vegyes). A legközelebbi asztalnál hatan ülnek, többségük Bacchus által inaktiválva.
EGY HANG Nicsak, a költő! ENDRE Szevasztok! MÁSIK HANG Te még élsz?
EGY HANG Költő hazudj, csak rajt' ne kapjanak! ENDRE Persze, Győző. Leülhetek?
GYŐZŐ Ülj le öreg, igyál. Látom már bennevagy, különben nem lennél itt.
BELSŐ HANG (ENDRE) Vörösbor. Savanyú, de legalább
hideg.
EGY MÁSIK HANG ... átdobták a .. . GYŐZŐ Hagyjátok, ha nincs kedve.. .
EGY HANG „Ott ahol zúg az a négy folyó.. .
Endre kéreti magát; aztán kipirul az arca; Erdélyi Himnusz... Endre énekli.
ENDRE ... „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!' GYŐZŐ Kezdessz magadhoz térni. ENDRE Szar ez az élet.
GYŐZŐ Mi baj?
ÉNDRE Semmi. Nehezen élek.
GYŐZŐ Ők élnek nehezen. Odaát. Már a Magyar Állam is
tiltakozik. Éhenhalnak.
ENDRE Persze. . . Egy tömegsír az ország.. .
GYŐZŐ Majd azt is felszántják, mint a falvakat, s a magyarságot. Ha hagyja a világ!
Mikor voltál kint? (fordítja maga felé az elmerevedő
Endrét)
ENDRE Soha.
GYŐZŐ Oké. Vívod a magad harcát. De azért csak menj
ki, nézd meg. Onnét jöttél. A családod évszázadokon
át.
ENDRE Áááá.. .
GYŐZŐ Te szoktad mondani, okos ember csak arról mond véleményt, amit ismer.
71
ENDRE Ismered az érzelmeimet. De semmi értelme. Ránk így maradt. És nincs egy vasam sem. Mit csináljak kint, sírjak vagy dühöngjek? Rokonaim nincsenek csak a sírban, azt meg csak körül-belül tudom, hogy hol van.
Hagyjuk... csak még idegesebb leszek.
GYŐZŐ Ma még vannak sírok, de nem sokáig. Menj és nézd meg, ki tudja, lehet, hogy ez az utolsó alkalmad.
Nem te vonultál ki pár éve március 15-én?
ENDRE Igen. Hogy ünnepeljék meg tisztességesen a nemzeti ünnepet. Hogy ne nyomják el intézményesen a nemzeti öntudatot, hagyják abba a deheroizálást, és jó, ha tudják, egyelőre a nemzet még van, ellenben nemzetköziség.. . Hogy nem sovinizmus az, ha valaki büszke arra, hogy magyar.
Egyébként el is értük.Azóta nagyhivatalos felhajtás van, tanítási szünet, ünnepi beszédek.. .
GYŐZŐ Meg száz százalékos rendőri készültség.
ENDRE Mindegy. Ezt legalább elértük. Pár embernek betört a feje, párat letartóztattak, vagy kirúgtak az egyetemről, azért, ami ma természetes, sőt egyenesen kívánatos.
GYŐZŐ Amit engedélyeznek, azt ők irányítják. ENDRE Politika ez is.
GYŐZŐ Azért már más szelek fújnak. Hallottad, hogy.. . ENDRE Hallottam.
BELSŐ HANG (ENDRE) Beszélj csak. . . (bambul el Endre. A savanyú bor végigfolyik az asztalon.) Négy-öt kivörösödött lelkes pofa. Ezek soha nincsenek nővel?
GYŐZŐ Idefigyelj. Mi holnap kimegyünk Erdélybe. Ha jössz, telefonálj.
ENDRE Jó, ha megyek, hívlak.
PINCÉR Záróra, kedves vendégek, fogyasszanak! Lépcsők, mély lélegzés, keskeny ajtószárnyak.. . helyi földrengések lökdösik a gyomrát.
ENDRE Felfordult a világ.
72
Fordul a szín, a villában vagyunk, a házmesterlakásban. István belöki az ajtót,
NARRÁTOR Már a bejáratnál összerándul a gyomra.
Ez a kelkáposztaszag. . . Mintha sohasem szellőztetnének. Dühös, fél órája tudja, hogy nem kapta
meg a lakásvásárlási kölcsönt, csak előjegyezték
jövőre.
Felháborodottan meséli a feleségének:
ISTVÁN Biztos az a szemét Kovács van a dologban, ő
nem javasolta.
MATILD Miért tenné, az ő érdeke is. hogy megvedd. ISTVÁN Nem tudom, de érzem. Matild kutatóan néz a férje arcába. MATILD Akkor most mi lesz? ISTVÁN Semmi. (vonja meg a vállát.) Megvesszük. MATILD De miből?
ISTVÁN Jövőre megkapom a pénzt, előjegyeztek. Addig
úgysem folytatják le az elidegenítési eljárást. Legrosszabb esetben pedig ott a telken.
MATILD Az az anyádé.
ISTVAN Csak nálatok vannak ilyen megkülönböztetések.
Szabóné kilép a kamrából, ahol eddig állt. HÁZMESTERNÉ Ha nincs kölcsön, akkor csak egy lehetőség van.
ISTVÁN Lökje, Jeanne D'arc.. . MATILD Mit bántod folyton Anyát?
István röhög a saját viccén, a házmesterné folytatja: HÁZMESTERNÉ Bemegyek a tanácsra.. . ISTVÁN Ez jó ötlet. Inkább kiutalják a lakást, csak hogy
ne lássák többet.
HÁZMESTERNÉ . . . és mi igényeljük ki a lakást. Apáddal a saját részünkre (folytatja a házmesterné zavartalanul).
MATILD Ti, anya?
HÁZMESTERNÉ Igen. Apád lemond a társbérleti jogáról
a javatokra. Ti megveszitek ezt a lakást, mi meg
átiratjuk a nevünkre az igénylési jogosultságotokat. ISTVÁN Ezt hogy képzelik?
HÁZMESTERNÉ Elintéztem a Szent elvtárssal.
ISTVÁN Hát, szent is kell, hogy legyen, hogy magát elviselje.. .
SZABÓ ÚR Így van. (Belép a szobába.)
73
HÁZMESTERNÉ Tessék, öreg?
SZABÓ ÚR Így van... Majd felköltözünk mi. A társbérlésről lemondok a javatokra.
MATILD Köszi Apa.
SZABÓ ÚR Megígérem. Legalább ti éljetek nyugodtan.
Selgesyéknél. Endre anyja rosszkedvű hangjára riad. A kutyákkal veszekszik, csörög a tányérokkal. Rossz ébredés, fejfájás, másnaposság. Endre felnyög és várja az elkerülhetetlent.
SELGESYNÉ Mi van, miért nem mész be a TV-be?
Endre nem válaszol, az ágy szélén ül, a homlokát dörzsöli.
SELGESYNÉ Józanodj már ki! Nem mész be a pénzért? ENDRE Hány óra...?
SELGESYNÉ Fél tíz. Ha még be akarsz érni, sietned kell. ENDRE Áááh. . .azt sem tudom, van-e pénteken pénztár.
SELGESYNE Meg kell nézni! Nem berúgni az anyád pénzén és másnap délig dögleni, mint egy rohadt, élősködő here.. .
ENDRE Jó, betelefonálok.
NARRÁTOR Szokatlanul hamar bejött a hívás. Természetesen az ügyintéző nem volt bent, beteget jelentett...Hétfőn talán... Hát persze, miért ne? Három
hónap után ez a hétvége már igazán belefér a buliba, nem ?
ENDRE Nincs bent, beteg.
SELGESYNE Kicsoda?!
ENDRE Az ügyintéző. Nála vannak a papírok, anélkül nem fizetnek.
SELGESYNÉ Meg kell nézni, hátha átadta valakinek. ENDRE Nem adta át. Hétfőn már bent lesz. SELGESYNÉ Nekem viszont már nincs több pénzem.
Hétvégére ne is kérj, menj és szórakozz az apád
pénzén. Nem tetszik nekem ez a dolog, lehet, hogy
csak etetnek, vagy te etetsz engem ...
ENDRE Jaj, anyám. Ne kínozz már! Hétfőn megadom azt
a nyomorult pénzt, addig meg kijövök valahogy. SELGESYNÉ Honnan szereztél? Kitől kértél? Úristen,
a láncod! Eladtad a nyakláncodat!
ENDRE Csak zálogba tetten. Hétfőn úgyis kiváltom ...
SELGESYNÉ Istenen, hova jutottunk! De én megmondtam, megmondtam előre!
NARRÁTOR Mire jó egy nyitott ablak. Endre kiugrik az erkélyre, átmászik az elválasztó rácson és bekopog Ketteske ablakán.
KETTESKE Pszt! (integet szája elé tett kézzel) Nem jó! Menj el!
ENDRE Ne hülyéskedj, nyisd ki! (Endre érzi, hogy megfeszül, visszafojtott indulata rögtön támad.) Mit hülyülsz, két napja nem láttalak!
KETTESKE Egész jól megvagy te nélkülem, tegnap este kerestelek, anyád azt mondta, elrohantál.
ENDRE Megint balhé volt.
KETTESKE Nálunk is. Anyu érdeklődött a kapcsolatunk felől. Mondtam, hogy csak járunk, szeretjük egymást és nincs tovább. Ezt akarod, nem?
ENDRE Fogalmazhattál volna neki másképp is.. .
KETTESKE Anyám elkezdte mondani, hogy a kurvád vagyok, hogy az én koromban már másra is kellene gondolni, nemcsak az ágyra, elkezdett vénlányozni, végül kibökte, hogy a terhükre vagyok. Zavarom őket, hogy egymásnak éljenek, és megkért, hogy ha itthon vannak, ne menjek be a szobájukba...
ENDRE És az apád?
KETTESKE Az apám nem szól egy szót sem. Tudom, hogy végső esetben számíthatok rá, de iszonyú ez a légkör. Egészen más lenne.. .
ENDRE Ha megkérném a kezed. (bólogat megértően Endre)
KETTESKE Vagy legalább utalnál rá.
ENDRE Nem szeretek hazudni. Nem tisztelem a házasság intézményét, de én magam nem koszolom jobban be.
KETTESKE Inkább szenvedjek? Hát ennyire szeretsz te! ENDRE Az elején megmondtam, hogy nem nősülök.
Még nem.
KETTESKE Én nem vagyok elég jó neked.
ENDRE Igazán eddig még senki sem volt elég jó. A
kompromisszumokra meg még ráérek. KETTESKE Az egész élet kompromisszum. ENDRE Ontod a közhelyeket.
75
KETTESKE: Oh, bocsánat művész úr, hogy a kényes ízlését megsértem . .. Hisz a fülembe is mindig verset lehel bele, verébhajsza közben a vége fele. . . (szavalja gúnyosan) És mi az, hogy még nem?
ENDRE Nézd, én el akartam kerülni ezt a témát. Nekem a házasságról csak rossz információim vannak. Nem tudom mondtam-e, hogy 12 éves koromban az anyám, egy barátja tanácsára berakott az Arany János 12 évfolyamos Iskola és Nevelőintézet nevelőintézeti részébe, az állami gondozottak és a fiatalkorú bűnözők közé. A .,zaci" fent volt a Sashegyen, a rácsos WC-ablakból ráláttam a kivilágított lakásunkra. Iszonyú élmény. A nevelőnőtől a buzi nevelőtanárig, a külföldi ruhától az úttörőnyakkendős, viharkabátos egyenruháig, a szeretettől a kiközösítésig. Akkoriban éppen családi válság volt. Nem sokkal később el is váltak. Szóval, én majd csak szerelemből és a gyerekért vállalom. Téged szeretlek, de nem vagyok szerelmes.
NARRÁTOR Ketteske sír, zokog, próbálkozik, szidja, kérleli Endrét. Endre próbálja simogatni, de Ketteske elhúzódik.
KETTESKE És mi az, hogy még nem?
ENDRE Nem vágok bele úgy, hogy nincs meg az anyagi hátterem hozzá. Függetlenül a többi fenntartásomtól ez megakadályozza, hogy most házasodjam. Se fix fizetésem, se önálló lakásom. Én a gyerekemnek meg akarok adni mindent. Meg különben sem.. .
KETTESKE Van diplomád, tanár vagy, csak el kéne határoznod, hogy felhagysz ezzel a link élettel, abbahagyod az álmodozást, a hiábavaló próbálkozást az írással és normálisan élsz.
ENDRE Mi? (hápog Endre) Mi az, hogy hiábavaló próbálkozás? Mi...?
NARRÁTOR. Endre teljesen megzavarodott. A szeretője ugyanazt mondja, amivel az anyja megkeseríti az életét naponta. Érezte, hogy ez már sok, kezd kikészülni. Ketteske közben halk, rábeszélő hangon oktatja a normális élet felől. Kedvesen simogatja
a karját.
ENDRE De nekem a legfontosabb az írás!
KETTESKE Ki mondta, hogy ne írjál. Munkaidő után. Hétvégén majd én is segítek...
76
ENDRE Nagyregény kontra nagymosás. . . Te értetlen,
tudatlan ÁLLAT. . . te!
NARRÁTOR Még csak nem is kiabál. Annyira kivan,
hogy csak suttog, vagy még azt se. Ketteske egykét szava úszik be az ürességbe. . . totálkár,...
vége.
BELSŐ HANG (ENDRE) Kedden halottak napja. ENDRE Megengedsz egy telefont? KETTESKE Te nem is figyelsz? Endre tárcsázik.
ENDRE Halló? Endre vagyok. Megyek. Most. Azonnal. KETTESKE Hát így semmi értelme... (legyint) Endre a párkányra lép.
BELSŐ HANG (ENDRE) Legalább utoljára megkeféltem
volna...
István az „ablak" mögött áll, látja, az anyósa közeledik. Szabóné kinyitja az ajtót. Matild és Szabó úr is bejönnek. HÁZMESTERNÉ Na. István, egyetlenegyszer volt jó
megérzésed, akkor is rossz értelemben. (Szabóné
lerogy a hokedlire.)
ISTVÁN Mikor? (fordul felé István kérdően.) HÁZMESTERNÉ Amikor azt mondtad, hogy Kovács
köpött a levesbe.
ISTVÁN Hogy-hogy? Honnét tudja, hogy ő ellenezte a
kölcsönt?
HÁZMESTERNÉ Mert biztos. ISTVÁN Ő mondta magának? HÁZMESTERNÉ Nem, de biztos.
ISTVÁN Honnét veszi, ne idegesítsen már.. . HÁZMESTERNÉ Neki utalják ki a lakást, a tanácselnök
elintézte.
ISTVÁN Ne vicceljen, egyedül él egy nagy lakásban.. .
És nincs is igénylése!
HÁZMESTÉRNÉ Hiába, ő kapja meg. Megveszi mind a
két lakást és egybenyitja. Övé lesz az egész emelet. ISTVÁN Ki mondta?! (már ordít) HÁZMESTERNÉ Szent elvtárs. ISTVÁN Nem hiszek a szenteknek, én ateista vagyok!
Nekem papír kell.. !
77
HÁZMESTERNÉ Ne ordíts, hé! Figyelj ide, ha érdekel! István tátog, Matild csendesen kimegy a konyhából. HÁZMESTERNÉ Megkentem a Szent elvtársat... SZABÓ ÚR Mert minden szentnek maga felé hajlik a
keze.
HÁZMESTERNÉ .. . Persze csak ígéretben, hogy nézzen utána a lakásügynek. Tegnap még minden rendben volt, rendesen kiutalták volna egy kis segítséggel ... Mára már azzal fogadott, hogy felejtsük el. A tanácselnök megkérte a lakásosztályt, hogy a tanács és az IKV érdekében a lakást a szomszéd lakónak ajánlják fel a megvételre, mert az ő lakásából lett leválasztva és az elidegenítési eljárás úgy is nemsokára meglesz, addig nem érdemes oda-visszautalgatni. Szóval nem megy. A főnököd megkeverte.
ISTVÁN A vén szemét! Ezt is elintézte!
HÁZMESTERNÉ Felsőbb utasításra - így mondta a Béla.
ISTVAN Milyen Béla?
HÁZMESTERNÉ A Szent elvtárs.. .
ISTVÁN Hagyjon már azzal a hülyével!
Mit csináljak, mit csináljak? (A homlokát ütögeti az asztal széléhez.)
HÁZMESTERNE Fel kell jelenteni! Legalább ő sem kapja meg!
ISTVÁN Igaza van, hisz ez visszaélés, tiszta korrupció! Fel kell jelenteni az egész bandát mindenhol! Le kell buktatni őket! Ha sikerül.. .
HÁZMESTERNÉ Akkor a Szent elvtárs elintézi, hogy mi kapjuk meg, megígérte!
ISTVÁN Jól van, maga hívő lélek, akkor mindent bele!
István bemegy a szobájukba, kisvártatva Matild jön be.
MATILD István azt mondta, jöjjek segíteni.. .
HÁZMESTERNÉ Persze, a mérnök úr kihúzza magát a piszkos munkából. Nem baj, nem ő az érdekes. Matild, én megfogalmazom a levelet, te leírod hét példányban és feladod a megfelelő helyre őket. A listát majd mi összeállítjuk. Gondolom, egyet a Fővárosi Tanácsra, egyet a rendőrségre, egyet a pártbizottságra és a Kádár-titkárságra, az ügyész- ségre, a gazdasági rendőrségre. . . ja és a népi ellenőrzés! (Szabóné elemében van.) Kérdezd meg Istvánt, van-e még ötlete?
78
Kovács az irodában. Behívatja az anyagbeszerzőt. Szinte azonnal belép egy szikár, hajlotthátú, madárforma ember. ANYAGBESZERZŐ Parancsolj velem, főmén.. . KOVÁCS Mondtam már százszor, hogy ne hívj főménnek!
Micsoda marhaság ez? Szólíts főmérnök úrnak, vagy
ha úgy tetszik elvtársnak, vagy elnökhelyettesnek,
ez a legújabb titulusom, vagy Jánosnak, te vén
szarka.. .
ANYAGBESZÉRZŐ Mondd, hogy mi kell? KOVÁCS Honnan veszed, hogy kell valami? ANYAGBESZERZŐ Ha nem így lenne, csak a megrendelőt írnád alá.
KOVÁCS Az a te szerencséd, hogy pótolhatatlan vagy. ANYAGBESZERZŐ Szóval...?
KOVÁCS 30 m2 fekete metlachit, 20 m2 égszínkék csempe, tudod a firenzei, egy nagyméretű fekete fürdőkád és mosdó, 60 m2 sima lakkozott lambéria,
lehetőleg keményfából. Nem baj, ha mindenből egy
kicsivel többet veszel, de azonnal. A pénz nem
számít. Szólj az Ottónak, hogy az egyik IFÁ-val
segítsen a szállításban.
ANYAGBESZERZŐ És hova vigyük?
KOVÁCS XI. kerület, Örök-körforgás utca 8. Az udvarban rakjátok le.
ANYAGBESZERZŐ Megrendelő, fuvarlevél...? KOVÁCS Én fizetek.
ANYAGBESZÉRZŐ Értem... és mikor? KOVÁCS Azonnal menj! ANYAGBESZERZŐ Mikor fizetsz? KOVÁCS Mi van, nincs pénzed? ANYAGBESZERZŐ Ennyi nincs.
Kovács úr egy köteg pénzt vesz ki a táskából, átpörgeti
és átadja a most kifejezetten keselyűkinézetű
anyagbeszerzőnek. Az átveszi, komótosan megszámolja. Kovács úr idegesen dobol az asztal lapján.
KOVÁCS Benne van a jattod is, ne izgulj. ANYAGBESZERZŐ Ja. Meglesz főmén. . . (kimegy,
becsapja az ajtót).
Kovács elvörösödik, nyitja a száját, hogy utána ordítson, aztán meggondolja magát.
79
Elfordul a színpad, a két kivetítővászon látható és Győző, ahogy fütyörészve várakozik. Endre érkezik, némán üdvözlik egymást.
GYŐZŐ Örülök neked, tudtam, hogy megkeresed a gyökereidet.
Endre zavarban van.
ENDRE Most jött össze... Ne beszéljünk róla, jó? GYŐZŐ Három kocsival megyünk...
ENDRE Szép, nagy házat építettél.
Az egyik kivetítőn modern, kétszintes családi ház képe. Előtte egy mikrobusz és egy meggypiros Audi. GYŐZŐ Van annak, aki el nem issza...
ENDRE Akkor neked nagyon sok kell, hogy legyen. GYŐZŐ Ha, ha... Hétközben szinte semmit nem iszom,
vezetek. Kiváltottam a kőművesipart, egész nap
hurcolom a cugerört. (Mutat egy meszes, malteros
Barkasra.)
ENDRE Azzal megyünk?
GYŐZŐ Nem, az Audival.
ENDRE Hogy együttérezzünk a szegényekkel.. .
GYŐZŐ Mit csináljak, harmadik kocsim nincsen. Szóval, jönnek a Zoltánék hárman. A két székely, ők Csíkba mennek a szüleikhez, Zoli Kolozsvárra a menyasszonyához, meg te.
ENDRE Végeredményben, te hová mész?
GYŐZŐ Nagyváradra a nagyanyámhoz, képzeld, 90 éves, és üzent, hogy látogassam meg, majd Kolozsvárra a haverokhoz.
ENDRE És a harmadik kocsi?
GYŐZŐ Az a Gazsié. . . de ő szállít valamit. ENDRE Kié?
GYŐZŐ Nem ismered. Egy nagyon rendes cigánysrác, a haverunk.
ENDRE Mi van, internacionalizáltok?
GYŐZŐ Ő is erdélyi, neki is maradtak ott rokonai. ENDRE Inkább egy kicsit arrébb, nem? (felnevet)
GYŐZŐ Hát ez nehéz ügy... (Győző is elvigyorodik)de tényleg jó gyerek. Remek humora van. Évekig a Rajkó-zenekarban játszott, bejárta a fél világot, aztán tavaly abbahagyta a bazseválást és beszállt valami fafeldolgozó üzembe.
ENDRE Szárazfát gyárt?
80
GYŐZŐ A franc tudja. Faesztergái vannak... Amit kell. ENDRE Hogy jutok én el Selgesre? GYŐZŐ Merre van pontosabban'? ENDRE Nagyvárad és Kolozsvár között, az alszegben.
Farnas mellett.. .
GYŐZŐ Meddig akarsz ott maradni? ENDRE Egy napig?
GYŐZŐ Jó. Zoltán, vagy én elviszünk. De csak Kolozsvár után, azt nem úszod meg. . . Majd felveszünk
visszafelé. Na, gyerünk, mi megyünk előre.
NARRÁTOR Kovácsnál, az egybenyitott lakásban. Kovács úrnak jó kedve van. Felhívott egy takarító gmk-t, bejárta a bútorbizományit, vesztegetett, cserélt, fizetett és estére lőn otthonosság. Fehér, sárga, éles, halvány fényekben úszik a lakás, Kovács úr messzire lövi a pezsgős dugót a balkonról a kert fái közé, majd végigjárja a szobákat és mindenütt iszik egy pohárral. Egy keveset kilöttyint az isteneknek, majd leül egy székre és unatkozni kezd. Bekapcsolja a sztereóberendezést, mélázik a videókazetták fölött, bánatosan néz az íróasztalán tornyosuló irattömegre, keresztülmegy a lakáson a hátsó ablakhoz, kinéz, ég-e Ketteskénél a villany és szemezni kezd a telefonnal. Arcjátékáról pontosan következtetni lehet arra, mikor gondol Ketteske bájaira, mikor saját, túlságosan hamar kiderülő hiányosságaira. Ketteske ragadós ragaszkodására, az ünnep örömét fojtogató magányra és mikor dönt. Felveszi a hallgatót és határozottan tárcsáz.
KOVÁCS Halló, Ilona? János vagyok.
KOVÁCS Kovács. . . Az emeletről. Ráérne most. . .? Lakásszentelő van nálam, illetve előszentelő... Igen és pezsgő. Természetesen. Amit és amennyit akar... Akkor várom - (duruzsolja a telefonba).
A szemközti tükörben észreveszi nekipirult, csücsörítő
tükörképét és elfintorodik.
KOVÁCS Vannak- dolgok, amiket elkezdeni sem volna szabad. Így van ez az öregedéssel... (mormolja).
81
III.. FELVONÁS
Endre és Győző a gyengén megvilágított színpadon, a kocsiban ülnek és „utaznak". A kocsi két oldalára felállított kivetítővásznakon filmszerűen futnak el a táj, a fák, utak, autók stb. A határt jelző tábla tűnik fel. GYŐZŐ Na, az ott már a határátkelőhely. ENDRE Lenne, ha nyitva lenne. Legalább nyolcvan autó
vár előttünk.
GYŐZŐ Az istenit! Egyszer már megcsinálták, hogy 18 órát várakoztattak ünnepek előtt.
A határnál. (Vámsorompó, elfüggönyözött helyiség.) Besoroltak a hosszú kocsisorba, (kivetítőn) Győző kiszáll, informálódni. Befutnak a többiek is. Győző nyújtózkodik, megmozgatja a derekát, majd odasétál az előttük várakozóhoz.
GYŐZŐ Elnézést, nem tudja, mi van?
VÁRAKOZÓ Várakozunk. (tárja szét karjait a tag) Mi már négy órája, de sokan már vissza is fordultak. Nekem mindenképpen át kell mennem, az anyám beteg, gyógyszert viszek neki.
GYŐZŐ Lezárták a határt? Valami balhé van? VÁRAKOZÓ Csak a szokásos mostanában. GYŐZŐ Képesek és lezárják?
VÁRAKOZÓ Azt konkrétan nem, de lassítják az átmenő forgalmat. Minden autót átnéznek, szép lassan. . Szórakoznak, hátha még valaki szereti őket.
GYŐZŐ A kintiekkel mindig szemét módon viselkedtek, de hogy külföldiekkel?
VÁRAKOZÓ Erre nagyjából csak magyarok jönnek. . . Maguknak szerencséjük van, mintha indulnánk. Néha egyszerűen csak eltűnnek és órákig nem jönnek elő.
GYŐZŐ Hát, köszönöm, jó utat.
VÁRAKOZÓ Ez van... Ha sikerül.
Győző nyújtogatja a nyakát, kutatóan néz előre, aztán felrántja a vállát és beül Endre mellé.
GYŐZŐ Öregem, nem áltatlak. Nem tudom, mikorra jutunk át. Állítólag most megindult a sor, de még így is jó pár órába telik.
ENDRE De mi van? Baleset?
GYŐZŐ Nem. Jószomszédság, román módra. 82
ENDRE Kezdődhet az árnyékháború.
GYŐZŐ Gondolod, hogy mi kértük rá őket? Szólni kéne
a többieknek. Zoltánék melléjük álltak és kis idő
múlva előkerült a butykos a csomagtartóból. Szegény Gazsit addig nyúzták, míg előhúzta a hegedűjét
a millió cucc alól és beült melléjük.
. . Nekimegyünk, nekimegyünk, neki Kolozsvárnak... (énekelnek)
GYŐZŐ Szólok nekik, ne hülyéskedjenek, ha a vámosok
meghallják, az életben nem jutunk át.
Győző kiszáll.
ENDRE Ki tudja, nem lenne-e jobb.. . (dűl le az ülésre) Győző bekopog a másik kocsi ablakán. GYŐZŐ Zoli, ne csináld!?
ZOLI Mi van, fosol? Még itthon vagyunk. . . A régi
mániám, tankkal végigmenni Románián...
Győző legyintett, láthatólag dühös volt magára, Endre a kocsiban röhögött. Egy óra múlva eljutottak a vámvizsgálatig.
NARRÁTOR . . . Milyen céllal utazik, mit visz, mennyi
pénz van...? Gazsi kocsija mellettük állt. A két kocsit kapásból félreállították. Mindnyájukat kiszállították, nekiálltak átvizsgálni az autókat. Hiába
kérdezősködnek, nem válaszolnak. Endre nem bírja
tovább.
ENDRÉ Mit keresnek? Cukrot, lisztet, vagy tiszta levegőt?! Szólalj már meg magyarul, az Istenit! Ne szégyelld az anyanyelved!
GYŐZŐ Hagyd már abba! (böki oldalba) A kiskatona elvörösödik.
KISKATONA Ne nehezítse még maga is. (sziszegi) Mellettük egy vámos tört magyarsággal Gazsit kérdezgeti.
VÁMOS Milyen céllal utazik?
GAZSI Családlátogatásra. VÁMOS Daciába?
GAZSI Nem, Havasalföldre. .. (válaszol Gazsi bazseváló
vigyorral az arcán)
A vámos meghökken.
VÁMOS Mit visz? (mutat a megrakott autóra) GAZSI Dácokat.
VÁMOS Mit?
83
GAZSI Hát dácokat. Úgy hallottam, maguknál nincs elég. A vámtiszt benyúl a kocsiba, lerántja a csomagokról a takarót. Legfölül egy köteg szép, fényes biliárddákó.. . VÁMOS De ezek dákók! (kiabálja, hangsúlyozva a hosszú
ó-t)
GAZSI Miért, nem ást mondtam...?
A vámos őrjöng, a környékről mindenhonnan visszafojtott röhögés.. .
GAZSI Biliárddákó-készítő vagyok, instálom, a mintát
viszem Kolozsvárra. Jáj. párdon. K-k-kcluj-ba. A tiszt berohan a „vámház"-ba a függöny mögé. Kis idő múlva kijön. Endrét és Gazsit berendelik személyi motozásra. Elhúzzák a függönyt, csak a „szoba" látszik. Az élesen kivilágítoft szobában, egy hosszú, üres asztal mögött áll a vámtiszt, előtte Endre és Gazsi. VÁMOS Felszólítom magukat, adják át az illetéktelenül
maguknál tartózkodó. . lévő holmikat, amelyek
a fennálló szabályok szerint tilosan bevihetők
a Román Népköztársaság területére. (hadarja rossz
magyarsággal, arcán sértett gőggel, utálkozással.) ENDRE Mit tetszik...?
GAZSI Mit ákár áz tüled?
MÁSIK VÁMOS Rakják ki a zsebükből, ami benne van. (lép oda) Most vetkőzzenek le, ruhadarabjaikat egyenként adják át.
Végigtapogatják a ruháikat, kiforgatják a zsebeiket. Endre dzsekijén feltépik a bélést.
ENDRE Ezt vissza fogják varrni, ugye?
VÁMOS Tessék? Nem értem.. .
Endre mély lélegzetet vesz.
MÁSIK VÁMOS Jó, most tegyék szét a lábukat, emeljék fel a kezüket. . . Hajoljanak előre. . . (a vámos a fenekükbe néz)
GAZSI Mit akar tülem, vitézs úr? Csókolom a kezsit, lábát!
VÁMOS Hajoljon előrébb!
GAZSI Nem merem én...
VÁMOS Álljon rendesen!
Gazsi tettetett rémülettel les hátra, s mintegy véletlenül leszellenti a vámost.
GAZSI Ó, párdon, ó. . . Jáj mit tettem. . . Hogy én milyen málác vágyok.. .
84
Gazsi a kezét tördeli, Endre válla remeg a visszafojtott röhögéstől, a vámos arca mint a szilvaorrú keszegé, tátog, némán int: kifelé. Kezet fognak, Endre beül Győző mellé. GYŐZŐ Na mi van, találtak valamit? ENDRE Maximum az aranytartalékomat. GYŐZŐ Teljesen levetkőztettek? ENDRE Le, a szemetek, még a dzsekim bélését is feltépték.
GYŐZŐ A cukor, meg a friss levegő miatt volt.
ENDRE Azt meg is kapták, Gazsi pofán fingotta a
vámost. Te, ez egy óriási fazon.. .
GYŐZŐ Mondtam. A kocsit is szétkapták, s pipák voltak,
hogy nem találtak semmit. Nálad van az útleveled? ENDRE Igen. Elengedtek, de a tiszt majdnem belepusztult.
GYŐZŐ Akkor menjünk. ENDRE Zoliék?
GYŐZŐ Valahol bevárnak még Várad előtt. ENDRE Őket meg sem nézték?
GYŐZŐ Nem, simán átcsúsztak, amíg a vámosok velünk
foglalkoztak.
ENDRE Legalább vittek volna valamit.
GYŐZŐ Mi a fenét? Zoli hoz a menyasszonyának antibébi tablettát.
Kovács és Lapátos egybenyitott lakásában. Ilona áll kint az ajtó előtt. Kovács beengedi.
KETTESKE Óriási ez a lakás! És a másik bejáratot kiiktatja?
KOVÁCS Persze, elfelejtettem, hogy maga ahhoz szokott. KETTESKE Az ember nem ajtókhoz szokik. És az idő
múlásával egyre inkább fél az ajtónyitástól. KOVÁCS Meleg, családi otthonra, biztonságra vágyik.. . KETTESKE Igaz, és búcsúzik magában a huzatos helyektől.
Kovács úr előrelép és régiesen bókolva bevezeti Ketteskét a nappaliba. Ketteske körülnéz, irigységgel vegyes csodálkozás fut végig az arcán. Koloniál-garnitúra, perzsák, színes TV-k, videó, álmennyezet, régi képek. (Amit lehet, közvetlenül láttatni, a többit kivetítőn.)
85
KETTESKE Óó, pezsgő! (tettetett fesztelenséggel odamegy a pezsgősvödörhöz, kiemeli a palackot) Extra
dry! A legjobb magyar pezsgő az olcsóbbak közül. KOVÁCS Szereti?
KETTESKE Nagyon. A kedvencem a pezsgő, bár néhány idióta azt hiszi, ha nő, akkor az édeset szereti, vagy legalább is a félédeset. De ebben a dologban hajlíthatatlan vagyok. Nem vagyok hajlandó holmi cukros tankpezsgővel leitattatni magam. (Harsányan felnevet, szeme kihívóan csillog.)
BELSŐ HANG (KOVÁCS) Mint egy kanca.
KOVÁCS Igaza van. Ha pezsgő, akkor legyen száraz.
A franciák csak szárazon isszák, annyira, hogy egy
korty után érezni lehet a fanyar, dohos ízt. KETTESKE Ez az! A dohos ízt! Az összes igazán nemes
italnak van egy kissé dohos stichje. A whiskynek,
pezsgőnek, meg az ötputtonyos aszúnak is. És hogy
röhögött ezen az a marha Lapátos.. .
Kicsúszott a csend. Kovács úr sietve töltött.
KOVÁCS De mi megértjük egymást, az igazi ínyencek.
Az ilyesmihez idő kell...
KETTESKE Na, ne udvaroljon.
KOVÁCS Nem úgy értem... a tapasztaláshoz. KETTESKE Tudom én, hogy hogy érti. Én 32 éves vagyok és hajadon, maga 43 és magányos. Ezek szerint
maga nagyon nagy ínyenc.
Kovács úr arcán kényszeredett mosoly.
KOVÁCS Ha tudja élvezni az apró finomságokat... KETTESKE Közben.
KOVÁCS Khm.
NARRÁTOR Kovács úrnak eszébe jut első szeretkezésük és felháborodottan gondol a sorsára, hogy most ismét itt tart és még udvarol is érte.
BELSŐ HANG (KOVÁCS) Nem való már ilyen nő az én koromban. . . Ez egy szivattyús gőzhenger, összelapít és kiszív belőlem mindent. Ráadásul meg is akar fogni. Talán éppen ezért izgalmasabb lesz. . .
KOVÁCS Jöjjön, megmutatom a lakást. Ez a nappali, itt fogom kivetetni a válaszfalakat, erre van a dolgozószobám, és egy hálószoba a mellékhelyiségekkel, oda ne menjen, ott régi cuccok vannak.. .
KETTESKE Na és?
KOVÁCS A Lapátosé...
86
Ketteske megtorpan, felhajtja az italát.
KETTESKE Hát ez kifogyott. KOVÁCS Jöjjön, majd megtöltjük. Visszamennek a nappaliba, újra koccintanak.
KOVÁCS Erre van a hall, az ebédlő, a konyha és ez a
dühöngő.
KETTESKE Micsoda? (kacarászik) Láthatóan kezd becsípni.
KOVÁCS Hát itt lehet bulizni, táncolni, társasösszejöveteleket tartani.. .
KETTESKE Ez lehetnek a gyerekszoba, itt aztán játszhatnának!
KOVÁCS (Khm.) Az én fiam már 16 éves. Legföljebb az
unokáim.
KETTESKE Hát maga nem az a kalandor-típus. De azért
lemossa a partot. ?
KOVÁCS Ha nem túl szemetes.
KETTÉSKE Nézze, megint kiürült a poharam. Itt aztán
öröm élni. Itt nem zavarnánk egymást.
KOVÁCS Khm. Kimegyek egy másik üvegért. Addig
nézze meg a fürdőszobát. Ha van kedve, be is bújhat
a kádba.
Csak a kád látszik. Nagyméretű, habfürdővel. Visszafelé bekapcsolja a magnót, tálcán viszi a pezsgőt, a poharakkal.
KOVÁCS Bravó, tudtam, hogy nem hagyja ki. KETTESKE Óriási ez a fürdőszoba! Kék csempe, fekete
fürdőkád, ez legalább négyszemélyes, a plafonon
a tükrök... Egy vagyonba kerülhetett.
KOVÁCS A pénz nem számít. Érteni kell a nyelvén és
jön az magától.
KETTESKE Oké. Legyen a tolmácsom. KOVÁCS Ahhoz alap is kell. KETTESKE Hát adjuk össze, amink van.
KOVÁCS He-he, magának aztán van mindene... (Kovács
kivörösödik az izgalomtól.) Már jövök is! KETTESKE Pedig biztos nem abból gazdagodott meg,
hogy mindent félreértett. . . (mormolja Ketteske) KOVÁCS Tessék?
KETTESKE Isteni ez a víz, jöjjön ide szembe.
Kovács úr igyekszik, kínos hangokat hallat, ahogy csúszik a fenéken.
87
KETTESKE A pezsgő, hozza a pezsgőt is. Így ni, most engedje el magát és pihenjen.
KOVÁCS Imádom ilyen kellemes helyen pihentetni a talpam. A kéj öbleiben.
KETTESKE És a jövő ajtajában, itt születik a gyerek! KOVÁCS Nézőpont kérdése. Szóval szeretem odatenni
a lábam, a víztől puha, bársonyos szőrre. KETTESKE Csak ne rugdossa a kilincset, mert idejekorán
kinyílik az ajtó.. .
Kovács úr felémászik.
KOVÁCS Gyeere te! Micsoda melleid vannak... Úristen, micsoda test...!
KETTESKE De Kovács úr! Milyen ínyenc maga, itt akarja elhamarkodni a kádban!
KOVÁCS Csak egy kis előjáték...
KETTESKE De nem helyette!
NARRÁTOR Az író úgy döntött, nem izgatja fel magát a
részletek kibontásával. A lényeg az, hogy mindketten mindent bedobtak, de nem ugyanazért a célért. Kovács úr hálószobájában, a faltól-falig ágyon fekszenek. Kovács úr ernyedten piheg. Ketteske pedig a szemközti képet nézi.
KETTESKE Imádom ezt a képet. Nézze azt a Jézuskát. Gyönyörű, dundi baba. Hurkás lábacskák, gödröcskés, nevetős arc, és fáradt szemek. Nézze ezeket a szemeket, fáradt, táskás szemek. Takarja le az arc többi részét. Hát nem? A táskás szemű Jézuska. Vajon mit cipelt bennük - (vihog Ketteske), a végzetét? Gondolja, hogy a festő tudatosan erre akart utalni? Akkor kár, hogy ismeretlen.
KOVÁCS Érdekes, én észre sem vettem.
KETTESKE Én sokat néztem ezt a képet. Régebben.. . KOVÁCS A Lapátostól vettem.
KETTESKE Az ágya fölött függött... És most maga örökölte. Ezt is. Velem együtt.
KOVÁCS Na nem egészen.. .
KETTESKE Levett a lábamról - egészen. Maga született győztes. Biztos az oroszlán jegyében született.
KOVÁCS Kos vagyok.
KETTESKE Mindegy, engem legyőzött. A magáé vagyok, vegyen el!
Kovács arcán ijedt csodálkozás. Láthatóan el- és összehúzódik.
88
KOVÁCS Azt hiszem, kibékülök a feleségemmel. Mégis,
az együtt töltött fiatalság, a közös gyerek. . . meg,
hát az anyagi érdekek.. .
NARRÁTOR Merev izmok, testközeli fagy, düh és
szégyen.
KETTESKE Akkor én megyek. KOVÁCS Nem akar itt aludni'?
KETTESKE Nem, otthon jobban ki tudom pihenni
magam.
Ketteske összeszorított szájjal kimegy a ruhájáért. Most határozottan megöregedett.
KOVÁCS Úristen (ásít), hogy fogok én reggel felkelni?!
A házmesterlakásban, Szabóné és István egyeztetik a névtelen leveleket.
HÁZMESTERNÉ Mi a fenét toldozgatod, most írhatjuk
le újra.
ISTVÁN Igaza van. Így élethűbb.
Szóval, még kétszer ismételjék meg. más írással, a
megváltoztatott szöveggel, az elég lesz.
HÁZMESTERNÉ És te? Mit csinálsz te? Mi itt melózunk, te meg bólogatsz!
ISTVÁN This is not my cup of tea. . . (István becsmérlően végigméri és otthagyja az anyósát.) HÁZMESTERNÉ Te, te. . . hőscincér! Gyávák vagytok az öreggel együtt! Bújjatok az elvetekbe! ISTVÁN Gyáva? (fordul vissza) Ha aláírja, én is aláírom,
ha nem, legyen a maga ügye.
Endre és Győző állnak a két kivetítővászon között és beszélgetnek.
ENDRE Gratulálok, a nagymamád bűbájos volt. És szép!
Én még ilyen szép öregasszonyt nem láttam. Ha
van egy facér unokahúgod, bemutathatod nekem. GYŐZŐ Már rég Budapesten, vagy Amerikában vannak. ENDRE Kár. A Máli néni biztos kikosarazna. Jókedvűen nevetnek, egy óriási lakoma után sétálnak a Körös-parton. (Képe a kivetítőkön.)
GYŐZŐ Csak nem nősülni akarsz?
ENDRE Á, ismersz. Épp az elől menekülök. GYŐZŐ Már évek óta...
ENDRE Bár, ha meggondolom, hogy valakit így átmenthetek innét. . . de ne fessük az ördögöt a falra, főleg itt a Kanonok-soron.
GYŐZŐ A Körös-parti Párizs. .. Gyönyörű most is, de elszomorítóan lepusztult állapotban van. A románok nem törődtek a mi.. .
ENDRE Menjünk vissza a kocsihoz, estére sem érünk viszsza Kolozsvárra.
GYŐZŐ Úgyan, 150 km. Idegesít a téma?
ENDRE Csak a beszéd róla. Tudod, a nagyképű embereket mindig idegesíti saját tehetetlenségük tudata. A kocsihoz mennek, beülnek. Folytatódik a „vetített" utazás.
ENDRE Gyönyörű vidék! Még sohasem voltam ennyi szépséggel körülvéve. Itt aztán tényleg kicsi az ember.
GYŐZŐ Igen. Ijesztően szép. . . Az ott a Király-hágó. ENDRE Az író el akarja felejteni a jelzőket...
GYŐZŐ Ez volt Bánffihunyad. Akkor valahol itt kellene
lennie Selgesnek... Na, dobog a szíved?
ENDRE Mint a János-kórház szülészeti klinikája előtt. GYŐZŐ Költő hazudj, csak rajt' ne fogjanak...
ENDRE Igazán megtanulhatnád rendesen ezt az idézetet. GYŐZŐ Miért? Nem így...?
ENDRE Hagyjuk. Majd hazafelé elmondom.
GYŐZŐ Mit? Az idézetet vagy az érzelmeidet?
ENDRE Egyikre sincs szükséged. Se neked, se nekem. GYŐZŐ Rajtad már csak a szerelem és a helyváltozásos
magány segíthet. Ezt remélem jól, idéztem. ENDRE Te belenéztél a jegyzeteimbe.
GYŐZŐ Kíváncsi voltam, mit írtál az étteremben. Máli néni is biztos meg fogja kérdezni.
ENDRE Jó, de agyonütlek, ha eltéveszted. GYŐZŐ Na, az ott már Kolozsvár.
90
A vetítővásznakon jellemző kolozsvári képek, közöttük
asztalok, kávéházi belső.
NARRÁTOR Egy zsúfolt kávéházban ülnek, a Kolozsvári Magyar Színház Klubjában, nagy társaság körében. Endre fáradt, sokat is ivott, legszivesebben aludni menne. A lányok túljátszottak, a gesztusok eltúlzottak, valahogy minden túlzásnak tűnik. Még a beszéd is. Túlságosan ízes, túlságosan szép. Egy színész a jól ismert keserűséget emlegeti, a rossz sorsot, a kormány nemzetiségi diszkriminációit, a falupusztítási programot, az erőszakos asszimilációt, a román „nemzeti-szocializmust". Győző bólogat.
SZÍNÉSZ És egyre kilátástalanabb a helyzet. Vagy csinálunk valamit, hogy a világ felfigyeljen és segítsen, vagy szétesünk, beolvadunk, megszűnünk nemzetnek lenni.
MÁSIK SZÍNÉSZ Soha, Bertalan! A székelység soha nem olvad be, nekünk nincs máshol, nincs máshova! Odafekszünk élő akadályként a buldózerek elé, de nem hagyjuk magunkat.
GYŐZŐ Ott leszünk mi is!
Endre bólint.
MÁSIK SZÍNÉSZ De segítség kell! És kitől kapnánk, ha nem tőletek? (fordul Endréhez)
ENDRE Mármint a Magyar Kormánytól?
MÁSIK SZÍNÉSZ Az anyaországtól, a magyarságtól!
ENDRE Nézd. Erőteljes javulás tapasztalható. A kormány hivatalosan tiltakozik az erdélyi atrocitások ellen, Bécsben több országgal együtt felszólaltunk, a Helsinki Záróokmányban lefektetett nemzetiségi, kisebbségi jogok betartásáért. Többek között épp azokért, amikről beszélünk, az emberi jogokról, a szabad nyelvhasználatról, a nemzeti művelődésről, kultúráról, az anyaországokkal való erősebb kapcsolatról, a nemzeti értékek megőrzéséről, a normális nemzetiségi politika kialakításáról. A családegyesítésről, a buldózerpolitika leállításáról stb. stb. Mindenki tudja, hogy elsősorban felétek és értetek szól. A kormány segíti és befogadja a menekülteket. Ettől függetlenül is érezni a hivatalos álláspont becsületes változását Erdéllyel kapcsolatban. És talán most az új gorbacsovi törekvések kapcsán...
91
SZÍNÉSZ Ez szép, szép, de ez is kevés! Ez holnap már nem segít rajtunk.
MÁSIK SZÍNÉSZ Ez így magában lófasz, öcsém. A magyar közvéleménynek, az íróknak, művészeknek nyomást kéne gyakorolniuk a román kormányra, be kéne mutatniuk a helyzetünket a világnak, felül kéne bírálni a hibás trianoni döntést és következményeit, nemzeti és nemzetek közötti összefogással, helyre kell tenni az új román „nemzeti-szocializmust" és diktátorát...
SZÍNÉSZ A vezetésetek is lehetnek keményebb és az ENSZ elé kell vinni az ügyet! Amit elmondtál, az.. .
ENDRE Az politika.
Endre keserűen elvigyorodik, hátratolja a székét és feláll. ENDRE Örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Ne
haragudjatok, de fáradt vagyok, lefekszem. SZÍNÉSZ Mária, kísérd el!
Egy lágy, madonnaarcú lány feláll az asztaltól.
MÁSIK SZÍNÉSZ Te meg tégy valamit az elnyomott székelységért!
Kilép a nevetésből. Lüktet a feje, ideges. Megragadja a mosolygó lányt, és a karjánál fogva megrázza.
ENDRE Mit akartok tőlem? Nyírjam ki a Csaut, vagy mit
csináljak?! Hát nem értitek, hogy értelmetlen?! MÁRIA Lehet, hogy értjük, de így nem szabad(na) élni. Endre nézi a csendesen mosolygó nőt és sírva fakad.
Ketteske a szobájában, a tükör előtt ül és elgondolkodva nézi magát.
KETTESKE Van még két-három évem. . . (elfintorodik és nyelvet ölt a tükörre)
Feláll, elnézegeti meztelen testét.
KETTESKE Csak a fejem kéne levágni. .. Majd álarcot hordok, vagy kiegészítem a „vakolatot" (emeli fel a nagy, bőröndszerű sminktáskát). Endre azóta sem jelentkezett... és milyen pimasz volt a kis hülye! Hát ebből sem lesz lakodalom... (Ketteske elnyom egy ásítást.)
Megcsörren a telefon. Ketteske odaugrik, kivár három csengetést és felveszi a kagylót.
92
KETTESKE Halló? Igen én... Szia Béla!
Jól vagyok. . . Persze, csak rád várok. Hiányoztam? Miért nem hívsz meg magadhoz? Komolyan? Nem hülyéskedsz? Igen. Nagyon szívesen, ahogy lehet. Csókollak szerelmem. - Ketteske leteszi a telefont és felsikít örömében. Az anyja néz be.
CZIDÁNÉ Mi van, meghülyültél? Minek örülsz annyir a.. .
KETTESKE Megyek Norvégiába! A Béla meghívott! CZIDÁNÉ Hát csak menjél. Mindenkinek jobb lesz. (morogja)
Kovács úr felriad, bambán ül az ágyban.
BELSŐ HANG (KOVÁCS) Csöngetnek... Tényleg csöngetnek. De ki csönget ilyenkor? Ilona jött vissza?
Nem voltam elég egyértelmű? Biztos itthagyott
valamit.. .
Kovács úr kitámolyog az előszobába, útközben rábambul a faliórára.
KOVÁCS A fenébe is, már fél 8! (kinyitja az ajtót) POSTÁS Jó reggelt kívánok, ajánlott küldemény. KOVÁCS Khm. . . Jó reg...? - khm - (nyög bosszúsan.) POSTÁS Tessék. . . Itt szíveskedjék aláírni. Kovács aláírja a postakönyvet, némi aprót nyom a postás kezébe.
POSTÁS Köszönöm, tisztelettel.
KOVÁCS Honnan jött ez?
POSTÁS Én nem tudom tisztelettel, de rá van írva.. . Kovács a fény felé fordítja a borítékot.
KOVÁCS BRFK (betűzi)... azaz Budapesti Rendőrfőkapitányság.
Kovács úrnak felszalad a szemöldöke.
Szoba, duplaággyal, Endre és a tegnap esti nő. (Mária) Győző nyit be.
GYŐZŐ Jó reggelt! Öltözz gyorsan, leviszlek a birtokaidra. ENDRE Hová?
93
GYŐZŐ A kriptába. Mondd, Vénuszom, (néz az Endre mellett fekvő lányra) te mindig ilyen szépen mosolyogsz?
ENDRE Állandóan. Megőrjít ezzel az állandó, kedves, elnéző mosolygással.
Endre kiugrik az ágyból, bemegy a fürdőszobába. GYŐZŐ Siess! (kiált Endre után)
Kösz ezt a reggeli mosolyt. (fordul a meztelenül fekvő lányhoz, aki meg sem próbálja megigazítani az Endre által lerúgott takarót) Miért kellett neked egy tragikus hős, én jobban értékeltem volna a komikát.
MÁRIA Majd legközelebb (mosolyog a lány), de félek, rosszul érzékeled az összhatást.
GYŐZŐ C'est la vie...
ENDRE Merde vie. (lép be) Rögtön kész leszek.
GYŐZŐ A kocsiban várlak. Viszontlátásra! (kacsint a nőre és becsapja az ajtót)
ENDRE Legjobb, ha fel se kelsz, egy óra múlva itt lesz. MÁRIA Örülök. Ha veled együtt.
ENDRE Persze, igazad van. Kettő mindig több mint egy. MÁRIA Nem értesz.
ENDRE Vannak dolgok, amit nem akarunk érteni magunkban. Na pá, gyönyörűm, Isten tartsa meg a mosolygásod.
MÁRIA Gyere vissza...!
Endre és Győző a kocsiban ülnek. Folytatódik az „utazás" .
GYŐZŐ Most merre? Arra már Csucsa van, mögöttünk Bánffihunyad.
ENDRE Nem tudom. Valahol itt kell lennie.
GYŐZŐ Kérdezd meg azt az embert. Elég idős. Biztos tud magyarul.
ENDRE Jó napot, bátyám. Selgesre mennénk, nem tudna útbaigazítani?
IDŐS MAGYAR Jó napot. Selges? Az már nincsen.
ENDRE Úgy... és Farnas?
IDŐS MAGYAR Az van. Jobbra, egyenesen. ENDRE(köszön) Isten áldja.
94
Beszáll a kocsiba.
ENDRE Az elágazásnál jobbra, egyenesen. GYŐZŐ Mit mond?
ENDRE Ki? GYŐZŐ Az öreg.
Endre kihajol az ablakon.
IDŐS MAGYAR Mikor jöttök már? (Az öreg arcon ráncokba töredezett szomorúság,)
GYŐZŐ Te, ez sír. ENDRE Úristen.. . Szótlanul mennek.
GYŐZŐ Ez az. Farnas. Kiraklak a templom előtt, ott
majd eligazítanak. Elmegyek a székelyekért és úgy
este 8-ra itt vagyok érted. ENDRE Kösz.
Győző indít és elporol.
Iroda. Kovács érkezik. Meglátja Istvánt, kiszól a külső helyiségbe.
KOVÁCS István! Gyere be! ISTVÁN Tessék parancsoljon.. .
KOVÁCS Van nekünk valami ügyünk a rendőrséggel?
Feljelentés, vagy valami ilyesmi.. .
ISTVÁN Tudtommal nincs. Miért, mi történt?
KOVÁCS Semmi, csak a lakásomra érkezett egy idézés. ISTVÁN A gazdasági rendőrségtől?
KOVÁCS Miért jött volna a gazdasági rendőrségtől?
BRFK. Biztos megbukott valamelyik alvállalkozónk.
ISTVÁN Hát persze, persze... Mi más... Biztos túl sokat
akartak kaszálni.
KOVÁCS A pitiánerek, sohasem tudják, hol a határ.
A főkönyvelő bent van?
ISTVÁN Már elment, csak hétfőn jön be.
KOVÁCS Mégiscsak lehetetlen állapot, hogy pénteken
fél háromkor már mindenki lelépjen!
ISTVÁN Én itt vagyok.. .
KOVÁCS Hétfőn reggel vételeztesd vissza vele ezt az
összeget. Elszámolásra vettem fel. .
Kiveszi a táskájából a pénzt.
95
KOVÁCS Negyvenötezer forint, számold meg. ISTVÁN De.. .
KOVÁCS Én reggel 8-ra megyek az idézésre. El ne felejtsd! A főkönyvelő első dolga legyen bevételezni!
ISTVÁN El lesz intézve.
KOVÁCS Valószínűleg kések majd egy kicsit, ha adódik valami, intézd az ügyeket helyettem.
ISTVÁN Értem. Minden rendben lesz.
István kifordul az ajtón, vigyorgó arca nekiragyog a falnak.
Endre körülnéz. Megcsodálja a gyönyörű templomot, (a kivetítőn külső-belső képei) a festett, kazettás mennyezetet, a megdöbbentően szép faszobrokat, faragásokat. ENDRE Már ezért érdemes volt. . . (mormolja) Sarkon fordul, egy fekete-kendős asszonyba ütközik. ENDRE Kezét csókolom. Nem tetszik tudni, merre van
a Selgesy kripta?
ASSZONY Kripta? Van egy a temetőben, fent a dombon, arra, ni.
A kezével mutatja az irányt.
ENDRE Köszönöm szépen.
A temető (vetítve) régi részében kopjafák, öreg keresztek. Lejjebb újabb sírok, síremlékek, kőkeresztek, mint bárhol máshol. A sírkert végében, a kerítés mellett, kis barokk kripta. Felírás nincs, de ott a címer rajta. BELSŐ HANG (ENDRE) Ez az. Na, hajolj meg, és tűnj el. Szorongatja az útközben szedett kis mezei csokrot, nézi a felfeszített ajtópántot, a félig benyomott ajtót. NARRÁTOR Keserves dolog az író szempontjából, hogy
az ember érzékei, idegei egy csomó különböző
stresszhatásra ugyanúgy reagálnak; elszorul a torka,
veszettül dobog a szíve, elakad a lélegzete, kiveri a
víz stb., ordít, sír, vagy csak néz szélütötten. Ronda
dolog, pláne, ha az író önmagát figyeli, még ilyenkor is.
96
Körben a falban három szinten koporsók, illetve koporsók helyei. Középen kettétört márvány sírfedő, a kisebbik darab elhúzva. Mellette, rajta, alatta, kupacba összedobálva a csontok, koporsódarabok, ruhafoszlányok. A földön üvegcserép, csikkek, emberi ürülék, újságpapír. NARRÁTOR Endre áll és lényegtelenné válik. Érzéseit,
gondolatait, aki nem tudja elképzelni, megérteni,
annak hiába is írnám le.
Szétszórja a virágokat a csonthalomra, meghajol, mintha játszana (mindig szégyellte érzékenységét önmaga előtt) és kihátrál. Neki a vasajtónak, amely tompán dörren.
-... (román szöveg). . . (éles női hang, felháborodott, számonkérő.) Endre megdermed. Kikászálódik az ajtóból. Arcán esetlen, zavart mosollyal, széttárt karokkal mutatja.. .
ENDRE Nem értem.. .
NŐ Maga magyar? Mit keres itt?
ENDRE Virágot hoztam. . . (Befelé mutat a sírboltba.
Ahogy visszanéz, a mosolya mintha megfagyott
volna.)
NŐ A rokonai ? (int a kripta felé) ENDRE Igen.
NŐ Távoliak?
ENDRE Ahogy vesszük. Kilométerre eléggé, Budapesten
élek, másrész a szüleimen kívül, apai ágon mindenkim itt van.. .
Most a lány jön zavarba. NŐ Bocsásson meg...
NARRÁTOR Endre rájön, mi a furcsa a lányon az első
pillanattól fogva. Hasonlít rá. Olyan mint ő, lányban. Csak szebb. . . Kimondottan szép, igazi, ritka,
érdekes szépséggel.
NŐ Ne haragudjon, én csak. .. Látja milyen állapotban
van. . . Nincs senki, aki őrizné, szörnyű. .. iszonyú
lehet magának. Szégyen.
ENDRE Ez van...
Endre még mindig zavartan áll, majd kinyújtott kézzel közeledik a pár méterre álló lányhoz. Kezd magához térni, érzi, hogy nevetséges.
ENDRE Selgesy Endre vagyok...
NŐ Farnasy Veres Éva. Szegről-végről rokonok vagyunk. ENDRE Igen, olvastam.
ÉVA Érdekli a családtörténet?
97
ENDRE Nem, de olvastam egy pár koporsón a nevet.
ÉVA Halottak napján mindig feljövök ide. Már évek óta ilyen. . . Sírrablók ékszereket kerestek. Sok az idegen erre. A magyar családokat Bukarestbe költöztették, helyükre románokat hoztak. Alig maradtunk. . . Pedig kislánykoromban ez tiszta magyar falu volt. Ezek nem itt gyökereznek, semmi emléket nem tisztelnek, legföljebb, amit átvesznek, átírnak, átkeresztelnek.
ENDRE Igen. Rossz látni.
ÉVA Sokan maguktól elmennek innen.
ENDRE Nem ülünk le? Ide a lépcsőre. Ez még az én tulajdonom. Apám pár éve újra megváltotta, kifizette..
ÉVA Ne ide. Inkább a fűbe. Oda, a napos részre.
Szomorú?
ENDRE Ha nem találkoztunk volna, most nem látnám, milyen gyönyörű a környék, a felszántott dombok, a falu, a kopjafák mögött a fenyőgalléros hegyek, hogy Te milyen szép vagy. Szomorú? Más. Halottaimmal egy kicsit én is meghaltam, miattad továbbszülettem. Néha kezdetek és végeredmények között csak szavak és szokások vannak, néha egész világok. . . És minden reinkarnálódhat egy pillanatban.
ÉVA Vagy nem.
ENDRE Vagy nem... Te, Selges hol van? Mondták, hogy megszűnt. . . De innen a dombról biztos látni. Valamit...
ÉVA Eltűnt. '19-ben, amikor bevonultak a románok, itt harcok folytak, a kastély leégett, a falu elpusztult. A köveket széthordták az építkezésekhez, csak egy pár gazdasági épület maradt meg, az most major, ott, a fák között balra, a többi szántóföld. . . Por
volt, s hamuvá lett.
ENDRE Vagy új élet a kövek felett.
ÉVA Lehet. De ha nem állítjuk meg ezt az őrületet, nemsokára itt mindennel így lesz.
A lány arca megfeszül, hangja megkeményedik. A feszengő Endrére néz.
ÉVA Ne haragudj. Az ember itt megszokja, hogy mindennap siratni kell. Ott lent a faluban, az a tornácos, fehér ház, az is a családé volt régen. Most iroda.
ENDRE Beszélj magadról. A múltról csak késő ősszel szeretek beszélni, esőverte ablakok mögött, öreg emberekkel... 98
ÉVA Mit meséljek? 18 éves vagyok. . . Hajadon, most
érettségiztem Kolozsvárott, rajzszakos gimnáziumban.
ENDRE Ott is laktál?
ÉVA Igen, a nagynénémnél. Ott jó volt. Mégiscsak város.
Sok barátom volt, színház, mozi, társaság... ENDRE Sajnálod, hogy haza kellett jönnöd?
ÉVA Na, hallod. Hát nézz le. Ne egy napra nézd, hanem
egy évre, egy életre.
ENDRE Úgy tudtam, ti nem akartok elmenni innen. ÉVA Ezt úgy hívják, a nagy székely ellentmondás. De
vonatkozik mindnyájunkra. Nézd, én grafikus akarok lenni. Van hozzá tehetségem. Mondták és érzem.
De terem nincsen. Itthon nincs felsőfokú képzés.
Csak Bukarestben, oda meg nem vesznek fel és nem
kapnék ösztöndíjat...
ENDRE Biztos?
ÉVA Na, ne nevettess. Különben is, ha innen elmegyek,
nem Bukaresbe megyek.
ENRE Hanem?
ÉVA Először Magyarországra, aztán meg.. . ENDRE Hogyan? Kivándorlással? ÉVA Á, az szinte lehetetlen. Házassággal. ENDRE Addig vársz, míg... ÉVA Neem... névházassággal, Daciáért. ENDRE Mii?
ÉVA Egyszerű üzlet, a klasszikus szerződéssel. Egy ottani
magyar srác elvesz feleségül, elintézi a befogadónyilatkozatot, a honosítást, meg a többi hivatalos
papírt, garantálja, hogy a szükséges ideig, amíg nem
kapom meg az állampolgárságot és az útlevelet, fenntartja a hivatalos házasságot, vállalja, hogy lakást ad,
legalább is hozzá leszek bejelentve, és a kezdeti időszakban, a beilleszkedés alatt anyagi felelősséget
vállal értem.
ENDRE Egy Daciáért?
ÉVA Igen. Vagy az áráért. De általában a kocsi tisztább
ügy, mert a lány itt eladja mindenét, már attól függ,
mije van, ékszerbe fekteti, a maradékért vesz egy
Daciát, azzal megy át. Mi magyar anyanyelvűek,
magyar nemzetiségiek, csak repatriálunk, legtöbbször azonnal megkapjuk a magyar állampolgárságot,
de a külföldiek is maximum három év alatt megkapják. Akkor aztán elválnak, és.. .
ENDRE Újra lehet kezdeni. Három év alatt pont szétrohad egy Dacia.
ÉVA De cinikus vagy. Ez üzlet. Még sohasem hallottál róla?
ENDRE Dehogynem. Az egyetemen volt egy srác, az is így csinálta.
ÉVA Na, ezek is egyetemisták, akikkel én beszélek. ENDRE Hagyjuk ezt... Különben is, most más a helyzet.
Mint menekültnek erre nem lenne szükséged.
ÉVA Az én szüleim itt élnek, míg élhetnek, nem mennek
el innen. Nekem ide évente többször, legálisan vissza
kell térnem. Ez a helyes megoldás.
ENDRE Persze, üzlet a szerelemmel, az élettel.. .
ÉVA Csak a díszletekkel. . . Kis mimózalélek. (kedvesen megsimogatja Endre állát.)
ENDRE Azt hiszed? Pár éve Párizsban én is meg akartam csinálni. Konzuli útlevélért, hogy akkor és addig mehessek oda, ahova akarok. Egyébként is, egy kis időt még Párizsban akartam tölteni.
ÉVA Nem csodálom... És sikerült?
ENDRE Nem jött össze. Az ember néha többet mutat magából, mint amennyire szükség lenne és így azt is elveszíti, ami a felétől meglenne.
ÉVA Hogyhogy?
ENDRE Én névházasságot akartam, a nő meg engem. Nem kellett volna az esküvő előtt együtt lennünk.
ÉVA Az miért volt baj?
ENDRE Neki nagyobb szerencséje volt velem.. . Endre fancsali képet vág, a lány hangosan nevet. ÉVA Hát ez óriási... Tényleg, ki vagy te? ENDRE A te reménykedő barátod.
ÉVA Azon kívül, hogy a barátom vagy, mit csinálsz, mivel foglalkozol?
ENDRE Szellemi szabadfoglalkozású, magyar író vagyok. ÉVA Még sohasem hallottam rólad.
ENDRE Mit merészelsz! (tettet Endre) Nem is csodálom még nem vagyok halhatatlan.
ÉVA S ezen kívül? Mesélj magadról.
ENDRE Mit meséljek?
ÉVA Mindent. Minden érdekel.
ENDRE Budapesten élek, 33 éves vagyok, költő és va gyontalan. 14 éves koromban jutottam el az önálló gondolkodás alapszintjére, eben az évben volt az első
100
szexuális élményem, tehát innen kezdem. Kirúgtak az összes budapesti középiskolából, illetve nem vettek át...
ÉVA Hogyan, miért?
ENDRE Ez most lényegtelen. Azóta legendává nőtt, de csak tévedés volt. Mindenesetre az én kamaszkoromat derékba tette. Apám leküldött vidékre, mezőgazdasági technikumba. Ott maradtam 18 éves koromig, amíg le nem érettségiztem. Egy fiúkollégiumban, melynek szabályzatához képest a nevelőintézet örömtanya volt. Minden hónap első vasárnapján mehettem haza eltávozásra, ha valamiért nem vonták meg ezt a kegyet. De általában megvonták. Minden eltávozás után mintha 10 évet zuhantam volna vissza. Se színház, se szórakozás, se diákszerelem...
Endre elmélyül az emlékeiben, gondolkodik, mit és
hogyan mondjon el.
ENDRE Negyedikben egy versemmel megnyertem a Sárvári Diákköltők, Diákírók Országos Fesztiváljának első díját, majd jelesre leérettségiztem. Sikeres felvételi után felvettek a szegedi JATE magyartöri szakára. Otthon lejártam Illésre, Omegára, a Metróklubba, Kex-re, Minire, kezdtem bejáratos lenni mindenhova. Érdekeltek a hipszterek, egy nyarat végigcsavarogtam velük. Zenészekkel, művészpalántákkal barátkoztam és nőkkel, egyre több nővel!
Az egyetem előtt előfelvételisként elvittek katonának. Egy hónappal később vonultam be, vállig érő hajjal. Lenyírtak kopaszra, hetekig megfordítottam a tükröt mosakodás közben. Szerencsére legyűrtem egy műveltségi vetélkedőt, és kultúr-katona
lettem. Írtam egy színdarabot amit helyeztek a KI-MIT-TUD-on. Magamnak is bedugtam egy szerepet, hogy többet lóghassak. Jártuk a helyőrségeket, így valahogy átvészeltem. Már elsőben leközöltek a Tiszatáj-ban. Írhattam, volt nő, ital, nem voltam sehova bezárva - éltem! Aztán 1972. III. 15-én tevékenyen részt vettem a pesti diáktüntetésben. Kicsaptak. Egy év múlva folytattam a tanulmányaimat a pesti Bölcsészen. Megjelentem egy egyetemi antológiában, kezdtek közöl
101
ni az irodalmi lapok. Közös irodalmi esteken vettem részt. Az egyikből balhé lett. Erdélyt vissza - nacionalista tüntetéssé sikeredett. Én közben egy faházban keféltem. Érted? Ez a röhej! Az utánam fellépő költő szervezte. Rendőri idézés az egyetemre, politikai rendőrség. Rám akarták bizonyítani, hogy én voltam az értelmi szerző. Hetekig nyúztak, kimentek a lakásomra, lefoglalták az írásaimat. Végül nem bírták rámbizonyítani, amit nem is követtem el. Írásbeli figyelmeztetést kaptam, mert egyetértettem a rendezvénnyel és elmulasztottam a feljelentési kötelezettséget. Csak én. A másik 50 nem, aki rajtam kívül részt vett, a többi 10 valószínűleg rendőr volt. A nyomozást vezető tiszt szerint továbbra is kézenfekvő, hogy én voltam az értelmi szerző, hisz részt vettem a III. 15-i tüntetésben, szerepeltem az irredenta szerzői esten, köztudottan nacionalista beállítottságú vagyok, a képességeim. . . Csak éppen keféltem a szomszédos faházban, szerencsére két nővel, s így kielégítően bizonyítani tudtam. Nem szállt le rólam, figyeltetett, próbálkozott. Szóltam az apámnak, leültünk, őszintén megbeszéltük a dolgot. Másnap bement a miniszteréhez és a segítségét kérte. A zsaru telefonon bocsánatot kért - az apámtól! Ettől függetlenül egy csomó versemet nem kaptam vissza és öt évig gyakorlatilag nem közöltek. Belevetettem magam a szórakozásba, zsebpénzem volt, az apám a ruházkodásomat állta. Megismertem az egyetemi klubokat, és az éjszakát, ha tehettem naponta váltogattam a nőket. Közben figyeltem és írtam (magamnak). Átéltem a hippi-rock-pop korszakot, már untam a discót és a fiatal művészek klubját. Aztán lediplomáztam, tanítani mentem egy szakközépiskolába. Folytassam?
ÉVA Igen, folytasd még.
ENDRE Fél év után rájöttem, nem bírom elviselni a buta gyerekeket, nem tudok elfogulatlanul értékelni egy 16 éves srácot, aki összekeveri Dantét Homérosszal. Abbahagytam a tanítást. Megjelentem a párizsi Magyar Műhely-ben, ígéreteket kaptam egy kötetre. Kiutaztam és négy csodálatos és két iszonyú hónapot töltöttem Párizsban. A kötet akkor nem jelent
102
meg, a tervezett névházasság nem jött össze... Egy fillér nélkül csöveztem haza, hazatelepülési engedéllyel. Le voltam égve, anyám támogatott. Örököltem egy lakást. El akartam cserélni, pénzt akartam belőle csinálni. Anyám és az ügyvédem lebeszéltek, hogy várni kell még. Nem tudtam ott élni, olyan állapotban volt. Odatelepítettem egy nyakambaszakadt kutyát (a barátnőmnek vettem, a nő ment, a kutya maradt) és legénylakásnak használtam. A ház lakói összeesküdtek ellenem, felváltva feljelentettek, csendháborításért, közbotrányokozásért (az egyik nőm túl hangosan sikongatott szeretkezés közben), mert hangosan kopog a klumpán a gangon, s nem tudnak aludni. Aztán megszült a kutyám és a nyolc kis dog állatkertté változtatta a kéglit. Fellángolt az egyetértő gyűlölet. Mostmár naponta jelentettek fel, hol a Köjálnál, hogy nem tartom rendesen a kutyákat, hol az IKV-nál, hogy nem rendeltetésszerűen használom a lakást, a Tanácsnál, hogy nem lakom ott és egynél több kutyát tartok, a rendőrségen válogatott indokokkal, s miután egy lakógyűlésen kollektíve -elküldtem őket a francba, a pártbizottságon összeférhetetlenségért. Előbb visszavonták a főbérleti jogomat, jogcímnélküli lakáshasználó lettem, majd rosszhiszemű jogcímnélküli! Kerestek egy vidéki rokont, aki polgári pert indított ellenem a lakásért, és csodálatosképp a bírónő is mellettük volt. Kilakoltattak, szükséglakás és haladék nélkül, azzal az indokkal, hogy egyáltalán nem lakom a lakásomban! Hiába, egységben az erő!
Mielőtt elköltöztem volna, éjjel háromkor teleraktam a balkont égő gyertyákkal, először zongoráztam egyet ébresztőnek (nem tudok játszani), majd meztelenül táncoltunk és énekeltünk barátnőmmel az erkélyen. Mikor láttam, hogy .,szeretteim és jóakaróim" összegyűltek az ablakokban, szózatot intéztem hozzájuk, majd kidugtam a seggemet a rácson és lefingottam őket. - Ezt nektek, emlékezzetek rám! - 30 éves koromban hazaköltöztem az Anyámhoz két doggal. Képzelheted. Nála laktunk és ettünk, plusz kaptam napi száz forintot zsebpénznek. Szövegírást vállaltam haver
103
együtteseknek, „négerként". Animációs, majd TV-s ötleteket, később filmnovellákat kezdtem írni.
ÉVA Hogy jutottál be`?
ENDRE Anyám bemutatott, meg már ismertek néhá- nyan. Anyagilag időnként rendbejöttem, kiváltot- tam a szellemi szabadfoglalkozást. Elkezdtem írni a regényemet, amit még most is írok, de ellustul- tam és elfogyott a pénzem. Az anyám unja, hogy kölcsönözzön, egyre kevésbé bízik bennem. Szóval egyszer fent, egyszer lent. No, most valami érde- kesebbet: partnerkapcsolataim főleg szexuális jelle- gűek és egyszeriek. Magam sem tudom, először mire vágyom, előbb talán szerelemre. Ez van, gyö- nyörűm. Ezenkívül az egész életem harc a magány ellen és a magányért. Most már megcsókolhatlak?
ÉVA Temetőben?
ENDRE Miért, gondolod, hogy a szellemek irigykedné-
nek? Különben, ilyenkor még alszanak.
ÉVA Azért temetőben nem szokás...
ENDRE Az attól függ. A középkori Franciaországban
bálokat rendeztek a temetőkben. Villon korában
Párizs temetői közismert találkahelyek voltak. Na? ÉVA Ki mondta, hogy meg akarlak csókolni? ENDRE Ja. . . Csak a véleményemre voltál kíváncsi. ÉVA Ne szaggassuk darabokra az egészet. Szerintem a
franciák sem a családjuk sírjai között szeretkeztek.
ENDRE És Rómeó és Júlia?
ÉVA Ők meghaltak a kriptában.
ENDRE Is.
ÉVA Furcsán értelmezed te Shakespeare-t. Nézd, megy le a nap.
ENDRE Lejárt a munkaideje. Olyan ebben a hónapban, mint a nyugdíjas. Csak heti meghatározott órát dolgozhat. Örülünk is neki, mint a vállalat a nyugdí- jas gépírónőnek, ha egy kis maszek melóra belá- togat...
ÉVA Nem biztos, hogy szeretném a verseidet.
ENDRE Te engem szeress! (magához rántja a lányt) ÉVA Ne, tényleg ne... Gyere, meghívlak egy pohár borra. ENDRE A faluba? Úgyis szállás után kell néznem. ÉVA Nem, a présházunkba. Szálloda nincs a faluban, s a
rendelet szerint csak a rokonoknál szállhatnál meg. ENDRE Akkor nekem marad a kripta.
104
ÉVA Vagy én.
ENDRE Ebben maradunk.
ÉVA Ide megyünk a szomszéd dombra Ha itthon vagyok, mindig oda bújok el, ott rajzolok.
ENDRE Legalább megmutatod a képeidet. ÉVA Kénytelen leszek. Meg te is nézni őket. ENDRE Hát akkor, Horatio, hagyd itt holtaidat! ÉVA Hamlet?
ENDRE Nem hiszem, most találtam ki, csak a Horatio
illett a stílushoz, meg alliterál is. ÉVA Tee!
Iroda. (Rendőrség) A fogason rendőrsapka, gumibot. Kovács úr az asztal mögött ül, egy fiatal nyomozó le s fel, fel-alá járkál a szűk szobában. NARRÁTOR Kovács úr megborzong. A hétfő reggeli ősz.
Mintha a jó természetű természet megsértődött
volna. Ősz jön. Másféle élet, őszítő. (akad eszébe
a verssor) Hétfőn még a fű se nő. (sóhajt Kovács úr
és ingerülten néz az előtte lévő papírra.)
NYOMOZÓJó, akkor most írja le, amit erről a lakásügyről tud, és amit esetleg jónak lát bevallani
nekünk.. .
KOVÁCS De hát, már elmondtam mindent!
NYOMOZÓ Le kell, hogy írja a vallomását. Ha elkészült,
írja alá, és kérem, várjon meg, míg érte jövök.
Az őrnagy irodájában (előző helyiség) . Az őrnagy telefonál.
NYOMOZÓ Egyértelmű, őrnagy elvtárs. Akárki akarja tönkretenni, alapos munkát végzett. Most néztem meg az összesítést, eddig három névtelen levél a Fővárosi Tanácsnak, kettő a pártbizottságnak, kettő nekünk, egy bejelentés a Kádár-titkárságnak, egy a gazdasági osztálynak, egy csomó a Népi Ellenőrzésnek.. .
ŐRNAGY Mit csinál?
NYOMOZÓ Írja a vallomását. Azt mondja, a ház eladása folyamatban van, öröklakásház lesz, és ő már előzőleg bejelentette az igényét mindkét lakás megvételére, ezért kérte, hogy utalják ki neki. Hogy,
105
a másik lakást eredetileg az övéből választották le, és ő visszaállítja az eredeti állapotot, mert így kívánja megvásárolni. Mindenféle megvesztegetést, lefizetést tagad.
ŐRNAGY És a többi ügyről?
NYOMOZÓ A gazdasági rendőrség még nem zárta le a nyomozást. Próbáltam utalni rájuk, de nem vette a lapot, és hivatalosan még nem kérdezhetjük, amíg be nem fejeződött a feljelentések hitelességének tisztázása.
ŐRNAGY Igen. . . Várakoztassa egy kicsit, hadd főjön a saját levében.
NYOMOZÓ Jó hasonlat, őrnagy elvtárs.
ŐRNAGY És eredeti, ugye Bélám? Maga még sokra viszi. Nézze meg, mi a helyzet a tanácsiak vallomásaival, addig körbezargatom a kollégákat.
NYOMOZÓ Értettem!
ŐRNAGY Igyekezzen vissza. (a telefonhoz nyúl)
A nyomozó végigmegy a „folyosón", belép egy szobába. Egy halom papírral jön ki, az ajtónyílásban a tanácselnök profilja látszik.
ŐRNAGY . . . .Jó. Szóval, ez biztos? Értem. .. Hát ez nem igaz. Jó. Persze, itt van. De figyeld meg, öt év múlva követendő példa lesz. A lakásügy, az más. Köszi, viszonthallásra.
Az őrnagy leteszi a kagylót és megnyom egy gombot. Civilruhás titkárnő néz be.
ŐRNAGY Jámbor hadnagy már visszatért'?
TITKÁRNŐ Igen, kint vár.
ŐRNAGY Küldje be.
NYOMOZÓ Semmi, őrnagy elvtárs. A tanácselnök fenyegetőzik, a többiek állítólag semmi pénzről nem tudnak.
ŐRNAGY Meséljen nekem erről a Kovács úrról. Mit tudunk róla?
NYOMOZÓ Elég sokat. Főleg a házmesterné és a volt felesége tettek ki magukért. Persze, így az intimitások és a pletykák dominálnak.
ŐRNAGY Csak a lényeget. Meg amit fontosnak tart. (kacsint bátorítóan az őrnagy, beosztottja csalódott arca láttán.)
NYOMOZÓ Kovács János, született 1940. február 29én. . . Budaörsön. . . Anyja Limóczy Ágnes. Álta
106
lános iskolába Törökbálinton, középiskolába a Villányi úti Cisztercita Gimnáziumba járt. A Műszaki Egyetemen akart továbbtanulni az építőmérnöki karon, de megfelelő pontszáma és jeles érettségije ellenére harmadszor is elutasították, nem jó (bár nem is rossz) származása miatt. Nem volt káder, és nem is lett soha. A katonaság után egy szállítási vállalathoz ment sofőrnek, majd egy tsz építőipari melléküzemágánál dolgozott, mint csoport- és részlegvezető. Közben levelezőn lediplomázott, építőmérnök lett. 40 éves korában gmk-t alapított, majd a Szolgáltató Kisszövetkezet főmérnöke lett. Jó felfogású, hangyaszorgalmú ember, műszaki téren művelt. Jó szervező. Egy személyben tervező, építésvezető, áras szakember. Munkatársaival jó viszonyban van,. 3 lépésről. Jó munkát szerez nekik, így jól keresnek. Tipikus egyszemélyi vezető. Az utóbbi időben magához ragadta a szerződéskötési és pénzkifizetési jogot. Ez az a momentum, amely elméletileg alátámasztja a feljelentéseket. Anyagi körülményei jók, a közelmúltban rohamosan javultak. A vizsgálat alapját jelentő lakást az elidegenítési eljárás során kívánja megvenni, van egy présháza Szekszárdon, a törökbálinti ház az anyja nevén (tavaly teljesen felújítatta). Van egy 1300-as Lada és egy Opel Mazda gépkocsija. A magánélete a válásig szokványos. A volt felesége kozmetikus. Van egy 17 éves fia. Házassága alatt egyre inkább otthonülő lett, összes szórakozása a futball és a TV. Tipikus kispolgár (teszi hozzá).
ŐRNAGY Ez a maga, vagy az informátor véleménye volt?
NYOMOZÓ Vegyes...
ŐRNAGY Folytassa.
NYOMOZÓ A felesége többet keresett, társaságba járt, ahova Kovácsot nem is hívta, „úgysem érezné jól magát". A srác 14 éves, amikor Kovács megtudta, hogy a felesége csalja, fiatal szeretőt tart. Kovács kiborul, őrjöng, (a lakók bejelentést tettek az esetről) felelősségre vonja. Az asszony ridegen a szemébe mondja az igazságot. Felpofozza. A nő a gyerekkel együtt hazaköltözik az anyjához. Két héttel később, anyósa közvetítésével Kovács meg
107
bocsát, visszafogadja. Fél év múlva az asszony elhagyja, elválnak. A bíróság az asszonynak ítéli a gyereket. Kovács szinte belebetegszik. A negyvenes éveiben jár akkoriban, de a környezete szerint ötvennek néz ki. Teljesen megkopaszodott, elengedte magát. Minden energiájával a munkájára koncentrál, szinte belemenekül. Pár év alatt a legmenőbb kisvállalkozások közé emeli a szövetkezetet. Neve, tekintélye van a szakmában, és nem utolsó sorban mobilizálható pénze. Az eltelt többékevésbé magányos évek után Kovács mostanában gyakran hangoztatta, hogy többet semmit sem tagad meg magától. Párhuzamosan a szövetkezeten belüli előnyomulásával, Kovács külsőleg is megváltozik. Ruhákat csináltat, ad magára, nyugati kocsit vesz, nyüzsög, társadalmi életet é1. Ő a házbizalmi, a közös képviselő.
A helyettese szerint nagyképű és befolyásolhatatlan. ŐRNAGY A cezarománia előszobája.
NYOMOZÓ Ennyi, őrnagy elvtárs, ez van. ŐRNAGY Mi a véleménye'?
NYOMOZÓ Ha megvesztegetésre, hűtlen kezelésre tényszerű bizonyítékaink nincsenek, akkor a feljelentések alaptalannak tűnnek. Ennyi erővel a fél káderdűlőt letartóztathatnánk.
ŐRNAGY Helyezze előzetesbe.
Az őrnagy élvezi helyettese meglepődött arcát. NYOMOZÓ És a bizonyítékok?
ŐRNAGY Megvannak. Még több is, mint amennyire a feljelentésekből számítottam. Az előbb hívtak a gazdaságiak. Állítólag a helyettese igen készséges volt...
A présházban. Ferde mennyezetű szobabelső vetítővásznakból és díszletekből. A hátsó főfalon (a függöny mögött), a lejjebb leírt festmények, a többi „falon" vázlatok, tájak, portrék, aktok, festve, vagy vetítve. A szoba hátsó részét fátyolszerű függöny választja le. Éva és Endre előtte állnak, kezükben egy pohár borral.
108
ÉVA Akkor egészségedre!
ENDRE Terád. Hé, Te nem tudsz koccintani! A szemembe nézz közben!
ÉVA De akkor kiömlik a bor.. .
ENDRE Gyakorolni kell. A szemmel a lélek kapcsolódik,
a pohárral a test.
ÉVA Látod, kiöntöttem.. .
ENDRE Nem baj, ennyi kell az isteneknek. Egész jó ez a
bor. Ti csináljátok?
ÉVA Az apám. Ez a hobbija. Állítólag évszázados receptek és keverési arányok alapján. ENDRE Minden esetre jó. Tiszta, finom bor.
Még egy pohárral?
ÉVA Be fogunk csípni.
ENDRE Na és, mi nem azért iszunk, hogy elviseljük egymást, mi együtt iszunk, hogy gyorsítsuk az időt,
közelebb kerüljünk.
Endre körülnéz, beljebb megy a szobába. A falakon mindenütt felszögezett képek, lágy tónusú táj - pasztellek, aktok, portrék, tanulmányok. Az asztalon rajzmappa, Endre lapozni kezdi.
ENDRE Ez olyan, mint Én.
ÉVA Látod, megálmodtalak.
ENDRE A fenét, itt nagyjából mindenki hasonlít rám,
Te is. ..
ÉVA Már nagyon kevesen.
ENDRE Van köztük, ami igen jó (emel ki egy-két lapot),
és ami több, érdekes. Különös ezeket a bátor, erős
vonalakat összevetni Veled.
ÉVA Ezek csak gyakorlatok, régi munkák.
ENDRE A többit hol tartod? Vannak más szobák is?
(csillan fel a szeme)
ÉVA Hálószoba, az nincs, ha arra gondolsz, de van a számodra egy nagyon kényelmes falócánk...
Endre grimaszol, meg van sértve.
ÉVA . . . és egy hálókamrám (húzza el a függönyt Endre
előtt a lány) egy kétszemélyes laticellel, ha megfelel.
ENDRE Jó lesz (vigyorodik el megkönnyebbülten, letérdel, megnyomogatja a laticelt és úgy is marad). Felnéz, a falon ledöbbentő erejű, harsogó színekkel alapozott, vérvörös és fáj-fekete festmény, pusztán a meszelt
falra felvive.
ENDRE Hát ez, ez... csodálatos.
ÉVA Lemegyek borért (mondja csendesen).
NARRÁTOR Endre megborzong a hátgerince mentén, mint amikor az igazi alkotást érzi meg, még nem érti, nem tudja egészen, de rádöbben. A képen Éva akar elrepülni, felszállni, gyönyörű teste megfeszül, arcán boldog elszánás, szinte a szabadság extázisa, a suhanás vágya, a képzelet tisztasága. Mellette a kép folytatása, nagyobb alakban, harsogóbban. Vérvörösen válik szenvedéssé, félelemmé az öröm, rándul a test, öregszik az arc, törik a harmónia. A lány lábát két gyenge kéz fogja, szinte csak érinti, egy idős emberpár egymásba kapaszkodva. Alattuk egy falu, egy táj, amibe belegyökereztek. Endre ráismer Farnasra.
ENDRE A szüleid, ugye?
ENDRE Ne félj, nem akarok beszélni róla. Nem kell kommentár.
Éva hálásan átkarolja.
ÉVA Most, mond el egy versed nekem.
ENDRE Akkor kapcsold le a kiállítási fényt.
Éva behúzza mögöttük a függönyt, csak hátsó világítás van, s a fátyolszerű anyagon át, a cselekmény árnyjátéka látszik. Endre maga felé fordítja a lány fejét, a szemébe
néz.
ENDRE Szemed napfényszerelmű sugárnyaláb tócsák síró csillogása eső után
Sértett levélzörej pilláid röpte a lázas nap melegsége ajkadé
(Kezével végigrebben az arcán, megcsókolja.)
Halvány almavirág a Te melled bőre (Kigombolja az inget, megsimogatja a lány mellét)
Mosolyodba csókot fon a szél
(Éva elmosolyodik, a fogai megcsillannak)
Fogad gyönyörbe mártott gyémánt csattog mialatt ujjonganak a csillagok
Dallamába alkotott a lét mikor csilingelve hangodba bújt
(Éva izgatotan felkacag)
Szépséged akár az égkék erek álma tested országútján
(Endre keze végigsimít a lány testén)
Árvalányhaj a Te selymed mely a tavasz sóhajába búj t
110
(Megérinti az ölét)
Szent Iván-éj a Te öled titka sötét bársonyokból árvácska sziromba át
(cirógatja, izgatja )
Áprilisba rengő derekad ága lázba bomló rózsaág
(finoman vetkőzteti)
Rózsaszín hajnal melled virága ha az élet násza felgyújtja szirmait
(duzzadó mellbimbóit ízlelgeti)
De százszor-szép csípőd virága ha az est szétfújja ajkait
(végigcsókolja és az ölébe bukik)
Lírai zenei betét, majd visszaáll az eredeti világítás. Endre
elhúzza a függönyt.
ÉVA Köszönöm, szép volt.
ENDRE És igaz! Életemben először! Ez a legszebb szerelmes versem és egy testetlen álomhoz írtam. Most először éreztem. . .(zavartan elhallgat) Neked is jó volt?
ÉVA „A" jó volt.
ENDRE És.. .
ÉVA Maradj most csendben. Ilyenkor a legjobb pihenni egyet.
ENDRE Nekem le kell mennem a faluba. Veszek valami kaját. Fél nyolc... mielőtt az étterem bezár.
ÉVA Csak kocsma van, siess vissza. .
Már alszik is, kielégült, boldog.
ENDRE Mennyivel jobban tud örülni, mint én. Van belső nyugalma. (elindul)
Fordul a színpad, a villa látható. Ketteskéék lakása. Czidáék az ajtóban búcsúzkodnak. CZIDA Ennyi az összes csomagod? KETTESKE Béla azt mondta, ne vigyek semmit, mert
kint veszünk mindent.
CZIDA Csak nehogy ráfázz. .. KETTESKE De Apa!
CZIDA Akarom mondani, megfázz, arrafelé hidegebb van. KETTESKE Anyu. . . ha keresnek, mondd, hogy elköltöztem, eltűntem, felszívódtam. . . Ha nő keres,
mondd, hogy férjhez mentem!
CZIDÁNÉ Ne kiabáld el!
KETTESKE Á, csak világot akarok látni, ez a Béla kinek
kell?! Szevasztok, puszi, sietek, mert még lekésem
a gépet. Vigyázzatok magatokra és majd írok! CZIDA Sok szerencsét, lányom.. .
CZIDÁNÉ Aztán rendesen viselkedj!
KETTESKE Ne aggódj, mama. Majd telefonálok! Ketteske leszalad a lépcsőn.
Kovács úr egy börtöncellában támaszkodik az összefirkált falnak. (leírása lejjebb)
NARRÁTOR Kovács úr már legalább fél napja ül az előzetesben, számítása szerint. Levitték a BRFK pincéjébe, elvették tőle a szokásos apróságokat, megígérték, hogy értesítik az ügyvédjét, és bezárták egy cellába. Egy ilyen cella kb. 3x2 méteres, van benne egy lehajtható fapriccs, és egy drótkosárral védett villanykörte, ami éjjel-nappal világít. Ideges. Pingpongozik benne az értetlen felháborodás a bizonytalan félelemmel. Mit tudnak? Mire van bizonyítékuk? A lakásügy miatt? De hát tiszta ügy volt, kézből-kézbe . . Tévedés, csak tévedés lehet. Félreértés. Mást nem is tudhatnak, nem? Honnan? Kitől?
KOVÁCS (félhangosan) Különben is, mit marháskodsz, nincs is mit!
Megrázza a fejét, kihúzott derékkal energikusan keringeni kezd.
NARRÁTOR Öntudatosodó összképét kissé zavarja, hogy
fűző nélkül, néha leesik a cipője.. .
Kulcscsörgés, ajtónyikorgás, az ügyvédje lép be.
KOVÁCS Hol a francban voltál, már órák óta várlak. ÜGYVÉD Tárgyalásom volt és ide kellett érjek. KOVÁCS Mit szólsz ehhez'?
ÜGYVÉD Próbáltam informálódni és komolyan nem tudom, mit szóljak.
KOVÁCS Hogy-hogy, neked mit mondtak?
ÜGYVÉD Vesztegetés, hűtlen kezelés, megfelelő bizonyítékkal alátámasztva, plusz további vizsgálat folyik
ellened.
112
KOVÁCS De mi ez? Miért?
ÜGYVÉD Gondolom, feljelentettek. A lakás miatt. Mondtam neked, hogy várd meg, amíg elidegenítik.
KOVÁCS Nagyon jól tudod, hogy.. .
ÜGYVÉD Most ez nem fontos. Bizonyítékaik vannak, különben nem tarthatnának bent. Illetve ki kell, hogy engedjenek. Gondolkozz, mit találhattak.
KOVÁCS Semmit! Ismersz, nem? Vigyél ki innen!
ÜGYVÉD Én ehhez kisfiú vagyok. De hoztam magammal egy kollégát, aki benne van a pikszisben, és jó pénzért mindenre képes.
KOVÁCS Ez az én emberem! Küldd be!
ÜGYVÉD János, vigyázz! Az utóbbi időben sok volt a tanácsi visszaélés, plusz a lakáskiutalás kényes dolog, lehet, hogy felfújják az ügyet.
KOVÁCS Te csak azt tudd meg, hogy a tanácselnök a helyén van-e még, - súgja oda Kovács - és küldd be azt az ügyvédet.
NARRÁTOR A pirospozsgás, gömbölyű kis emberke nem sokat teketóriázott. A kölcsönös bemutatkozás után kinyitotta a táskáját és egy papírlapot tett Kovács úr elé.
Kovács úr elolvasta a rövid szöveget, elvigyorodott, majd visszatolta a papírt.
KOVÁCS Azt hiszem, nincs szükségem a szolgálataira, ügyvéd úr. Ezért a lakásügyért különben sem kaphatok mást, mint felfüggesztettet. Büntetlen előéletem van és nem ismerek be semmit. Szóval, amúgy is ezt kapnám, elmarasztaló ítélet esetén! Most nem kötünk üzletet. Kérem, küldje vissza az ügyvédemet.
NARRÁTOR A papírlapon ez állt: Százezer forintért felfüggesztett; háromszázezer forintért pénzbírság; ötszázezer forintért - felmentetem.
Endre siet a várakozó kocsihoz.
GYŐZŐ Elkéstél. (nyitja ki a kocsi ajtaját) ENDRE Ne haragudj, öregem. . GYŐZŐ Mit cipelsz?
ENDRE Konzervet, szendvicseket.
GYŐZŐ Minek? Egy óra múlva Kolozsvárott ehetsz.
113
ENDRE Én nem megyek, maradok.
GYŐZŐ Na, mi van? Megtaláltad a gyökereidet? ENDRE A falon...
GYŐZŐ Hol?
ENDRE Egy lányt találtam. Fontos nekem.
GYŐZŐ Na, ugye, hogy érdemes volt kijönni? Nem is jössz vissza.
ENDRE Nem tudom. . . Úgyis erre mentek hazafelé. GYŐZŐ Visszafelé!
ENDRE Jól van. . . Nézzetek be értem.
GYŐZŐ Délben, 12-kor megfelel?
ENDRE Köszi. Ha maradok is, itt leszek.
GYŐZŐ No, akkor szerencse fel!
ENDRE Ez már a második tétel: csak fel a fejjel és semmi bizakodás!
BELSŐ HANG (ENDRE) A Lapátos mondása.. . Győző felnevet, bekapcsolja a gyújtást.
ENDRE A fenébe az előérzeteimmel, (mormolja és nekivág a dombnak). Lefelé rövidebbnek tűnt, meg sötétebb is van. Eltűntek a csillagok.
NARRÁTOR Egy-két esőcsepp esik az arcára. ENDRE Na, még ez hiányzott.. .
Pillanatok alatt megered a zápor.
ENDRE Csak le kéne vetkőznöm és lefeküdni a fűbe. Úgyis fürödni akartam.. .
Az inge alá dugja a zacskót, igyekszik sietni a szembeszélben.
Ismét a présházban.
ÉVA Te aztán jól eláztál.
Endre válaszolni akar, de egy tüsszentés megakadályozza. ÉVA Na, tessék. . . Egy kis forralt bor kéne. Add ide a
kaját és takarózz be. Majd kitalálok valamit. ENDRE Csak meleg legyen!
A takaró alatt még érzi a lány melegét. Összehúzza magát, mint kisgyerek korában, azzal sem törődve, hogy elfekszi a karját.
ÉVA Na, gyere, jöhetsz! Tekerd magad köré a takarót. ENDRE Inkább te gyere...
ÉVA Csak gyere, az jobb lesz...( Éva titokzatosan mosolyog) 114
Kimennek az ajtón, Endre nyűgös, hogy miért kelt fel, morog. A színpad közepén hatalmas fakád gőzölög. ENDRE Mi ez, forralt víz?
ÉVA Forralt bor. Ősi módszer megfázás ellen. ENDRE Ez legalább 20 liter!
ÉVA A fele víz, plusz gyógyfüvek, fűszerek. Na zsupsz
bele!
ENDRE Meddig ér? Nem fulladok bele? (teszi magát) ÉVA Ne viccelj! Van benne egy pad, arra ülhetsz. Régen
ilyenben fürödtek.
ENDRE Gyere te is.
ÉVA Mi ez, kúra vagy bacchanália? ENDRE Szerinted?
Ott ülnek egymással szemben a borban, közöttük deszka, rajta ennivaló. A fűszeres gőztől lassan elkábulnak, csiklandozzák egymást, önfeledten nevetnek. ÉVA No de, uram!
ENDRE Egy ujjal sem értem önhöz, hölgyem. A lábam
volt. Gyönyörű vagy ebben a vörös árnyalatban,
ha Bacchus meglátna, kiinná a bort, csakhogy megnézhessen téged.
ÉVA Te meg egy ifjú faun vagy. Egy-két szőlőfürt kéne
a fürtjeidre, szarvakról majd én gondoskodom. . . ENDRE Miért, van még valaki ebben a vödörben? Na,
majd én megnézem!
(Bedugja a fejét a borba, csókolja a lány testét.)
Lecsókolom rólad a nap és a szőlő szerelmének
mézét.
Egymásba borulnak, lassan tényleg misztikus fényt nyer az ölelkező pár.
ÉVA Gyere Bandi, kászálódjunk ki. ENDRE Bandi a lovam, én Endre vagyok.
ÉVA Jól van, Bandi, késő van, le kell feküdni: Holnap
fontos tárgyalásom lesz.
ENDRE Autószédelgőkkel, mi? ÉVA Az egyetlen lehetőségem.
ENDRE Elveszlek én. Légy a feleségem.
Éva arca kinyílik a szó belső melegétől, virágba borul a
pillantása.
ENDRE Ha tudtam volna, hogy egy lány így megszépül
ettől, többször is kipróbáltam volna. Hiába, a beteljesült vágyak varázsa.
ÉVA Köszönöm. Áldjon meg az Isten, Endre. 115
ENDRE Hozzám jössz?
ÉVA Ez üzlet. Ne áldozd fel magad értem.
ENDRE Nekem nem kell se pénz, se Dacia. Úgy érzem, szeretlek és el akarlak venni!
ÉVA Nem lehet.
NARRÁTOR Túlérett, összezsugorodott a mosoly természetessége és lehullott Endre ölébe. Hirtelen érzi, kihűlt a fürdő, és émelyítően tele van a borral.
ÉVA Hozzád nem engednének ki, se jövedelmed, se lakásod. Nem kapnánk meg az engedélyeket, nem sikerülne.
ENDRE Miért nem? Elhelyezkednék. Anyám pedig boldogan.. .
ÉVA Csak egy lehetőségem van, biztosra kell menjek.
(Már újra mosolyog.) Szeretlek, Endre. Ha kijutok,
megkereslek, és ha akarod,együtt élhetünk.
ENDRE Nem vehetlek el, nem lehet gyerekem tőled? ÉVA Most nem. Most csak szerethetjük egymást, addig
amíg mindkettőnknek jó. Szabadon, papírok nélkül.
Lehet ennél szebb?
NARRÁTOR Mint késleltetett bumerángok zuhannak Endrére a szavak.
ENDRE Szállj ki, megfázol Én még maradok. ÉVA Endre.. .
ENDRE Nincs semmi baj. Majd megyek én is.
Megvárja míg a lány felmegy. Belemerít a korsóval a borba. Egy kortyot kilöttyint a földre.
ENDRE Nesze! (Felhajtja a bort, a korsót a sarokba
vágja.) Felnéz az ég felé.
NARRÁTOR Nem kiabál, szótlanul perel. Csak a szeme vádol. Tudja, nem hallaná senki sem. Vagyis. . nem is tudja igazán.
Belekortyol a kádba. Inni kezd elkeseredetten. Ahogy csak néha tud az ember. Felnéz.
ENDRE A véredet iszom. A könnyeimet, a testünk szerelmi váladékát, egyszerre az új élet lehetőségét és a múlt párlatát. Áldozok Neked. Mindenkinek van Istene. Áldozok a hiúság és a beteljesületlen vágyak Istenének. Dögöljünk meg!
116
A házmesterlakásban. Szabóék és Matild a konyhában ülnek. István ront be.
ISTVÁN Győztünk!
HÁZMESTERNÉ Mi? Mondd már, mi van? (hadonászik
Szabóné egy tál sztrapacskával.)
ISTVÁN Győztünk! Elítélték! Lecsukták két évre, öt
évre eltiltották a közügyektől, én leszek a főmérnök! És! Kilakoltatták a lakásból.
HÁZMESTERNÉ Ugye mondtam, hogy fel kell jelenteni!
Én tudtam. Ha én egyszer belekezdek...
ISTVÁN Mit maga, én intéztem el. A gazdasági rendőrség buktatta le. A többi csak folyamat volt. HÁZMESTERNÉ Ha én nem jelentem fel...
ISTVÁN Hiába. Ha én időben visszavételeztetem azt a
pénzt.. .
SZABÓ ÚR Milyen pénzt?
ISTVÁN Semmit. . . Az volt a közvetlen bizonyíték.
(István elkedvetlenedik)
SZABÓ ÚR Hiénák. (szívja meg a fogát) HÁZMESTERNÉ Mit mondtál?
SZABÓ ÚR Semmit, csak a gyufát keresem.
ISTVÁN Költözünk, Fater. (Vihog az apósa arcába, és
ujjával felfelé bökdös az emeletre.)
SZABÓ ÚR Azt még előbb ki kell utaltatni. HÁZMESTERNÉ Meglesz (szól oda megvetően), mondtam, hogy elintézem. . . De mégis, hogy volt, milyen
volt a tárgyalás? Várjál, behívom Matildot.
Börtönben.
NARRÁTOR Kovács úr ismét érzi, hogy nem szabadna felkelnie. Ha tovább alhatna, minden rendben lenne. Nyögve feláll, zörget az őrnek, kikéredzkedik a mosdóba. Gondosan leporolja az öltönyét, viszolyogva húzza fel a kincstári szagú fehérneműt, (olyan szaga van, mint a frissen lemosott kávéházi asztalnak, hogy az ember lopva az asztal alá néz nincs-e valami szerelem-gyümölcs alatta). Klórszag - nyugtázza, és mellényt is vesz, bár nyomja a gyomrát. Jó benyomást kell kelteni, ajánlotta az ügyvéd. - Szép leszek - próbál vigyorogni és férfiasan ráharap a protézisére.
A házmesterlakásban. (A Kovács-sztori alatt a helyszínek snittszerűen váltakoznak.)
ISTVÁN Szerintem az öreg végig azt hitte, hogy csak a lakásügyről van szó, úgyhogy amikor az ügyész elmondta a vádbeszédet, a főnök úr úgy lefáradt, mint aki akkor tudta meg, hogy az éjszakai áramszünet alatt az anyjával hált.. .
A tárgyalóteremben.
ÜGYÉSZ Mindezek alapján vádolom munkaköri hatalommal való visszaéléssel, hűtlen kezeléssel, sikkasztással, megvesztegetéssel.. .
Ba-bamm! Kovács úr majdnem elájul.
KOVÁCS Na nekem csengettek.
(Feltépi a mellényét és a markába köpi a protézist...)
A házmesterlakásban.
ISTVÁN Amikor a bíróság kihirdette az ítéletet, Kovács csak állt savanyú képpel, ahogy szokott, s az utolsó szó jogán csak ennyit mondott; - „Lehet, hogy igazuk van, de nem sokáig." Két évet kapott, meg a többi... Elintéztem a vén dögöt.. .
HÁZMESTERNÉ Elintéztük!
ISTVÁN Jó, maga nagymester. Ilyenre születni kell. . . MATILD Tényleg te intézted el? (Hitetlenséggel kevert
csodálkozással bámul Istvánra, nem biztos benne,
hogy nem ugratják-e.) Azt a nagyembert?
ISTVÁN Milyen nagyembert? Nevetnem kell! Sikkasztott, vesztegetett, szórta a szövetkezet pénzét,
kiváltságokat, előnyöket vett, szakmai vonalon
akadályozta a fejlődést.. .
MATILD A te fejlődésedet.
ISTVÁN Útban volt!
MATILD De hogy bukott le? Te mondtad, hogy végül minden ügy nyereséggel zárult.
ISTVÁN De szabálytalanul kezelte a pénzt, lefizette, megvesztegette a felelősöket, nagy összegeket vett fel elszámolásra...
118
MATILD És nem adta vissza?
ISTVÁN De, csak kissé megkésve. A gazdasági rendőrség vizsgálata után, illetve egy nappal előtte, munkaidő után fizette be. Aznap már nem vételezhettük vissza. Másnap jött a revízió és elfelejtkeztünk róla.
SZABÓ ÚR Véletlenül?
ISTVÁN Nézze, papa, ez csak a banánhéj volt. Túl sokat szakított, sikeres volt, nem válogatott az eszközökben, új típusú kiskirály volt, vagy ha úgy tetszik - szociál-kapitalista, de túl korán! Már rászálltak, úgyis lebukott volna.
SZABÓ ÚR Bizonyos feljelentések alapján.
ISTVÁN Tudom, mit akar mondani, de éppen ő rá a példa, hogy a hagyományos eszközökkel, mint becsület, egyenes út, nem sokat lehet elérni, vagy csak nagyon lassan. . . És nekem nincs időm! 33 éves vagyok, kicsi gyerekkel, családdal, és mit értem el a nagybetűs munkával, a diplomámmal? Nincs egy lyuk, ahol kipihenhetném magam, nincs kocsim, biztonságom, a fizetésemből csak vegetálok, feléljük mind, még kevés is, nem hogy félrerakhatnék belőle és semmi esélyem nincs a becsületesnek tartott változásra!
SZABÓ ÚR Csinálj még egy gyereket, majd könnyebben kapsz.. .
ISTVÁN Erre a perspektívára?! Amikor az ember a munkabéréből nem tud megélni, amikor egy átlag család képtelen saját erőből lakáshoz jutni, legföljebb tíz év alatt kuporgatják össze, zsíroskenyérrel és a kihasználatlan életükkel. . . És minden egyre rosszabb lesz! A maga nagy példaképe mondta; „a körülményei meghatározzák az embert".
SZABÓ ÚR Az embert...! (Felemelt ujjal megfenyegeti Istvánt.)
ISTVÁN Én valaha olvastam valami Macchiavelliről is.
SZABÓ ÚR Ez a stílus nem az én világom.
ISTVÁN Most kell az a lakás, vagy nem? Jogtalanul akarta elhalászni az orrunk elől, csak hogy az egész emelet az övé legyen, előlünk, akik egymást harapjuk a szuterénben!
MATILD Élnek emberek rosszabbul is.. .
HÁZMESTERNÉ Hagyjad kislányom, hadd figurázza.
ISTVÁN Én nem érek rá moralizálni, nincsenek meg a
119
körülményeim hozzá. Felfedtük az igazságot. Jogosan, jót tettünk. Ha nem így lenne, nem ítélték volna el!
SZABÓ ÚR Szent György, kis szépséghibával... MATILD Szóval, kirúgták a lakásából? (a szeme boldogan
csillog, mintha csak most jutott volna el a jó hír
a tudatáig)
ISTVÁN Rosszhiszeműsítették és kilakoltatják. HÁZMESTERNÉ A tanácsiakkal mi lett?
ISTVÁN Lebukott az egész banda a tanácselnökkel az
élen.
HÁZMESTERNÉ A lakásosztályról a Szent elvtárs is? ISTVÁN Le, az egész eklézsia, az IKV-val együtt. HÁZMESTERNÉ Holnap reggel bemegyek a tanácsra.
(Dobbant a papucsával, büszke elhatározással néz
az előszobába. Krisztina királynő a hajó tatján.)
Az irodában. István az asztalnál ül és dolgozik. Megszólal a telefon a főnöki íróasztalon. István dolgozik tovább, várja, hogy Kovács felvegye a kagylót, aztán kapcsol, felugrik, átmegy a főmérnöki rezidenciába, arcán végtelenül önelégült mosoly ömlik szét.
ISTVÁN Halló, Veszprémi.
ELNÖKNÉ Üdvözlöm, főmérnök úr! Gratulálok a kinevezéséhez.
ISTVÁN Kézcsókom... Még nem biztos a dolog. ELNÖKNÉ De igen. A férjem az előbb mesélte nekem.
Mondtam is, sok érték van abban a srácban
ISTVÁN Benned is, ha beléd teszem (morogja). ELNÖKNÉ Tessék? Nem értem, olyan halkan motyogsz. ISTVÁN Igen. . . Köszönöm szépen, nagyon örülök ... ELNÖKNÉ Majd meglátom, mennyire. Mikor látlak? ISTVÁN Nem tudom, egyelőre meghalni sincs időm. ELNÖKNÉ Majd kereslek.
ISTVÁN Igen, az lesz a legjobb. . . És Kovács úrral mi lesz?
ELNÖKNÉ Ha kiszabadul, felvesszük gazdasági tanácsadónak.
120
Börtönben, Kovács úr cellájában. Kovács „ül", két cellatársa pirospacsit játszik. Röhögnek. Később az ügyvéd jön be.
NARRÁTOR Kovács úr sohasem fogja elfelejteni azt a napot. Reggel 9 óra 30 perckor költözött be a váci fegyház B épületének harmadik emeletére, két vagány és a nárcisztikus börtönírnok közé.
Az első pár nap felért egy agymosással, míg döntött. Behívatta a kis pirospozsgás ügyvédet, mielőtt még végleg beleszeretett volna a kosárfonásba.
KOVÁCS Üdvözlöm, ügyvéd úr. Köszönöm, hogy bejött.
ÜGYVÉD Áh, Kovács úr, hogy vagyunk, hogy vagyunk? (A gömbölyű, kis ember majd kicsattan a jókedvtől.) Nos, mivel szolgálhatok?
KOVÁCS Talán, ha lenne magánál egy új fonásminta..., vagy egy új tétel az ajánlatában.
ÜGYVÉD Mégis kötünk üzletet? Egy ilyen nagystílű üzletember, és garasoskodott a legnagyobb riválissal szemben, az idővel... (ravaszul kuncog)
KOVÁCS Vigyen ki innen!
ÜGYVÉD Hogy áll a matematikai találóskérdésekkel, Kovács úr! Oh, pardon, hisz ön mérnök.. . Tehát a múltkori ajánlat harmadik tételének a duplájáért (itt az ügyvéd bizalmasan közelebb hajol) kiviszem és rehabilitáltatom magát.
KOVÁCS De hisz az...
ÜGYVÉD Annyi. Szép kerek szám. Mint a nulla és hat van belőle.
KOVÁCS De, hogy tudja megcsinálni?
ÜGYVÉD Az az én dolgom. . . Érdekek torzították példás ítéletté a maga ügyét, és érdekek fogják a több súlyt az igazság másik serpenyőjébe dobni.
KOVÁCS A maga érdekei.
ÜGYVÉD Is.
KOVÁCS És mi az én biztosítékom?
ÜGYVÉD Utólag fizet.
KOVÁCS Tényleg lát lehetőséget?
ÜGYVÉD Én mindig láttam. Maga nem fogadott meg.
KOVÁCS Khm.. .
ÜGYVÉD A lakásügyért pénzbírság és kilakoltatás járna, a szabálysértésért szintén. Azt már megkapta. A vád többi bizonyítéka közvetett, mindössze egy mulasztáson alapul.. .
121
KOVACS Rendben van, megkapja a pénzt, csak siessen! ÜGYVÉD Szíves engedelmével és írásbeli engedélyével
addig is elhozatom a központi raktárból az ingóságait.
KOVÁCS Bebiztosítja magát. Még jobban is járna, ha nem fizetnék.
ÜGYVÉD A börtönből való kiszabadulás öröme néha eltorzítja egyesek memóriáját... Egyébként az ingóságokhoz csak maga férhet a kiszabadulása után, persze az én jelenlétemben.. .
KOVACS Mennyi időbe telik?
ÜGYVÉD Nem tudom pontosan. . De bízzék bennem. Amilyen gyorsan a pénz romlik.. .
Holnap behozom a szükséges papírokat aláírásra. Az emberke feláll, menni készül.
KOVÁCS Egy pillanat, ügyvéd úr! Foglalkozik maga lakásügyekkel is?
ÜGYVÉD Nana, Kovács úr. . . Örüljön, ha megússza.
KOVÁCS Nem a perről van szó. Kérem, szerezzen nekem egy hasonló szintű, új lakást vagy házat a környéken, mire kikerülök. Szerkessze meg a megbízási szerződést, és csapja a többi közé. A pénz nem számít.
„Iroda" jellegű helyszín. Az ajtón hivalkodó felirat: Lakásosztály. Előtte várakozók, köztük Szabóné. A narrátor szövege alatt a színésznő helyben megvalósítja a szöveget.
NARRÁTOR Szabóné a bírósági ítélet másnapján már bement a lakásosztályra, de nem volt félfogadás, átszervezés miatt. Szabóné beavatottan mosolygott, majd így szólt a körülötte állókhoz:
SZABÓNÉ Ezért nem jutunk semmire, mert nem a megfelelő emberek ülnek a karosszékekben. Én megmutatnám nekik. Ezek meg is kapták. Le kell csukni az egész korrupt bandát!
NARRÁTOR Különösen a „korrupt" szóra volt büszke. Kihúzta a derekát és elmasírozott...
A közértben hallotta, hogy kinevezték az új vezetőséget és rohan, hogy bebiztosítsa az új lakást ma
122
guknak. Ami természetesen jár neki, hisz „megdolgozott" érte. Pofátlanul, soronkívül nyit be. Megmondja az ügyszámot, a címet, hivatkozik ígéretekre, szidja az előző „garnitúrát", utal az érdemeire.
Kedvesen mosolyog a vékony, szemüveges fiatalemberre - ami mindenkiben hideg borzongást
idézne elő -, és vár.
ÜGYINTÉZŐ Hát, kérem, maguk az Örök Körforgás utca
8-ban a földszinti lakásban laknak. Maga a házmester.
HÁZMESTERNÉ Igen. . de az emeleti megüresedett
lakást igényeltük ki...
ÜGYINTÉZŐ Az Örök Körforgás utca 8-ban nincs üres
lakás.
HÁZMESTERNÉ Már hogyne volna, kettő is van. ÜGYINTÉZŐ Nincs. Ki van utalva.
HÁZMESTERNÉ Tudom. . . Kovács úrnak, de ő a pert
elvesztette.
ÜGYINTÉZŐ Nem, kérem. X.Y. elvtársnak, hivatali
lakásnak és irodának.
HÁZMESTERNÉ Dehát. . . (Szabóné elsápad, arca
könyörgőre torzul, megkapaszkodik az íróasztal
szélében.)
ÜGYINTÉZŐ Sajnálom, asszonyom, nem segíthetek.
Küldje be a következőt, kérem.
Szabóné esik be a házmesterlakásba. Valahogy hazaért és lerogy a férje mellé, aki a konyhában passziánszozik szürke zokniban.
HÁZMESTERNÉ Hát nekünk lőttek, Jenő.
NARRÁTOR Szabó azonnal rájön, hogy valami komoly
dolog történt. Az asszony már évek óta nem szólította a keresztnevén.
SZABÓ ÚR Mi van?
A házmesterné csak jajgat, a kezét tördeli. SZABÓ ÚR Mondd már! HÁZMESTERNÉ Kiutalták a lakást.
SZABÓ ÚR Mikor költözhetünk? Az éjjel fent voltam,
kinéztem a bútorok helyét. Egy csomó üres hely
marad. . . Te mit színészkedsz itt vénségedre?
123
Szabóné csak nézi, nem is vág vissza.
HÁZMESTERNÉ Nem mi kaptuk, Jenő...
SZABÓ ÚR Mi? Mi az, hogy nem mi, azt mondtad, hogy
el van intézve. . , hogy megígérték neked, mert feljelentetted... Kinek utalták ki?
HÁZMESTERNÉ Valami fejesnek, szolgálati lakásnak és irodának, lehet, hogy rendőr. . . Én nem ismerem, de majd.. .
SZABÓ ÚR Az már lényegében mindegy. (Feláll és tétován elindul.)
HÁZMESTERNÉ Hová mész, a gyerekek itthon vannak?
SZABÓ ÚR Nincsenek. Szerencsére. (Kimegy a konyhából és halkan becsukja az ajtót)
Czidáné Ketteske szobáját takarítja. Elhúzza a bútorokat, Ketteske cuccait ládákba rakja és kihordja. A padlót mossa, nagyokat nyög hozzá. A férje próbál észrevétlenül kisurranni a lakásból.
CZIDÁNÉ Legalább az ágyat segítsd kivinni! Ki tudja, ki mindenki feküdt rajta. . . Még valami fertőzést kapunk tőle.
CZIDA Most már hagyd abba! A lányodról beszélsz, elfelejtetted?
CZIDÁNÉ Bár elfelejthetném.
CZIDA S, ha hazajön, mit csinálsz, visszarámolod a szobáját?
CZIDÁNÉ Ő már nem jön vissza. Ismerem. Kifertőtlenítek, és jó lesz kártyaszobának.
CZIDA Mire megérkezik, szó nélkül visszarámolsz, mert összetörlek!
CZIDÁNÉ De, Lajoskám, kérlek...
CZIDA Milyen öreg vagy...
Farkasszemet néznek. Czidáné sértett-értetlenül, a férfi dühösen, kissé undorodva.
Megcsörren a telefon. Czida odalép és felveszi. (Háttal áll, az ő hangját nem hallani.)
BELSŐ HANG (KETTESKE) Apu? De jó, hogy elérlek! Apuci. . . Tegnap volt az esküvőm! Hozzámentem Bélához. Szeretem. . .? Jó férj lesz. Rendes lesz velem és a gyerekeinkhez..... Azt hiszem, nem. Bár
124
lehet, hogy Béla is ráér. Ő is régen volt otthon. Akkor Magyarországon is megesküszünk, elintézzük a formaságokat, legalább legálisan élhetek kint. . . de egyelőre nem. . . Anyunak te mondd meg. . . Vigyázzatok magatokra, éljetek szépen, nyugodtan. Ünnepekre lehet, hogy hazamegyünk.. . Majd megírom. Ne haragudj. Ez volt a legjobb lehetőségem. Ha nem sikerül, hazamegyek, de ne félj, boldog vagyok, rendesek velem. Ne haragudj, leteszem, mert vendégségbe megyünk. . . Apu,. . . tedd le te...
A présházban. Éva és Endre késő délelőtt keltek.
ÉVA Mennem kell a kocsmába.
ENDRE Lekísérlek. Ne félj, nem szólok bele.
Endre idegesen téblábol a szobában, szórakozottan
lapozza a mappát.
ENDRE Felírom a címem.
Üres papírt keres. Felírja a címét, még egyszer végiglapozza a képeket.
ENDRE Ezt elviszem. (mutatja fel a benti kép egy vázlatát), már úgysem lesz szükséged rá...
ÉVA Ne próbálkozz, Endre. Megkereslek.
ENDRE Jól van. Menjünk.
A narrátor szövege alatt folyik a cselekmény.
NARRÁTOR Még mindig esik. Viharos széllökések fokozzák a rossz érzést. Szótlanul mennek egymás mellett. A kocsma előtt Éva megállítja Endrét, gyorsan megcsókolja és belép. Endre vár egy kicsit, mély lélegzetet vesz, a tegnap esti csodára akar gondolni, de a kripta jut az eszébe. Köp egyet és benyit. Jobbra magyarok, balról idegen szó, biztos románok. Középen állópult, ott beszélget Éva két fiatal sráccal. Endre odamegy a söntéshez, dupla konyakot rendel. A kocsmáros a fejével int, hogy hova álljon. Endre megáll a pultnál, érzi a láthatatlan választóvonalat, a fizikailag érzékelhető különlétet, nézi az arcokat, Évát, a két szarrágót, hallgatja az alkudozást és nem akarja tovább. Felhajtja a. italát, lefordítva lecsapja a lány elé a poharat és kilép a viharba.
ENDRE Hát ezért a kurva világért semmit sem tehetünk, hogy jobb legyen?!
A templom felé indul. Dél lesz 5 perc múlva, már ott vannak. Beszáll a kocsiba.
GYŐZŐ Mi van, maradsz? (kacsint Győző) ENDRE Menjünk haza.
GYŐZŐ Innen? Hova, haza'?
ENDRE Ahol élünk. Ahol élni hagynak. Ahol olyan ember maradhatok, amilyen szeretnék. Ahol élhetek szürke átlagként is, nem kell hősnek lennem vagy szégyellnem magam. Itt csak a mártíroknak és a mazochistáknak van lehetőségük a teljes életre! Itt csak szenvedni és elbukni lehet, itt...
GYŐZŐ Szóval nem jött össze.
ENDRE Nem. Ez se. Itt nem.
GYŐZŐ Te tudod. (vonja meg a vállát és a kocsma felé néz) Siessünk, a többiek már előrementek.
A villa ,.kertjében", az előszínpadon.
Egy nagydarab, kövér ember jön be, fontosságának tudatában. A sofőr két táskával felsorakozik mögé. A lakásosztályról megismert, vékony, szemüveges fiatalember siet utána, arcán szolgálatkész mosollyal. A túlsó oldalon az új tanácselnök közeledik az IKV képviselőjével. X. Y. et. Szép, igazán szép, csak persze helyre kell hozni.
IKV-S Természetesen, már tervbe van véve, akár a jövő
héten elkezdhetjük.. .
TANÁCSELNÖK És csendes, nyugodt hely, jó a levegő...
X. Y. et. Egy rendes kocsibejáró is kéne.
TANÁCSELNÖK Majd utánanézünk, ugye, kolléga? Az IKV-s félre nem érthető mozdulatokkal adja tudtára a tanácselnöknek, hogy szálljon le róla.
NYÚLGERINC Ez a félemelet, még pár lépcső... Nem árt egy kis testmozgás...
X. Y. et. Magának. (A kövér ember szúrósan néz rá.) Nyúlgerinc elpirul, zavartan köhécsel.
A tanácselnök kinyitja a lakás ajtaját.
TANÁCSELNÖK Ez lenne a lakás, a szomszédban meg az iroda.
126
X. Y. et. Kicsit sötét van.
NYÚLGERINC A lehúzott redőnyök miatt... Mindjárt
felkapcsolom a villanyt.
Felgyullad a fény és a csilláron ott lóg Szabó úr felakasztva.
Ketteske volt szobájában.
NARRÁTOR Enyhe klórszag keveredik az öregasszonyok
édeskés, pacsuli-hintőpor-szagával. A ház matrónái
gyűltek össze itt Czidáné vezénylete alatt, a szokásos
hétvégi kártya-pletyka-partira.
Czidáné már behozta a mogyorós pudingot, túl vannak a habos kávén is, most Lapátosnál tartanak. Szabóné kever.
HÁZMESTERNÉ Lapátos jó fiú volt, rendes, megbízható...
CZIDÁNÉ Az ilyenek őrülnek meg a legkönnyebben. SELGESYNÉ Azt mondják, hogy berúgott és hülyére
vert két rendőrt.
CZIDÁNÉ Ez azért még neki sem sikerülhetett volna... SELGESYNÉ Hatalmas, erős ember volt. HÁZMESTERNÉ Evezős bajnok!
CZIDÁNÉ A sors - (rendezi lapjait) -... a sors lapjain
minden le van írva.. .
SELGESYNÉ Dobjál.
CZIDÁNÉ Ne siettess! Szerencséje volt, ki tudott menni. SELGESYNÉ Én viszont sohasem fogok, mert nem kerül
rám a sor.. .
CZIDÁNÉ Mi van a fiaddal? Napok óta nem látom.. . SELGESYNÉ Kirándul.
CZIDÁNÉ Nem dolgozik?
SELGESYNÉ Pénteken fogadták el a forgatókönyvét.
Rögtön rendeltek is nála hármat. . . Most élményanyagot gyűjt.
CZIDÁNÉ Hol? SELGESYNÉ Nem tudom... CZIDÁNÉ Hol fogadták el a könyvét? SELGESYNÉ A TV-ben.
HÁZMESTERNÉ Aha. Már azt hittem, ő is elment.
Nagyon megfogyatkoztunk itt a házban.. .
127
SELGESYNÉ Először a Lapátos, jó, neki mennie kellett,
aztán Kovács úr. . . sohasem gondoltam volna. . CZIDÁNÉ Na, az öreget jól elintézték egy életre. SELGESYNÉ Csak két évre...
HÁZMESTERNÉ Megérdemelte!
SELGESYNÉ Ugyan, kiszabadul és folytatja, ahol abbahagyta. Te, Ilona hol van? Ez az ő szobája, nem?
CZIDÁNÉ Külföldre ment...
SELGESYNÉ Ilyenkor? Csak nem a Lapátos után? CZIDÁNÉ Dehogy, férjhez ment.
HÁZMESTERNÉ Na! Kihez?
CZIDÁNÉ Egy menő zenészhez.
HÁZMESTERNÉ Cimbalmos?
CZIDÁNÉ Gitáros. (dühösen néz a házmesterre) HÁZMESTERNÉ És mikor lesz az esküvő?
CZIDÁNÉ Kint már megvolt. . . Majd, ha hazajönnek. HÁZMESTERNÉ Addig is itt zsugázunk... Nagyon jó és
kényelmes.
SELGESYNÉ Itthon nem talált férjet?
CZIDÁNÉ Ha a fiadra várt volna...
SELGESYNÉ Azén fiam..? Ő nem...
CZIDÁNÉ Na mi lesz, dobsz, vagy húzol?
SELGESYNÉ Hogy-hogy nem ti kaptátok meg azt a lakást? (fordul a házmesternéhez.) És az a szörnyű
eset.. .
CZIDÁNÉ Fogadd őszinte részvétünket.. .
Szabóné elsírja magát. Zsebkendőt kap elő, bocsánatkérően körbenéz és kiszalad.
CZIDÁNÉ Mért kell erről beszélni, olyan kegyetlen vagy, drágám...
SELGESYNÉ Legalább egyszer eszébe jutott a férje, s, ha
csak a mi kedvünkért is, de egyszer megsiratta. CZIDÁNÉ Na tessék, pedig már majdnem kimentem. SELGESYNÉ Osszuk le újra.
CZIDÁNÉ Persze, mert vesztettél volna!
SELGESYNÉ Tényleg a lakásátadásnál találták meg?
CZIDÁNÉ Ott lógott a csilláron. Szegényt beetette a házmesterné, hogy biztos megkapják valamelyik lakást, mondjon le a társbérleti jogáról, a veje javára.
SELGESYNÉ Persze, mert a fenti lakás nagyobb és kényelmesebb.
CZIDÁNÉ Fölénk akart kerülni.. .
128
SELGESYNÉ Az öreg meg nem akart tovább a gyerekek
terhére lenni. Elege lett az egészből. Rendes ember
volt.
CZIDÁNÉ És szerencsétlen.
SELGESYNÉ Egy ilyen asszony mellett.. .
CZIDÁNÉ Na, a lányát sem kell félteni. Az sem sokat
sír utána!
SELGESYNÉ Az István meg csak azt sajnálja, hogy manapság nem temetik el az asszonyt az urával.. . CZIDÁNÉ Kibékültek Matilddal?
SELGESYNÉ Úgy látszik. A férfit kinevezték főmérnöknek.
CZIDÁNÉ Kovács után megkapta az állást és visszakapta
a feleségét. (Vihognak)
SELGESYNÉ Inkább a lakás miatt jött az vissza... CZIDÁNÉ Persze, a lakás miatt.
SELGESYNÉ Szegények. Azért, jobb lett volna, ha sikerül külön költözniük. Jobb a fiataloknak külön élni
a szülőktől és még az öreg is élne!
CZIDÁNÉ Így meg nem változott semmi, továbbra is a
házmesternét kell kerülgetniük.
SELGESYNÉ Felsőbb érdek miatt! Kiváncsi leszek, milyen iroda lesz itt?
CZIDÁNÉ Valami vegyesvállalkozás. SELGESYNÉ S mellé jár a szolgálati lakás? CZIDÁNÉ Kérsz pralinét?
SELGESYNÉ Egyébként, nekünk csak jól jött ez az
X. Y. et. Hónap elején elkezdik a teljes tatarozást,
rendbehozzák a kertet, autóbejárót építenek.
Ingyen! Ez jócskán növeli a lakások értékét, így
aztán pláne megveszem!
CZIDÁNÉ Már mi is gondolkozunk rajta. . . Bár mint
nyugdíjasokat, minket nem kötelezhetnek... SELGESYNÉ Na mi van, osszak? CZIDÁNÉ Együnk inkább egy „Rigó Jancsit". SELGESYNÉ S a végeredmény? NARRÁTOR Dönt(he)tetlen.. .
Endre a kocsiban alszik, Győző halkan fütyörészve vezet. Kétoldalt futnak a vetített képek.
129
Endre felébred. Már Pesten járnak. Kinéz a kocsi ablakán, nézi a lucskos utat, az alacsony-magas, régi és új házfalakat.
BELSŐ HANG (ENDRE) Mint egy koktél. Egy rohadt erős koktél, amire rászoktam.
A háttérben kivilágosodik a villa.
GYŐZŐ Ez az a ház?
ENDRE Igen, ez az.
GYŐZŐ Szép ház, ezzel a nagy kerttel. A tiétek? ENDRE Á, tanácsi. Most vesszük meg a lakást. GYŐZŐ Ez megéri.
ENDRE Meg.
Endre kezet nyújt, kiveszi a cuccait a csomagtartóból, s elindul a ház felé.
A „kertben" Czida úrral találkozik.
ENDRE Üdvözlöm Czida úr, mi a helyzet?
CZIDA ÚR Hát nem tudja? Persze, maga nem volt itthon.
Sok minden történt ám! Az, hogy Ilona Norvégiába... ja, azt nem tudja. Férjhez ment.
ENDRE Ezt akarta, nem?
CZIDA ÚR Maga jobban tudja.. .
Endre érzi, hogy az öreg átlát rajta. Elindul a lépcsőn. ENDRE A fenti lakás üres még?
CZIDA ÚR Az nem. Az már az X. Y. elvtársé. ENDRE Nem a Kovácsé?
CZIDA ÚR Á, őt kilakoltatták (legyint), plusz még..., de ezt még úgy is eleget fogja hallani...
ENDRE Mégis, kié?
CZIDA ÚR Hát, éppen erről van szó. Kovács után nem a házmesteréknek utalták ki, vagy valami háromgyerekes családnak a kerületből; egybenyitották, lakás és iroda egyben. Valami fejes kapta meg. Én még csak egyszer láttam, amikor jött átvenni a lakást, a tanács és az IKV főnökeivel. Nagy udvariaskodás, jópofizás, nyalizás, aztán amikor bementek a hálószobába, ott lógott a Szabó úr felakasztva. Öngyilkos lett szegény, a lakás miatt. A dolgot, persze, csendben elsimították, a házmesterné maradt a fiatalokkal. Ölik egymást, mint régen. Hát, mindenkinek megvan a maga keresztje.
Azóta csak a sofőrt látom cipekedni, hurcolkodni, meg a melósokat. Tatarozni fogják az egész házat. Most már érdemes megvenni.
130
Czida úr kinyitja a lakása ajtaját. Odabentről indulókat ordít a rádió. Lentről nagy lihegés, fújtatás hallatszik. CZIDA ÚR Nézze, Bandi ott jön!
X. Y. elvtárs küzdi fel magát, mögötte a sofőr szatyrokkal rakottan. Ellihegnek mellettük. Czida úr kacsint, kitárja az ajtót:
..." Fel vörösök, proletárok..."
ENDRE Lift.
CZIDA ÚR Lift? Az nincs.
NARRÁTOR Endre arckifejezését találják ki.. .
Ov
Bevezetés
Nem látszik semmi
magányom fényképén Túlretusált közöny az arcom csak úgy van
Állam hegyén jövőmet jelenti egy pattanás
Azt mondják túl érzékeny az ajkam
s egészében olyan.. . érdekes vagyok - frászt kerítsek inkább egy halott szerelmet amit kimosdathatok
Ha tehetném ócska napjaim tablóját egyik falanszterből a másikba cipelném
Szürke keretével színes unalmatokban forradalmat érlel
Épülő világom egyetlen új kövét meg nem símogattam
"nincs más;, és megszokás ragasztja össze Visszadobták egy jelentésem azt monták nem elég biztos a jövő tervévi feltámadás Azok a szerkesztőségek - megértem én
Ha minden gondolatba belemásznának hogy jobban megértsék minden ferde vágyból rájuk ragadna egy kevés hogy ülhetnének akkor megálmodott pózban s nyithatna zárhatna köztük a teremtés
135
Most hogy olyan misztikus minden művészember s úgy tiszteljük
elittünk nagyjait
egy ténykép-arc ugyan mit
merészel ha nem röhög és nem andalít
Fél éve hogy nem próbálkoztam hivatalossá és elismerhetővé tenni néhány gépelt lapon magam
Személyesen is bé fogok menni ez a fénykép-kérdés bizonytalan.
Őrület
Már napok óta ugat az a dög
Nem lehet aludni minden éjjel ugat ha van hold ha nincs
Reszkető ijedt ugatása betölti kilenc négyzetméternyi
életem
a gyáva élőlények nemzetközi megnyilvánulása ez
könyörgő
szaggatott értelmetlen s minden benne van
Ők Ők maguk ráncos mellükkel ötven éves sápadtságukkal poros lépcsőházaikkal az ütésekkel a macskapiszokkal a lábtörlő alatt a délutáni misével görnyesztett hátakkal a biztonságot nyújtó képzelt sirámokkal az SZTK klór-dögszagú pletykáival szomorú szemük fakó tovarebbenéseivel az utcai utánanézésekkel
a kimért levesekkel s a csorgószájú asztali áldás hadart monoton dallamával
szürke csillagjaikkal szürke egükön
a takaró alatti napfénnyel s a televíziós műholddal a szennyessel s a selejt légyfogóval a decemberi nagykabátlan reszketéssel s a pezsgős
kézfogóval az esküvő 110 idegen vendégével fő a sikerélmény a
büszkeség
eltartási-szerződés csokorral káromkodásukkal
vergődésükkel
s halotti torukkal
bennünk és bennetek ugat ez a dög Már két napja Nem tűröm el
Nem látom tőle az eget Az én egemet mely más az egyetlent mit magamévá mondhatok Összezavarja az egészet
137
136
Pedig nem sírok mégcsak a párnám sem gyűrögetem A pipaszárlábú azt mondta feküdjek nyugodtan ne
kiabáljak
talán minden rendbe jön Mii
Az egem szép a felhők is szépek a csillagok is
Az ég a felhők csillagok mind nagyon szépek Miért kell ezt csinálnom
Nem jegyzek meg semmit ner tudom
A pipaszárlábú azt mondta minden este gondoljam végig amit egész nap csináltam Most távolabbról jön Mély öblös mint egy irodai karosszék bőr támlával belémrecseg saját kattogásommal érzem
most távolabb ugat így jobb
Néha egészen alám jön felágaskodik kaparja a falat ugat egy-foly-tá-ban
Délben látogatóba jött az ég Lusta ökrök szomorúfűz
szarvakkal szétbontott hajú lebegő nők elefántcsont legyezővel
oroszlánpofa meg egyszerű birkák is persze leghátul hullámzottak felém belém akartak ívódni eggyé vállni
velem
Énvelem
Beszélgetni jöttek hozzám társnak hogy megtanítsanak
nevetni
Már két napja nem szűnik Rettenetes Rette-rette-netes Ő kék Kék tér
A végtelen mely épp oly közel van az Eiffel-toronyhoz mint a Síp utcai albérlethez a villamosok sárga csíkjai
fölött
Nem hasonlítható örök mint az ugatás
mély megfoghatatlan mint néhány korlátolt nő bamba
szentségű
pillantása egyszerűen csodálatos villanás gyönyörű és rettenetes kifejezéstelen olyan üres hogy az ember
ordítani tudna
és szeretné megrázni felrázni az egészet hogy iszapos
zavartsággal
kavarogjon és várja a telet
138
S a délutáni sötétségből azután szeretném visszahívni
az értetlen szemű lányt rohanok a hátak mögött
és mindig csak bocsánat bocsánat elnézést tévedés volt Ugrálok táncolok a kaffogás pergő ütemére s a szomorú elnyújtott részeknél bedugom az öklöm a számba
Forgok forgok magam körül Ilyenkor a legjobb Lassan fejembe száll a vér elsötétül keserű mosdatlan szájú feketévé válik az egész s a lüktető vijjogó zúgás elnyomja azt.. .
Éjjel lekuporodom a padlóra magam alá húzom a térdem s a karomon ütögetni görgetni kezdem a fejem míg elmúlik elmúlik
Felébresztett Nem bírom
(„Láttyátuk feleim szümütökhel mik vogymuk
isa por és chomuu vogymuk") Csendes hamu
Friss a szél jólesően betakarja arcomat
az ötödiket fújja el he-he most Aludni kell
A piszkafalábú megint bejött meglazította a keményet a mellemen és azt mondta
feküdjek nyugodtan ne kiabáljak talán minden rendbe jön Mii
Kérdezgettek Nagyszemű izzadt emberek nem tudom nem tudom nem tudom Nem tudok aludni fáj Mii Nem tudom Mondtam már hogy nem tudom Ma megint kérdezősködtek Mindig felültettek mikor hátradűltem
bele akartam köpni világos savós szemükbe
de mégjobban meghúzták mellemen a keményet bekúsztam a takaró alá
Vendégem jött A piszkafalábú mondta de nem jó mondta feküdjek inkább nyugodtan ne kiabáljak talán minden rendbe jön
A kertbe mentünk
A lépesőn a piszkafalábú rohant el mellettünk magasba tartotta a fejét Mondani akartam neki valamit mesélni Mit elrohant
A gyepen mentünk át Örültem hogy a kertben vagyunk éreztem a rothadó levelek s a párzó kőrisbogarak fanyar átható illatát
az égről eszembe jutott az én egem
s a kurva ki tizennégy éves koromban megfogta a kezem - A fiam volt érti az apja vagyok miért
Az első emeleten lakott nem messze Apám műhelyétől Oda vitt Puha bársonyos keze volt
- Miért válaszoljon miért Miért
Vörös csikorgás volt füllesztő szorító meleg Már nem ugat csak vinnyog sír mint egy gyerek. . . Mii
- Az apja vagyok érti érti ÉRTI
Gyerek... Ugatott napokon át már négy éjjel nem aludtam vicsorgott alattam kaparta a falat Mii
ÉRTEM Nem vagyok mi ez Nem vagyok őrült ki kell jutnom innen meg kell magyaráznom hallgassatok meg
Lőtt
Marhák Örültek vagyok állatok ugató vadállatok
Ő KÉK
végtelen mint hullámnak a tenger
140
Huszonkét sorban
Szemed napfényszerelmű sugárnyaláb tócsák sírós csillogása eső után
Sértett levélzörej pilláid röpte a lázas nap melegsége ajkadé
Halvány almavirág a Te melled bőre mosolyodba csókot fon a szél
Fogad gyönyörbe mártott gyémánt csattog mint ujjonganak a csillagok
Dallamába alkotott a lét
mikor csilingelve hangodba hullt
Szépséged akár az ég
kék erek álma tested országútján
Árvalányhaj a Te selymed mely a tavasz sóhajába bújt
Szentiván-éj a Te öled titka
sötét bársonyokból árvácska sziromba át
Áprilisba ringó derekad ága lázba bomló rózsaág
Rózsaszín hajnal melled virága
ha az élet násza felgyújtja szirmait
De százszorszép csípőd virága ha az est szétfújja ajkait
141
A rendről
A rendről írok amit
a mindennapok sorrendje szürkít el Azt fegyelmezi bennem ami írásra késztet
Kárpótolhat e a kitaposott utak könnyűsége
ha magamat vesztem el
s remélheti e az új csodáját ki társasutazásra indul A túl rideg észt a szépség köszörülheti e
Nem mintha ettől félnék
a csoda közepében túl magam vagyok ha az elejére nem állok nem vágyom a végére sem Csak együtt nőjek magammal ne fáradjak ne legyek beteg mert félelmemben
beleveszhetek az egyforma reggelekbe Vagy rekedt szívvel emlékeim dúdolom az ebédszünetekben
Erős legyek a hitben az élhető életben
a változásban az egyfajta rendben Ne gátoljon megszokás ha tovább kell mennem élhessek teljesebben
Kép
Rejtvény lenne a vég kezdetének Meglátható mint holnapi ruhád Érveidet a ködbe szórtad még ki sem nyíltak fájni már arcodat vigyáztad kísérő szemekben lent a Kígyó utcán
Megcsúszott az éjjel tétova kezekben dünnyögött bennem az átváltozás
Arcom visszakaptam szesz-duzzadt szemekben
odvas sorsokat csókolt a pohár
- Nem tudtad miért de nem értettél meg
hogy távol voltam tőled
idegen tömeg -
Itt kéne lenned a hajnali kricsmiben mely nem tegnap már s nem jövő Széteső arcokon átkok feleségek holt hitek kifáradt gyűlöletek Megnyitott fejek
siratnak temetnek
a legyintő mámor aranymetszésében
Büdös van füst és kihagyó átmenet Félig élő árnyak
sugarakra lesnek
143
142
Akarom
Azt akarom hogy veszítsek s Te nyerj
Engem
Csillogjanak darabjaim Te összeszedegethess és összerakj
Nehéz az újramúlás
a törések mentén felfeslett szó
szétduzzadt pórusaimban megalvadt próbálkozás Kering bennem a csend Létre-hazudt álmok zátonyai fölött reszketve siklik a kéz simogatod rajtam a múltat tiszta szép kezedre ráül a penész Belémkövesedett az elszálló madarak sóhaja Kedves órák cseppköveiből nézd mit építettem csipkekerítést haláltábort emlékeimnek madárijesztőt az erre tévedőknek
Csak Te fejtheted le szememről a Kozmikus hályogot Csak Te pótolhatod
a messzelátás minden-semmiségét De nem szavakkal arcomnál megállnak
körém sűrüsödnek s a belőlük tisztuló esőt nem tudom kivárni
144
Tettekkel
erős mozdulatokkal
a cselekvés csattanásaival rángass magasra véss ki fejemből új jövőt
De vigyázz a sorrenddel előbb a szívemet söpörd ki fátylas szerelemmel s csak ha kérem mutasd mit elfeledtem a vágyak változatlanságát az élet szobrait
Azt akarom
hogy lásd
néha ennyi csak az élet Fényből font próbálkozás.
145
Valahogy melegebbek ma a csillagok...
Valahogy melegebbek ma a csillagok nincsenek olyan idegenül messze Úgy érzem sokáig velünk maradnak majdnem hogy a hajadra ülnek s csillogni
vágynak a szemedbe szállnak
Vibrál öntudatom rajtad
próbál elbújni hajlataidban hogy meleg nedveiddel bevond s elzárd e szülő rothadásban
hogy felizzon majd hamuvá orroljon és belédívódjon mindörökre hogy sohase veszítselek el
Valahogy közelebb vannak most a csillagok
Bújj mellém hogy élvezzem a testedet
puhának akarom érezni a hasadat és keménynek a melledet Át akarom karolni szeretkezés közben a feneked simogatni akarlak és csiklandozni hogy nevess A nevetésed akarom a szemedet a szádat a nyelvedet akarom érezni az ajkadat mely izgatóan puha mint a féligérett füge
olyan mint egy simogató lágy virág
tele virágporral tele nemzéssel tele hatalommal Tele élettel újjászületéssel tele a jövővel
Kérlek maradj velem
Ma valahogy közelebb vannak a csillagok Nézlek téged és hallgatok Megcsókolsz -hallgatok ölelsz - hallgatok
elalszol - hallgatok
Ma valahogy közelebb voltak a csillagok Elmentél
és fél nap késéssel csilingelnek a villamosok
147
(Kom)promiszkuitás
Ha már restelled a kitárt álmot elaltat az ismert remény
mindent unsz már amit felnevelhetsz s számontartod az időt
A váratlan felidegesíthet
és továbblököd a közeljövőt
Vedd számba amit elérhetsz
búcsúzz magadban a huzatos helyektől és fogadd ismerősként a kötelezőt
Könnyebb akarással is lehet szeretni szenvedés nélkül is éghet szenvedély más íz ez (és másként veszted el) több benne a nappal és kevesebb az éj Nem lesz süket csönd
nem kell görcsig sírni
ha nyugodt sajgással végére ér
Ritkább a véres csók a könny a harapás hosszabb a csend több a símogatás Meggondoltabb simább leszel testvér ha lassú alkonyodban valaki az árnyékodra áll
Vagy lökd el kergesd ki idő és szánalom nélkül
hagyd megszokott tárgyaival szeretet mondataival bekeretezett mozdulataiddal - ami már nem Te vagy - vagy zárd be az ajtót és olvass sokáig elalvás előtt
148
Azoknak kéne írni
Akiknek otthonos az otthontalanság
az egy éjszakára örökbefogadtaknak Akik felett összecsukódik az égbolt mielőtt a szemek tavaszában kinyílna Akiknek tériszonyuk van a földön állva
s az esésbe kapaszkodnak nem a magasságba Akiknek a városok elengedett kezek s hűségessé válnak a hűtlenségben Akik eltévednek hogy egymásra találjanak Akiknek nem a jogokkal kezdődik az állam hanem a kifulladással
Randevú
Felétek megyek Mennyit várhatok Mosolyt vigyek
hisz fáradtak vagytok ti is
eljutunk egy köszönésig A társadalom fél 5-re vár lelkem lyukas gumibelső egységben az erő - tízmillió magány
149
Egetverés
Lila öklömmel verem az eget Rést nyitott nekem önszántából ne higgyem hiába volt
Reggel a tornyok vonultak
a sövények kartáncába betörtek orvul a fák
a gondolatok örökké hátranyúltak markolták
a hátukra nőtt hiányt A hosszúra nyúlt sírás lekígyózott a melledre öntözni a szív
kiszáradt földjeit Más az ha hívnak mint várni
s terpeszben állni
az átröhögött kérések számozatlan utcái fölött Más az ha megvárnak mint ha ott kígyózol a túlhaladt idő szemfogai között
a csend agyadba taposó időtlenségével
Makogva csépelem az eget na jó jó szabódik az isten s fütyörésznek a felhők
Sziget nélkül
Harangok dallamára hangoló
szelíd hegedűsként hónom alatt merészívű tarka tervrajzokkal festett holnapokkal
a jövő jelenetét kutatva lépkedek
Rozsdás lakatokat rugdosok félre csikorognak vad dühvel a lábamba marnak
Mondd melyik csehó rumszagú sarkában játszik a dohányfüstbe belemászik a fuvola a hang a hang
Nem tudod Orpheus melyik kricsmiben játszik vattás füleknek Lapos tetőkön vonszoltam végig s lerúgtam az unalmat Jól meglesznek ott
a tejfogammal együtt hatan
151
150
Életkép
Napjaimat körülötted töltöm az éjjelt is veled
verset írok zoknidon ülve tányéromat mosod ágyamat veted
Gyönyört találok hajlataidban legszebb álmaimmal keverem a neved
Belenőttél a közelmúltba vágyaimat adod - veszed Mindent elértél egyhuzamban De enyém a döntés beleférsz e holnapjaimba - Ha megengeded - Jól összekeveredtünk Aránytól
és időtől függő elegy
El kéne dönteni
Érek e annyit hogy
fájdalmat okozzak
hihetek e lázas-magamnak oltja e az álmot a könny Milyen vastag út most a biztos s milyen vékony a bizonytalan De nem volna túlzott kegy világot veszíteni s aztán úgy is minden egyre megy
dühöngeni és sajnálkozni
hogy mérges lánccá váljon az aggódó szeretet
Tüzes fogó legyen szívünkben a kapocs
Várjak én lemondást könnyes jókedvet rebbenő kezet mely elengedett Hurcoljak kint kétséget a bizonytalant a lelkiismeret oldószerét Hessegessem forró ügyetlen fohásszal tettem mögül a halált
Könyörögjek Néki boldog öregséget megosztott magányt Nekem már nem maradt több álmom
a mindenséget vágyom Imbolygok életemen
Nem akarok úgy elmenni hogy nem láttam a föld csodáit
csokra nélkül minden értelmetlen De temetni sem akarok istenem Oly nehezen lettem s ha már élek
ez élet legyen
Vigyázd a sors s a szeretet szegényeit isten
és szemük
majd nem riasztja az önmagát építőt
152
153
1976. május 11; 15.
Az őszinteség kínjai erősebbek vagy a hallgatás üressége A mindent tudni akarás vagy a félrenézés
belső reszketése
Továbblépjek e benned
vagy hagyjalak tegnapnak s akasszam fel a reményt
-- Megkeresel ha eldöntötted - Hogy várjalak
szemedre hányjam a késést vagy siessek
részletekkel eltömi az egészet Induljak én el
Maradjak csorba Krisztus szemétdombodon
Feküdjünk inkább csendben s várjuk
hogy ránktakaródzzon az idő V. 15.
De te nem méred magadhoz a létet csak belefekszel s azt hiszed andalít A te szabadságod kevés a reményhez félelmed fikarcnyi hit
Akarjam kivárni
s tudjam elviselni
újra
a múlt arca miatt a csalódást A fájdalmat mit
magam szabtam ki büntetésül - most nevetségesnek érzem - Látod így lettél te fontos kísérlet a változásra
erőszakolt ügy
egy tégla az országúton
Ilyen
A hátraszögelt rohanás az akarat sérve Őszintén hazug hajnalok kísértje Rázkódó bokrokon a sírás venyigéje Mekegő tűrés s a lázadás bora Én mindenhez ostoba
Az acél tisztessége
s a gyáva nemzedék lélek-ringlispil időóriáskerék Lélekherélt és szellemi kurva arcok között magamba taszítva Csak szeretve mindig de meg sosem értve félrehúzott harang kongó szívverése Kiszáradva és bimbózva letépve a nap nyugalma a jég verejtéke
a leszorított hajfürt reménykedése
A tobzódó nyár voltam rám szóltatok Letisztultam az ősz vagyok
Vajon lehetek még tavasz
154
155
Szeptemberi búcsúzó
Érzem már Benned a magányt
olyan ismerős-ismeretlen szorongást mit régi szerelmek
széttört gátjaikat vigyázó dallamok súgnak esős délelőttökön
Szeptembert kísérő esőcseppek simogatnak így keserűn
és megnyugtatón
Arcok darabjait keresgélik így öreg emberek
parki padok magányában
foszló ruhadarabokat becézve kopott fényképek előtt
Ülni fiatalon
végét - nemtudó borulásban
a megszokott fájdalom melegében Rejtegetni kincsünk a hajnal elől Lekonyult virágszirmok közt öreg kutak szemében keresni a hovatartozást s rettegni az igazságot
vágyaink tisztulását
Hónapos esőkben élni
és várni a telet
Így tudnék hű lenni hozzád 100 éves haranglábak
poros óraszerkezetére kicsinyítve a megismerést
Meleg sálakba burkolózva múltbanéző-vakon
Olyan távoli ez Tőled
s felém is oly ritkán köszön átaludt napok után ez az érzés ezt adom Neked
mert nem tudok még emlékezni Rád
156
Ginsberghez
Én is láttam gondolkodó fejeket
a szesz merev tébolyában rengeni lehajtott fejű merengőket a dunapart kövein fetrengeni
részeg délutánok bólintó őrületében Lányokat lejmolni fonnyadt combjukért Éhezni vad romantikából
éjjeleket állni az országút mocskos végtelenjén Nászutas párokat szeretkezni árkok nedves ölelésében s továbbtántorogni
Menni menni érted kurva szabadság elérhetetlen szent ribanc Láttam férfiakat sírni srácokat sínen megdögleni fényeidért
s vinnyogunk halkan értelmetlen valód értelméért Kéjben rángva s szelíden remegve türelmetlenül rövid gerjedt életünkért
157
ROVINJ
Ha majd repedezett lesz a lelkem mint a régi bársonyok
szavaim elcsúsznak a gondolat fölött eljövök
és megnézem újra e tornyot
s doromboló kedvesét a várost Látni ahogy sétáltatja
pórázon a tenger és
megsimogatja alkony felé Megkérdezem a tornyon álló szentet meddig és miért
Enyhítene a mosoly a bronzarcon megrezdülne a villámhárító
- Vitorlásom vihart keres hátha
megtalálja benne a békét -
Fel fel kiborítók és kiborítottak kábszert zabáló szikra-füst változók kóklerek hülyék és művészsegédek Nagykufferú lányok rövid vágyaitokkal pofitokon az unalom párnáival ripacsai ti mind a semminek fel fel
Mögöttetek árnyékaik hosszát mérő homokosokkal menetelve a tatai M. G. T. tanári karával A fáradtság és a szegénység szagával A porral a sárral s a füsttel
Kergetve és csalogatva
ünnepelve és kiadatva Ti kik mindennap megleltétek a nagy pillanatot a szent kisülést a véget
s mindannyiszor továbbhajtott az elfelejtés - a kurva szentségit pedig megvolt és elveszett - Modern bibliák őrült szentjei gyertek
Kapaszkodó rock-zenészek break-babyk kitalált new-wave-k
discokurvák kívül belül pénzzel az öklendező együttlét ígéretével gyertek érjetek utol az unott discók motor-ütemével a kéj fényezett sugárútjain hogy a szemetekbe férjek Sodorjatok tovább nem kell hogy megértsem hogy a hátatok mögött keressem a hovatartozást
Ne álljatok meg
Mély a csend rohanást ígér
159
Párizsi emlékek I.
A Quartier Latin-ban bokáig ért a sár augusztusban eső után Elázott a hús a nyárson fogat mostak az ablakok köpködtek szájvízszínű patakokban alaktalan mozdulatokat Kiürült az utca s a nyári est félreértettnek látszott a boul. St. Germain sarkán country-banda játszott a kürtőkalapban csobbant a pénz a Bastille mellett virágok borították a járdát
A Gare de L'est-től a Szajnáig
folyós mosoly a kurvák arcán A rue de St. Denis-n
kockán gyötrelmen libidón és kártyán izzadt versenyek a pénz után „van egy kis időd chéri" döglött hal hevert az utcán
Nem a „Dome" teraszán
a portrévá kövült lelkek asztalainál Lépcsőkön utcák dallamánál éjszakák s reggelek folyamán az ég alatt mely barna mint a nedves csomagolópapír Az üres telkeken éltem át szavaim közül a hiányt Párizst
a döntés elől megszökött menyasszonyt
ki minden volt
s örök álommá fakult képei díszítik
csendjeim falát
160
II.
Kimért az idő folyása
kikövezett medrében biztos
Elvész benne a nyár sóhaj virág gyufaszál A part csendtől síkos elcsúszik az árny változások dallamára táncolna a vágy
Elindult már az elmúlásom negyed százada úton
Fél kettőkor egy calvados mellett ízét próbálgatom a városnak
mely mindörökre az árnyékomra áll Azt mondják olyan mint a pezsgő először pezseg az ízét utána érzed
sötét szemem üres pohár Tegnap éjjel tejfölben úszott a Sacre Coeur s a festők terén állt a bál
izzadt néger ujjak Gershwint árulták a téren át itt hol minden gyakorlat s a lépcső a fákra vár ahol sírt Utrillo végigfestett mámorok után Mélyebbre csúszik Párizs gitárhangon búcsúzik
- Mély öblökben alszik az ár - Fáradt léptek a Pigalle-on a Szajna bársonyán tovább a szigetre hol hosszúak a remények s a hit torka áll
Ha megfognék egy futó percet megtartanám
161
Egyenlőtlen viszonyok
Most elmegyek
Sálat tekerek a nyakamra kezed melege helyett
Illedelmesen köhögök
mint a nagyon öregek
nehogy arcom torzulásait meglásd
Megvakulok ha mégegyszer ajtódra nézek megsüketülök ha mégegyszer hangodban hallom.. . Lehurcolom hát két bőröndben az életemet
Felesleges lenne felelnem bármit is Halálordítás - ami néked a csend
Tudtod nélkül
meghalok napokra hetekre hónapokra Te más időben élsz
egyenlőtlen viszonyok
Mondtam: Szabad a holnap - csak ma még belehalsz
te befalazott
162
Keress meg
Halkan
megnyugtató szóval keress fel Hozz békességet Úgy vesd el
bennem a csendet ne érezzem - Becsaptál Tudj kárpótolni szavaimért
A magány és a rossz versbe kamaszodik a boldogság magába fogy Légy erősebb hogy veszíthessek Feledtesd el Párizst
a lagunák némafilmjét a Vencel teret Feledtesd el velem
hogy magammal mérjelek Zárj be öled szaunájába
pár kiló búval és reménnyel könnyebb leszek
Keress meg hajnalban fütyüljenek helyetted a rigók Tudod én gyáva vagyok rút terheket hordozok Eljönnek a lilafejű fagyok szokásaimba hó kerül Rázkódik a reggel a házak ereszén
zöld szemem megszürkül Álomtalanul álmos leszek Feküdj mellém nem küldelek
ha érzem benned a tavaszt
Megalázó elszámoló
Kétséges emlékekkel játszadoznék itt és addig míg az ügyeletes
fityfiritty meg nem kérdi
Mi ez a hülyi pofa rajtam
Á nem érti
hogy lehet egy író ilyen komolytalan Még hogy Ő elfelejtet élni egy senkit ki arra büszke hogy
a történés üszke alól kicsórt emlékeket szavakhoz méri és azt hiszi különleges pedig VELE él
és még ő küldi pedig
nem fog ám mindig visszatérni ígéri
Keze a haján szájából frecseg a nyál a fityfiritty
főiskolára jár
164
Visszahívogató
Hófehérre festetted
homlokomon a honvágyat fehérre, bár
égő fekete
Apró piros virágokról énekeltél
de nem tudom elfeledted e, hogy esténként, mint szaggatta szét a hétköznapok gond-szálfás erdeje.
A meleg nyári sárgaságról üzentél
a rügyekből kicsorduló lázasságról
az ajkainkon kivirágzó érzés tavaszi tisztaságáról az estéről, mikor mint ékszerdoboz ránkcsukódik a város
karcsú ábrándjait bársony-puhán betakarja a sötét - és rácsai mögül
néha kitekint a csönd Hogy érzem e? Gyermekkorom lila árnyékáról ahogy a vérmezői halványságra hullt És a kalitkából kiszökött madárról ki éhenhal
inkább
mert mocskos vissza az út?
- Belémakadt egy varjúkárr - Te azt kéred másszak le Hölderlini fámról, hagyjam virágozni már.
165
Csak én tudom
Csak én tudom milyen
üresek e percek
milyen simán futnak az esték alagútjaiba
a sínek a
megszokástól csendesedtek
és hogy utálnak a hazug mesékért tavaszról erdőkről levelekről Fel akartam támasztani őket aztán máshoz kezdtem és most kiadom az olvasóknak a talpfák forradalmát
Milyen kopott a szerelmem
hogy csúszik rajta az indulat Néha félrenéz néha elszakad
Már a szavakban sem vagyok gazdag és szegényebb az élvezetben Ugranék de remény van az érkezésben
Emlékeim a mosdatlan hordástól megtetvesedtek izzadt - dühödt akarattól büdösek a versek De makacs vagyok mint a beteg állat
lenyelt mondataim
ne rágják szét a számat
Egyszerű múltat
sistergő jelent
nyugodt jövőt kérek és gyors elmúlást
Emberi igény
játszani szimultán
Furulyát szintetizátort és gordonkás halált
166
Végül
Mosolyogni próbáltunk
Te a csokrot szorongattad én az „erős férfi" képzetébe kapaszkodtam és elindultunk az elmúlás elé
Elfelejthetnél Megöregedtem mint a megilletődöttség az esküvői képeken Csak vársz mindig vársz tőlem valamit mintha én lennék az AJTÓ vagy a Szent Iván-éj királya Az az őrült nő néz belőled akire a falak mögött vártam és akitől félek e pusztulásban Őszinte sérülések csillognak a testeden és a mosoly fátyla inkább sejteti mint takarja a lélek könny-mosásait Ajkad nem formál szavakat
A szemek szabad taxiját várod távoli megállókban és rám gondolsz
Idétlenül büszke vagy ha velem lehetsz de szépséged irtózik beesett szememtől Lényem
mint az ostorlámpák már csak lefelé világít és a holnap is megposhad kezemben
Most válnánk a másikért s nem tudjuk ki kezdje
167
Virágot vittem a végső búcsúzásra Egymásra ítélve
értelmes valóságot az értelmetlen (Évának) keserű percek elé
Virágot késői fékcsikorgást
a vándormadaraknak
Nem túl hosszú e az együtt élt idő hogy letisztuljon
szépséggé gyönyörüljön
lesz e időm hogy megtanuljam
a sok elmondástól kívülről tudjam kapcsolatunk imává hasonítsam Mit mondjak rólad Szemed örökölted az égtől felhőket hoztam rá Roppant hegyek rejtett patakja vagy
Boldog völgyek tengerszeme Falusi plébános húsvéti prédikációja
önkínzó papok mea culpa ja Őrült eszek dühe és lágysága
Ősöreg bölcs és elinduló kamasz
Kék ég alatt fekete lakat értelmetlen
és értelmem ledöntő jövőmet élő Illesz e versbe mint tintába az aranyhalak Kéjed ájulás vágyad fékcsikorgás
Szűrsz belőlem hitet hiteled van
s haladékot kapunk
Tavaszéji várakozás boldog ismeretlenje minden holnapunk Rácsrafutó virág világít meg rácshozszokott világot Nem felejtünk keseredünk a hiánytól Múltunk kifestőkönyv a jelen kiközösítve
egy szerelem árnyékában élünk egymásra ítélve -
2 hónapja mindig lejjebb hajlok
az elhallgatás csendjét félem Arcom egyre puffadtabb lesz a szemem mind kapkodóbb Csonkigtört körmeimet nézem s mint üres szobát a jövőt
Most még leköt hogy arcom a múlandóbb s a magányon méri kezem a reszketést A tespedés s a csömör mér rám jóvátehetetlent
Már semmilyen púder nem takarja el az arcomban könyökölőt Nézem a rossz felvonót
pedig de gyorsan futottam le a lépcsőn összekavarva a történést a gyorsaság örvényében
A színeket megőriztem s az évszakokat de csak malterből nem lehet építeni Statisztikaként a feledésben
pók vagyok Hiányosnak szőttem a hálót erőt gyűjtve várok a közepében Ó az arcod az arcod akkor is csak suhanásnak véltem amikor elhajolt
Önmagam pillanatképe a robbanást hirdetem pedig csak félelem vagyok Nem várhatok rád tovább kell rohannom Annyit kell felednem
hogy kevés ésszel se tévesszek jövőt
Ábránd hogy én teremtsek hóból és sárból az élethez - valót
171
2 hónapja
170
Egy héttel utána
Félelem szorítja a gyomrom nap süt levél hull hó kavarog bennem Mélabús dallamok múlt-sirató nóták járják be a testem egy sebességgel lejjebb könnynél csendesebben
Halk vagyok és
béna vágyak szorongatnak Befogott füllel írtózom a jelenvalótól
Szeretnék valamit kialudni pedig ki kéne tavaszodnom
Italfoltos a ruhám gombjaim sorra leszakadnak Zavarnak fényképek ittfelejtett tárgyak duzzadt az arcom savanyú a szám Hazudok magamnak
Később kellett volna tűnnöd vagy előbb talán
Már annyira foglalkoztatsz hogy előlem belém szaladtál Kezemet rázod az agyamba vájsz Irigyled néha az öntudatlan álmot melyben havas síkságot örök esthajnalt lényed nélküli múltat látok Megütsz belémcsípsz a lábamra állsz Befogod a szemem a számra fekszel a szívemet rágod zabálsz zabálsz megeszel engem
S én aki őszintén sosem keseregtem
Most vénasszonyszemekkel özvegysikoltással siratóújjakkal férfisírással küszködöm Nem akarok elmenni pedig már felálltam s maradni lehetetlen
172
173
Magányvadász
Keresem azt az ízt és illatot, amit az első finom cigarettákban éreztem. Édeskés telt dohányízt... 14 éves voltam, jártam a várost. Minden vasárnap átgyalogoltam az Erzsébet hídon, végig a Rákóczi úton, az Emkétől vissza a Lenin körúton aztán a Margit-hídon keresztül haza, az Attila útra.
Piros dobozos Chesterfield-et szívtam.
Ráértem. Vasárnap kora este utaztam vissza a kollégiumba, semmi más program nem fért az időbe csak többre vágyakoztam.
Keresem azt az ízt, de azt hiszem már sohasem lesz olyan tiszta a szám.
Sétáltam egyedül az utcákon, néztem a házak homlokzatát, a kosztól szürkülő büszkeséget, a füstös tarkaságot, a repedezett boldogságot, a város klimaxát és észrevetten, hogy az arcomba néznek a nők!
Elkezdődött a rohanás, harc a magánnyal és a magányért.
Lapozza a szél a jegyzetfüzetemet. Egyedül iszom egy üveg bort, nem érzem a cigaretta ízét, a zenekar hamisan játszik.
Füreden, 1983-ban
18 nappal a harmincadik
születésnapom előtt.
Iszom az egyik pohár bort a másik után, megfájdul a fejem.
Nincs kedvem csajozni, más meg nem érdekel. Keserű, redves fa leszek, ha megöregszem. Tekergőznek a fiatal siklók, az izgékony giliszták, Hideg víz, túl kis halak,
a tánchely megtelik.
Fáradt a testem, merev a szám.
Elszürkített a vihar, nem néznek rám.
,,Vitorlásom vihart keres hátha megtalálja benne a békét"
- Kegyes hazugság. Pedig... volt.
Kegyelet az elmúlt napoknak
imádság a boldogsághoz
meleg simogatás a régi lányoknak mosoly az elmúlt szépségnek Emlékművé nő bennem minden ami jó volt.
Visszafojtott sírás azért ami elmaradt, mert rajtam kívül, nekem nincs itt semmi. Emlékek, túl fiatal arcok, érdektelenek, megkerülnek, átugranak rajtam. Nincstelen vagyok kincseitek közt, meddő a zsendülő vetésben, szép bukás, kozmetikázott elmúlás, lemondó keresés a sodrásban. Nevetni könnyű, könnyűnek lenni nehéz.
A pillangó öregszik.
Az őszinteség klinikai halál.
175
Hangulatunk téli temetőké
Hangulatunk téli temetőké szeretkezésünk ablaktörés
Dühös árnyékai vagyunk egymásnak szerelmünkön állat rágta rés
Mondataink közt éhes kutyák ugatnak irigység kétség fullaszt mint a köd
Naponta meghalunk és elmegyünk százszor táblák között szabadok vagyunk Ó milyen rohadt
még mindig alkudunk
Ordítunk veszekszünk
s gyermetegen gügyögünk máskor
Üresen alszunk és kínlódva ébredünk Egymásnak háttal a magányban a találkozástól rettegünk
Már mióta a búcsúban várjuk a megmentő hullámot
és úgy nyeljük el a reményt az ámítást a hazug álmot
mint a tenger egy pohár málnaszörpöt
176
Kétség
Az öntudat gyengülése tenné
vagy a távollét
Az éjszakai idegesség a megeresztett idő
A sikerek sikertelensége a felcsillanó múlt keze
ahogy tartani próbálja a jövőt Vagy talán túlzottan szeretlek Hogy hiányod esőtlen felhő Feszülő vitorlákkal vágyom rád
a messzeség kötelei véresre sebzik a vágyam
óceánnyi egyedüllét magányos hullámzása az ágyam
Vizes szárnyakkal repdes körülötted a remény zászlója
és a kétség a holnapra nehezedő Az leszel e akit visszavárok érzékeny vihar
belém csendesülő
177
Befejezed
Nem írom végig Nem bírjuk végig úton élvezetben elmegyünk
Lehetne
Változhatna
Ha akarnánk Kösz megvagyunk
Túllehetnél rajta Melyik az ajtó Magunkba zárva egy földdarabon Megyünk
Maradunk
Merre hova miért Itthon vagyunk
Kifáradtunk sok-sok kérdőjellel Iszunk dolgozunk kibírjuk egymást De rabok vagyunk vagy szabadok Választhatok Kérdés van
Magyarok vagyunk
Átok vagy találós kérdés Itt vagyunk
jó hogy összejöttünk Meddig maradhatunk
Elemezzük adaptáljuk vágjuk
a reményünk az életünk a lázadásunk A lelkünk e film
epizodistái vagyunk írók akarunk lenni és rendezni
Jelmeztervezők irányítanak és alakulunk
Uniformisok és felvonások uniformisok és felvonások manipulálnak és lejáratnak tapsolunk magunknak Hazudsz hazudok hazudunk Sodorjuk egymást Megváltozhatunk
179
178
Amit reggel kérek
vagy délben érzek aminek délután örülök estére gyakran elvész úgy tűnik sokszor szomorú vagyok
Magát rángató nyomorult Pedig csak esténként írok és ilyenkor az éj valami jelzőtlenül mélyet valami bút
szavaimba csempész
Az arrébb halasztott vagy csak felépített vers lesántul széthull Egyre több szó félrecsendül Éjfélre megizzad elferdül hamisan szól Néhány hang istenül kevélyen
az akarat a sorok közt vakon vezényel s-teremt kakofóniát Persze jólesik
néhány mokány mondat ahogy beáll a sorba néha
Erre rendbe fekszik térül piheg a forma s kelletlen rúg végül a tartalomba
Az esti írás mély lyuk útvesztő katakomba
180
Az esti írás fékevesztett sírás vagy stílusgyakorlás kapaszkodás a megszokottba Nem hagy nyugodni egy emlék egy délelőtthöz lökdös vissza Párizsba
szavak közé amiket nem értek napfénybe tömegbe ablaknak támasztott létrához egy drámához amitől nem félek vigyorogva élvezem s bámész hangulatban játéknak veszem A lényeg így sikkad el a tettből
az összeszenvedt fejezetből akárha dráma volt hangulat marad Az esti írás nem dob fel sötétben fáraszt kifacsar szétszerel nem csökkenti a szemfájás a vágyat
Elégedett álmot gyakran érzéki csalódás tévedés csal ki magából Reggelre rossz a vers s a csapkodó dühöngés nem teszi férfiassá hisztis pofámat Semmiféle szépség nem testesül káromkodásból
181
Ezért elmondtam
amitől félek vagy amit akartam ha nem sikerült -este írtam - Mindegy Már lezártam
de valaki vár rám a sötétben
s megkérdezi
mit játszunk ma együtt
Ahá a róka nem is a sajtot kívánta
hanem a helyét a mesében
182
Ahol
Ahol a léptek nem beszélnek
határtalanok az elválás földjei Gépiesen köszönti a hajnal a megváltoztathatatlant
Ahol hangosabbak a belső reszketések s a folyók árnyéka egymásba fut Ahol a nap karéján egy világnyi város tanul nevetni a fény tükrei előtt idegen-magán Ahol járják még a táncot
s az emlék hegedűjével mélyen hallgat az ész Ahol többször születnek meg a dolgok s mint a mézhez a porban mindig hozzájuk ragad egy kevés s a furcsa sárgolyóban egyre kevesebb a méz Ahol a változás szikár mangrove-fa hasonlat és nászát üli a jelen a holnapért Kevéske báját morzsolja és mélyétől fél az éj
A hitek kapcsolói széjjelkapcsolnak
s a dolgok darabjai pörögnek hullnak Keringenek a megszűnt körül Mint az emberek ha kerülik a megszólalást Ahol az elválás reményt köszörül s nyári nevetésből
decembert faragnak
183
Másfajta Apostol
Üresnek érzem jaj Atyám magam oly nehezen hiszem el a szót a fáradtság sértetté
a sújtás könnyűvé tesz
S kétkedve mormolom a kimondhatót Én vagyok ki sohasem áldozó de áldozat sem - üthető remény - ki a hitet hitelre nem cseréli a bukást belátni sohasem kemény a gyönyör felhőihez araszoló Elkergetett az álom - megkerültem - kinyalt aljában néztem a jövőt Látom reggel az estét
a halálban a megszületőt
bár ismerem e kört
szögekre vágyom
melyek éltek elevenemben Bomlásaimban élek
Játékaim kezdetét nem értem
Tudom más társakra vágyol
a juhász a békést védi a terelhetőt Merre térjek Nyugtomban vihar támad hallgatásom ordít és dörömböl A képzelet megingat a
gondolat zavar
Felkészültem egy szellemi számadásra a hiány s a többlet a környezeté Téged illet ha jól emlékszem a lélek a kiterülő
Szerettem volna adni
testet és szerelmet
benne feledtem az epét
a kétséget
Mérlegeld kérlek
- a pecsenye sül -
184
Béküljünk ki
Huzatos folyosókon lógok A kereső gondolat belém botlik
hiányod havat hoz
A szél ablaktalan termekben csúfolódik
Kísértelek gyomillúzióval fagyöngyszerelemmel Kedveskedek gyors vizednek pisztrángkecsességgel Csalogatlak bábszínházzal követlek vágyfeszülettel Elrekesztelek mutogatással megőrizlek ölfeszüléssel
Kiragasztalak a homlokomra
s boldog vagyok mert mindenki néz Megszépülök a boldog borzongásban mely egy szélfújta hajfürt útján megdöbbent s utat vét
Közeledsz Te hozzám repkényszorítással szószerelemmel idő-fonódással
Mégis bemázolnám az
Attila utcát tested árnyékával álomsuhanással lelke legyen a sötétnek mert álom biztat kiábrándulással Megvert a tél egy emlék jegével hűségrianással
Felrugdostam a lekushadt hibákat gonosz voltam akár a gyermek Lehajtom most düh-deres fejemet mormolom - hibáztam - Szeretném ha megszidnál érte de épp eléggé aláz a gyalázat szégyenemet szerelmed ne kérje
185
A kegyelem állapotában
Félek a szenvedéstől
a fájdalomtól az erőszaktól a ragálytól
A szakaszos őrülettől a magánytól
Az úttól a beláthatatlantól Mégis elindulok
mert az állandósult és változatlan Vörös Andrástól sokkal jobban félek
Érzéseim vágyaim
egymásba csorognak
az utat keresik bennem A szívem metafóráját annyiszor cseréltem hogy kiábrándult és elidegenedett tőlem
Az évek során alig változtam talán egy csekélység lelkem helyett ma inkább gyomrom van s több pénzt mint szépséget látok álmaimban Életem legjelentéktelenebb nőjével élek
boldog elviselésben
s jobban hiszek a szögletesben és a kicsit-rossz-ban Divatos szavakkal leplezem idegességem
testem magányát hitetlenségem Jelenen múlik jövőm nincsen
a múltam összetúrtam
186
Az élet most
múlttalan jelennel duzzadó csökkenő város
Gyárral hivatallal joggal a munkához kocsmákkal ablakkal ággyal a vágyhoz börtönnel korláttal a szabadsághoz Pihenőházakkal a boldogsághoz Órákkal és harangokkal kitaposott és külön utakkal útban a halálhoz
Ki bántott
Az idő volt
Ha itthagyott ha vár Valami elsötétült Valami látszott
Ami még el sem múlt Most először fáj -
A sorssal mit védekezel te könnyű lélek kirajzolt alak Szúrd ki a szemed ha nem látsz szépséget rágd le a nyelved ha nem szólsz igazat és élj így tovább mást ne tehess Érezd magad
A szenvedés tisztít épít
feloldoz
De kifejezheti e egy görcsberándult nyúlgerinc
a szomorúság ívét
187
Elkötelezettek
Holtak öröksége
viccé könnyült viták díszszemléje
jókora változások aggatnak csengettyűket rátok mint a leprásokra
A többiekkel együtt én is félreállok
nekem kimért magamra vigyázok
De hát ezt is a
történelem osztja stációkra
bár miért gondolnék többet a hitlerekre mint a homokosokra Én is csak kártyákkal kártyázom
A folyamatokat nem szabad elindítani vagy
táplálni kell
s ha már elég erősek
majd táplálnak minket Végeredményben gyufaszálak az emberiség ellenségei nincsenek csaló hazugságok csak rosszul elindított és túltáplált folyamatok Most jöhetne egy hasonlat a forrásról s a folyamról de ami az eltömést illeti a fejemen ha háromszor átbucskázom
akkor is csak havi fixet
és konfekció változatlanságot érhetek el
Nem is lesz ez másként amíg ha
kinyitom a sliccem 3 dolgot gondolsz kettő természetest s egy trágárságot
Egybevágón
Nem zöld már az örökzöld
volt szerelmünk öreg hölgy volt már télen is Most kimúlt
S véle a remény is Végleg vége talán végre
nem az az ember nem az a múlt Egy kertész tévedéseibe egy költő „nagyregénye" fúlt
A tűlevelek hulltak mint a kések fényes hazug nőstény-hajak Ráznak fojtott remegések e dolgok hogy összevágnak kiszáradt szerelem néma szavak S volt szerelmünk hullájára halott örökzöld (mint a vers) hull hogy sirassalak
189
188
A „Vágy villamosa"
A vágy villamosa hosszú és sárga
és antagonisztikus ellentétben áll azokkal a megállókkal amelyekben én várok rá.
Helyzetkép
Nem tartottam be az ígéretemet
amit mások ígértek helyettem
Nem váltottam be a hozzámfűzött reményeket és reménytelenségeket
A ritkaságokat amiket nekem fogtak és hoztak sorra elengedtem
hisz nekem nem voltak ritkaságok és jobb ha magamra maradok
ha már magamban állok
A nők akiket elviseltem
mire megszoktam őket elfutottak Megbánták - Addigra visszagyógyultam lecsömörödve magánykoporsómba
Egyre jobb vagyok pedig nem is gyakorlom Zsenialitás
ha a ködhöz viszonyítom
Mit csináljak ha ősz a köd (oda-vissza) és én végérvényesen őszülök
ruháim zöme mostmár tényleg foszlik hétvégére nincsen semmi pénzem Apámék előlem vidékre mennek
sokat eszem és lehet hogy kölcsönkérek Olcsóbb a jegy és van nyugdíjasbérlet Nem ez nem így van
gonoszkodó voltam
csak kitaláltam valamit
ami illik hozzám hamár
foszlik az ingem és duzzad a pofám
Ki sem nevetnétek ha komolyan mondanám elhinnétek
ilyen szarul áll a szénám
190
Elhinnék
és örömet szereznék
Különben meg úgy is mindegy
ha egyedül alszom is tiveletek élek
Tőlem is erősödnek a népvezérek vékonyul a jog
Mit ér ha tudom
én becsületes vagyok ha a becstelenek mind jobban élnek
Ily úri allűr megtartására
néhány elhasznált tampon az ok magába szívta az élet tisztulását ettől lett undok és mocsok Szavalja büszkén hitvallását ki a jó oldalra hallgatott Még nem hiszem hogy be kéne fejeznem félig töltött kád vagyok az emberek belémmosakodnak felszínemen koszos tegnapok és tervek keveregnek esélyek fuldokolnak köztük buborékok - elfojtott sikolyok Én tudom hogy mind mit reméltek
tudom hallgathatok
de ezek remények és esetlegességek bármikor újat gondolok Kifogástalan tükörkép lehetnék ha nem lennék szószék magamnak Ha röhögés helyett mosolyognék és sokat dobna a teljesítményemen
191
hogy saját akaratból dolgozom
Azt mondták már ritkábban változom a szépséget színcsapdákba ejtem a verset durván fogom Nem érdekelnek
Jobb ha békén hagynak
Nélkülem is felemelkedhetnek a szörnyűségek és a hivatásos gyilkosok Már magamért szólok
és azt is magamban
Mindenben csak magamat látom le-föl lökdösnek fóbiák és iszonyok Ha elkezdem is...
Mégiscsak hallgatok
Túl sok mindent el kéne hinnem
Túl sok mindent el kéne ítélnem
sok mindenben meg kéne változnom sok mindent fel kéne áldoznom
meg kéne nyugodnom félre kéne állnom másokat zavarhat szertelen-szép álmom Megházasodhatnék illeszkedhetnék és kereshetném hogy hol vagyok Minek Váltogatja színét a csend s a magány egyik lábáról a másikra áll
Nem hiszem hogy akik szerettek még ma is szeretnek
Csak híd voltam nekik én tudom mi az
A szépség idénymunkása vagyok Bár remélem hogy nincs minden így még gyengék a remények egyedül kevések
Kell hogy szeressetek
Micsoda ló vagyok
könyörgök nektek
koszos bugyik hajcsavarók
Minden ébredés terveim elleni merénylet Én így félhalottan élek tehát van még fél esélyem Féltámadok
Találkozón
Nagyrészt te vagy a hibás hájba ágyazott
tehetetlenségedért - Én öregem szarok az egészre a jövő hónapban
megnősülök kocsim van a házam most épül kinéz egy
frankó kis állás
Valótlanabb vagy álmaidnál oly annyira hogy ez már
őszinteség
- Ugyan öregem megbíztam Na és Hétvégén a srácokkal
Összeugrunk és rúgjuk a bőrt néha sörözés után elcsúszik
egy-egy kóbor numera
Mint aki ventillátort használ köd ellen - Unom már a zsongást a hajtást
Az utolsó előtti ki lemond a bajnokságról
- Te egy nagy segg voltál mindig emlékszem
sráckorunkban, . .
Ha a köd is játék annál rosszabb a köd játékainak - Te teljesen begolyóztál elrontod a találkozót az
5 éveset
Mindennapi számonkérésünket tagadjuk meg egymástól
ó régi barátok
- Igazság szerint sohasem szíveltelek És most szeretlek igazán
193
Átmeneti időket élünk
A reménység szükségét érzi és vágyainkba kakál Mit tehetünk - Felkelünk A közösség büdösben nem sirat
búcsúzás nélkül pedig
ki akar elmenni Tartoznak annyi szóval annyi emlékkel legalább sirassanak Nem lehet semmit a szemükre vetni átmeneti időket élünk Leszoktak arról hogy a szarhoz szoktassanak De ahhoz hogy a lomha formák
lázadó pompájuk kibontsák senki sem teremtett hitet
Kék szemmel kacsint az igazság Részeg szempillák rebbennek oda ahol a valóság függönye régen készen fekszik szépen összehajtva Kódorgunk városainkban minden kiszenvedett vágyunk megutáljuk
Csúszkálunk ágyainkban s lehet e másként alszunk a gondolatra
Aki úgy érzi
semmi köze az egészhez mutassa a szabadjegyét Az egész vonat üresen áll az élet a sín mellett pisál
194
Hírek
- Ma reggel katholikus szimpózium nyílt meg
Assisi-ban -
- A bizalom keret a kereskedelemben - Ezt értem
De mi az „i" igazságban
s miért az „i" az ismeretlen Várok s mint mint mindig lesem amint a reggel a délelőttre bukkan Mit hoz magával nyügös ébredésem lesznek e kések az idegen arcokban Hisz békülnék én csak ne kéne félnem nevetnék csak másként kéne élnem mindig nevetnék állandóan csak
félnék hogy elfelejtem Gyúlékony anyag a szeretet de mástól robbannak országok romba
- Ugye vannak hibák és fenyegetések - Szükségetek van a fegyverkezésre - Tévedés nem erőfölényre kell - A pénz a hazugság ember - Csupán védelemre - Nem értem
s itt vagyok kirekesztve
-- A semmihez elég egy közepes hatótávolságú bomba - Bármit elhiszek csak ne legyek halott Inkább szürkeség lennék unalmatokban - Felemelték a gépjárművezetői engedélyek árát - - Romlik az általános zenei oktatás színvonala - Nincs jogosítványom és nem tudok szolmizálni utamon magamat használom s rendszer nélkül dudorászom - Vizen úton levegőben különösebb akadály nincsen - Ki lehetne utatokban...
Egész idő alatt vártam
igaz e hogy a 10. percben
kikerekedik bennem Szent Ferenc érzéke
195
Időjárásjelentés
- A Kárpát medencében szokatlanul meleg van Ma 6-8
órán át sütött a nap..
Szép barnára sültem Elpárologtak kifőttek markáns falaim közül a szavak A felégett vörös ajkak nem várnak érintést se csókot s a szavak születő mozdulatát merev haláltusáját az enyhítené mi ellen létezett
a sötét hideg a csend
A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint.. . Ősz jön
Másféle élet Őszítő
Halvány ajkaim fényt próbálnak színek rügyeit őrzik
Szám boltozatában igék alszanak mondatok nőnek
A fogak felnyíló sorompójára várnak
... légköri jelenségek frontok befolyásolják.... Nem mozgathatja más csak mit nem tudok kihagyni félbehagyni túlhaladni
a jelzőtlen idő
Hiába rág rángat belülről kényszer becsvágy erő Várni kell
Várni kell még
Az elmúlt időszak időjárását tekintve Együtt reméltem a maggal nőttem a rüggyel
bíztam a levéllel
virágoztam verset hoztam őszültem lelombozódtam
196
Mint novemberi parkok rejtett
sétányain nagy faládákban az avar rohad eldugottan úgy fekszenek e versek poros fiókokban írásom nem kívánság senki sem kéri pár már nem is igaz el lehetne tépni
Ami a mezőgazdaság reményeit illeti bízunk abban
hogy lesz elég csapadék,,.
Látom már papagájokra bízom tarka tollakra öntudatlan csőrökre a gondolatokat vágyaim tiszta ruhába göngyölt színes kavargását a verset -
Lássuk hogyan alakul a hétvége időjárása... . A papagáj csipegessen
az író kimondjon
Szóval egy nagy nyilvános WC-ben vagyok hol szarból a Parnasszus bűz az éden
rózsaszín csészéken ihlenek a nagyok
Én seggnek túl egyéni papírnak túl kemény vagyok
Folytatódik a kánikula zavartalan lesz a napsütés. Utálom magam ezekért
a seszínű langyos sorokért
hiányzik belőlük a remény dobogása s a halál egyszerűsége
ahogy a napszemüvegért perel magával az ember ki azt hitte mindig a napba néz
197
Kánon
- 523 ha legelő 553 ha gyep
455 ha gyümölcsös 1450 ha ültetvény nádas szőlő. . 3/4 9 és pár perc múlva egy érdektelen testből apró ekével kiszántják a gyermekemet Hallgatok és jegyzek
fáradt vérrög kering tekervényeimben
- Szemes kukorica nincsen.. . cseppenként folyik a genny belőlem
- takarmányt és hízótápot kapnak.. . tőled trippert vagy trichomonast kaptam Szépségeddel teli termet mihez elvitted a kulcsot
- Az állattartás nem olyan dolog hogy szeretem vagy nem szeretem.. . Szívesen lepényre verném az arcod
- A népgazdaság tekintetében fontos.. . az enyémben öreg szőrös pók ül és emlékeket fogdos
- A gazdaság a mélyponton túl van...
holnapra a gyógyulás lesz tudatomban
- Sikerült kiselejtezni a nem hasznos állományt
de valamit muszáj tartani...
Nem döntöttelek még el
- Rekonstrukcióra lesz szükség.. . találkozás nélkül tűnj el
Kinyitott szívem fölül útnak indul a szél vasárnapi szépségeddel
198
Meghalt a madár
Lám meghalt a madár
az utolsó szál bár csúnya és kellemetlen
ami hozzád - hozzánk vezetett A szemétbe dobtam undorodva
s most egy unicumot iszom a halottakra Két elbaszott verskísérlet s ez a halál
Szar ez a nap s hozzá a magány...
Én meg tudok vénülni egy nap alatt hogy a holnap vérét kiszívjam Szegény öreg tépett madár szegény mi szegény magány nincs lélegzet nincs határ, nincs folytatása a mának
Így kiszárad a jövő és megöregszünk reménybe bújó hajlamainkkal Körülvesznek bemozduló arcok másképre gyúrt testek más izgulások
más elkeseredések Sikertelenül próbálom hogy széjjeledjem
és magamévá formáljam őket Nincs tisztulásom Nincsen alkum csak gyorsan burjánzó halálos magány van
Ha kétszer rámnézel már megunsz
csak betegebb reménytelenebb társaim vannak - akiktől irtózom -
És satnya vírusai hamvadó agyamnak Az ágyam üres
199
Jobb napjaim kitagadnak A rossz idők hamvait a fejünkre szórtam
s kihunysz alatta
Túlélésed feltámadásod - sikátorelv -
Felénkharapnak
lélekharangjai a szavaknak Mi fog rábírni hogy kibírjam
Vége
TARTALOMJEGYZÉK KERESZTMETSZET (színregény)..........................................................................................4
VERSEK ((KOM)PROMISZKUITÁS)
Bevezetés 135
Őrület 137
22 sorban 141
A rendről 142
Kép 143
Akarom 144
Valahogy melegebbek ma a csillagok 146
(Kom)promiszkuitás 148
Azoknak kéne írni ...149 Randevú ...
Egetverés 150
Sziget nélkül 1 51
Életkép 152 El kéne dönteni
1976.V.11-15 154
Ilyen 155
Szeptemberi búcsúzó 156
Ginsberghez 157
Rovinj ...1 S8 Vitorlásom vihart keres
Párizsi emlék 160
Egyenlőtlen viszonyok 162
Keress meg 163
Megalázó elszámoló 164
Visszahívogató I65
Csak én tudom 166
Végül 167
Egymásra ítélve 169
Két hónapja 171
Egy héttel utána 172
Magányvadász 174
Hangulatunk téli temetőké 176
Kétség 177
Kérdések 178
Esti írás 179
Ahol 183
Másfajta apostol 184
Béküljünk ki 185
A kegyelemi állapotában 186
Elkötelezettek 188
Egybevágón 189
A „vágy villamosa," 190 Helyzetkép
Találkozón 193 Május1.
Átmeneti időket élünk 194
Hírek 195
Időjárásjelentés 196
Kánon 198
Meghalt a madár 199
Index |